Egy nappal az elnökválasztás kiírását követően még egyetlen jelölést sem adtak át a Köztársasági Választási Bizottságnak. A megmérettetésben részt venni kívánó egyének, illetve az őket támogató tömörülések még valamivel kevesebb, mint két hétig adhatják át a jelöléseket. A Szerb Haladó Párt az előzetes bejelentések értelmében legkorábban hétfőn, az elnökség ülését követően jelenti be, hogy ki lesz az elnökjelöltje. Amennyiben Aleksandar Vučić pártelnök és jelenlegi államfő, akkor a korábbi közlések értelmében egyebek mellett a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerbiai Szocialista Párt is támogatja jelölését.
Boško Obradović, a Dveri elnöke már hónapokkal ezelőtt bejelentette, hogy indulna az elnökválasztáson, jelöltségét várhatóan a Patrióta Szövetség támogatja majd. Miloš Jovanović, a Szerbiai Demokrata Párt elnöke még Obradovićnál is korábban közölte, hogy részt vesz a megmérettetésben, a NADA nemzeti koalíció jelöltjeként. Milica Đurđević Stamenkovski várhatóan az Eskütevők Szerb Pártjának az elnökjelöltje lesz.
Az Együtt Szerbia Győzelméért koalíciónak a bejelentések szerint Zdravko Ponoš volt vezérkari főnök lesz a jelöltje, a Moramo zöld koalícióé Biljana Stojković biológus és egyetemi tanár, míg az Elég volt mozgalom köré tömörülő Szuverenisták koalícióé Branka Stamenković, a szerbiai szülészeti osztályokon uralkodó állapotok jobbá tételét szorgalmazó, egyik első egyesület alapítója. Boris Tadić volt államfő továbbra sem tartja kizártnak, hogy jelölteti magát, ebben az esetben pártja, a Szociáldemokrata Párt és feltehetőleg a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, valamint Zoran Živković Új Pártja támogatná.
A többpártrendszer kialakulása óta eltelt időszakban április 3-án tartják meg a tizenkettedik közvetlen elnökválasztást. Szerbia azon kevés országok egyike, amelyekben a parlamentáris kormányforma ellenére a polgárok választják meg az alkotmány mentén java részt protokolláris felhatalmazásokkal rendelkező elnököt. Az első elnökválasztást 1990. december 9-én tartották meg, ekkor Slobodan Milošević, az SZSZP elnöke elsöprő győzelmet aratott, már az első körben. Ez a választás más ok miatt is egyedülálló volt: rekordszámú 32 jelölt versengett az államfői tisztségért. Miloševićre első körben a szavazók 65,34 százaléka voksolt, őt követően a legtöbb szavazatot Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője kapta – 16,4 százalék. Az 1992-ben megtartott elnökválasztáson ismét Milošević nyert, ismét első körben, 53,24 százalékkal. Ekkor a második legtöbb szavazatot Milan Panić kapta – 32,11 százalék.
Az 1997-es elnökválasztás egyike azoknak, amelyek szintén beírták magukat a történelem lapjaira. Ez volt az első alkalom, hogy egy elnökválasztás sikertelenül fejeződött. A választás szeptember 21-én megtartott első körében egyik jelöltnek sem sikerült megszereznie a szükséges szavazatarányt, így október 5-én, Vojislav Šešelj (Szerb Radikális Párt) és Zoran Lilić (SZSZP) második körben versengett a szavazatokért. A hivatalos adatok értelmében a szavazók többsége Šešeljre voksolt, ám az akkor még hatályos érvényességi küszöb okán nem hirdették ki győzelmét – hivatalosan a szavazásra jogosultak 48,97 százaléka voksolt. Ezt követően az ugyanazon év decemberében megismételt választás második körében Milan Milutinović, az SZSZP jelöltje szerezte meg a legtöbb szavazatot – az ő ellenfele is Šešelj volt.
2002 őszén, illetve kora telén újfent érvénytelen elnökválasztást tartottak, kétszer is – akkor is azért, mert nem teljesült az érvényességi küszöbbel kapcsolatos feltétel. Miután 2003 januárjában lejárt Milan Milutinović államfő mandátuma, az elnök tisztségét megbízott státuszban Nataša Mićić, a Szerbiai Képviselőház elnöke látta el. A házelnök 2003 novemberére írta ki az elnökválasztást, amelynek első körében a hat jelölt közül Tomislav Nikolić, az SZRP alelnöke és Dragoljub Mićunović, a DOS jelöltje szerezték meg a legtöbb szavazatot, folytatása azonban nem volt a választásnak, ismét az érvényességi küszöb akkor hatályos formája miatt – első körben a szavazók 38,79 százaléka járult az urnák elé A következő év februárjában a Szerbiai Képviselőház, a törvényes rendelkezések módosításával, eltörölte az elnökválasztáson hatályos érvényességi küszöböt, majd az elnökválasztás június 27-én megtartott második körében Boris Tadić a leadott szavazatok 53,2 százalékával felülkerekedett Tomislav Nikolićon, aki a szavazatok 45,4 százalékát szerezte meg. Ezen a választáson a részvételi arány 68,12 százalékos volt. A 2008-as elnökválasztás második körében Tadić ismét megelőzte Nikolićot, 2012-ben azonban megfordult a kocka és az elnökválasztás május 20-án megtartott második körében Nikolić – akkor már az SZHP jelöltjeként – győzedelmeskedett – rá a szavazók 49,5 százaléka voksolt, míg Tadićra 47,31 százalékuk. Öt évvel később, több mint két évtizedet követően, már első körben eldőlt az elnökválasztás, akkor a szavazók 55,08 százaléka voksolt Aleksandar Vučićra, aki összesen 10 másik jelölttel mérte össze erejét.
