Szombat, kellemes nyárutó. A tanyán több mint ezer ember nyüzsög. Az autók pedig csak érkeznek, érkeznek, már a tanya előtti, lekaszált szójaföldön sem férnek el. A tanya bejáratánál karám, lovak legelnek benne, kiscsikók, és a tanya lóiskolájának növendékei is itt gyakorolnak lovagolni, lovat ugratni. Odabent, az udvarban pedig áll a buli. Itt folyik a 13. BEAN fesztivál harmadik felvonása, a nemzetközi babfőző verseny.
E verseny első színhelye Temerin volt, de a szervezők némi nézeteltérése miatt az ötletgazda, Dragan Vukotić, a temerini Vodomar 05 Ökológiai Központ civil szervezet elnöke úgy döntött, hogy a népszerű rendezvényt továbbra is megszervezi, csupán más helyszínen. Ezúttal (immár harmadszor) a cseneji 137-es tanyán.
Száz bográcsban főtt a bab. Természetesen a legtöbb csapat Szerbia más-más városából, falvából érkezett, de voltak köztük skótok, olaszok, szlovénok, horvátok, bosnyákok, macedónok és montenegróiak is, sőt a Dél-Afrikai Köztársaságból is érkeztek. Minden bogrács körül legalább még tízen forogtak, kóstolgatták a jobbnál jobb pálinkákat, sörözgettek, fröccsöt kortyolgattak és kibiceltek a szakácsnak.
És amíg a bab főtt, a közeli emelvény előtti téren különböző különleges versenyszámokat nézhettek a kíváncsiak, akik a nap múlásával és a bab és a benne levő füstölt hús puhulásával egyre többen voltak. Mert folyamatosan érkeztek a vendégek, akik csupáncsak betértek a szállásra, da azok is, akik itt-ott kissé potyázni szándékoztak. Tapsolhattak a női, majd a férfi söprűdobóknak, a kötélhúzóknak, a kerékpárhajítóknak, a babzsákcipelőknek, a paradicsomlé-ivóknak, a bablevesfalóknak, a krémesnyelőknek, a zsákban ugrálóknak... Aki megunta a műsort, megnézhette a tanya gyönyörű lovait, kocsikázhatott egyet a környéken, vagy vásárolhatott a kirakodóvásár kínálatából.
Tamburazenekar is fellépett, voltak énekesek is, a skótok táncra is perdültek, némi humorral is szórakoztatták a közönséget. A gyerekek pedig abban versenyeztek egymás között, hogy ki tud bravúrosabb mutatványt produkálni a számukra épített játszótéren.
Közben főtt a bab, csülökkel, kolbásszal, szalonnával...
A héttagú, szakácsokból álló zsűri pedig készítette az asztalokat, ahová majd a mintát teszik, a benevezett versenyzők borítékjaival. Az edény alá kerül majd ugyanis egy zárt boríték, a másikat pedig maga a versenyző kapja. Mindkettőben ugyanaz a szám szerepel.
Természetesen a végtelenségig nem lehet főzni, már csak azért sem, mert akkor a bab teljesen szétfőne. Amikor a műsorvezető bemondta, hogy a főzést leállítani és a mintákat szép sorjában a zsűri asztalához vinni (mindenki kapott erre a célra egy kis fémedényt), a szakácsok elindultak tálkáikkal a kijelölt helyre. Mindenki azzal a meggyőződéssel, hogy az övé lesz a legjobb. Nemcsak a dicsőség fűtötte valamennyiüket, hanem a nyeremény is. Az első helyezett ugyanis 50 ezer dinár jutalmat kapott, a második 30 ezret, a harmadik helyezettnek pedig 20 ezer dinár járt.
A zsűri egy óra hosszáig vizsgálta a száz babételt. Lassan, aprólékosan, minden egyes elemét figyelembe véve, a színét, ízét, azt, hogy a bab megfőtt-e vagy sem, szétfőtt-e vagy sem, a benne levő húsok milyen ízzel gazdagították a világ minden részén kedvelt ételt. Amíg a zsűri szenvedett, a bográcsokból mindenki magának meregette ki lassan a saját porcióját. És közben mindenki izgult. A kutyák (sokan kivitték magukkal házi kedvenceiket is) viszont örültek, hogy a csodálatos illatokból nekik is jut. Persze csont, bőr és még egyéb jó falat formájában.
Végül elérkezett az eredményhirdetés.
Első a belgrád–újvidéki Srećković csapat. Bevallom, egyszeri-kétszeri kóstolással kissé asszisztáltam is nekik, de nem ez volt a döntő. Srećko és Zorica Šević kiváló babgulyást főztek.
A második helyet a priboji Expanzija csapata szerezte meg, a harmadikat a szabadkai Teška šargija.
A zsűri kiemelte még az újvidéki Novi Sad Hotel és a Ravni Topolovac-i Sivi tići csapat főztjét.
Zárószóként csupán annyit, hogy kiváló volt a rendezvény, kiváló a helyszín (mellesleg a szállás tulajdonosa díjmentesen adta a versenyzőknek a helyet), és kiváló volt valamennyi babétel. Persze, ez részemről egy kis túlzás, mert nem kóstoltam, nem is kóstolhattam meg mind. Majd talán jövőre. Azt viszont tudom, hogy a babétel az egyetlen étel a világon, amit elrontani nem lehet.