Egyiptomról szinte mindenki a világtörténelem leghosszabb életű, háromezer évig élő birodalmára gondol. Van azonban egy mai Egyiptom is (hivatalos nevén: Egyiptom Arab Köztársaság), amely most ünnepel. Száz évvel ezelőtt, 1922. február 28-án lett független. Érdeklődésünk pedig azért fordult felé, mert ez alatt a száz év alatt több nagy horderejű fordulatot élt meg, mint a világ legtöbb állama. Ezeket a fordulatokat vesszük most sorra.
Az első fordulat kisebb jelentőségű, már azért is, mert Egyiptom mellett sok más ország is megélte. A II. világháború után ugyanis függetlensége teljes értékűvé vált. Az azonban már nagyobb fordulat, hogy a fiatal tisztek mozgalma (a Fiatal Tisztek Nasszeri Szabad Mozgalma néven, a mozgalmat létrehozó Gamal Abdel Nasszer neve alapján) megdöntötte Faruk király 1936-tól 1952-ig tartó uralmát.
Időközben ugyanis az arab országok elveszítették azt a háborút, amelyet Izrael létrejöttének megakadályozására folytattak. És a fiatal tisztek ezt a vereséget a rendszer gyengeségének és tehetetlenségének tudták be. Eltökélték, hogy véget vetnek ennek a rendszernek, és létrehoznak egy erősebb és határozottabb rendszert, amely kiküszöböli ezt a veszteséget, és Izraelt letörli a térképről.
A fiatal tisztek udvariasságból a legfőbb tisztséget, a köztársasági elnök posztját udvariasságból tábornokuknak, Mohammed Nagibnak engedték át. Kisebb fordulatnak számít hát, hogy Nagibtól Nasszer vette át.
Nasszer nem indította meg azonnal a háborút Izrael ellen, mert előbb az ország bel- és külpolitikáját akarta rendbe tenni. A külpolitikában csatlakozott az el nem kötelezettség mozgalmához. A belpolitikában pedig hozzálátott az iparosításhoz és államosította a Szuezi-csatornát. Az ilyen nagy horderejű fordulatot követte egy nagy horderejű nemzetközi fordulat.
A csatorna államosítása ugyanis oda vezetett, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael megszállta a csatorna övezetét. Az Egyesült Államok azonban visszaparancsolta őket. Mivel ez egyidejűleg történt azzal, hogy a szovjet tankok elfojtották a magyar forradalmat. Minden félreértést kizáróan az történt, hogy az Egyesült Államok jelezte, egy új világrend alakult ki, amelyben csak az valósulhat meg, amit a két vezető hatalom akar. Minden más tilos.
A következő nagy fordulat 1967-hez fűződik, amikor is Nasszer Szíriával és Jordániával együtt megindította a háborút Izrael ellen. És csúfosan elveszítette. Izrael elfoglalta nemcsak Ciszjordániát, hanem az Egyiptomhoz tartozó Gazát és a Sínai-félszigetet is.
Ide kapcsolódik egy nagy jelentőségű történelmi mozanat: megmozdultak az évszázadok alatt mozdulatlan tömegek. Felemelő látvány lett ugyanis, hogy Kairóban egymillió ember vonult fel, mert rá akarta bírni Nasszert, hogy vonja vissza lemondását. De fordulatnak számít az is, hogy Nasszer felismerte: nem elég csak felfegyverezni egy hadsereget, szükség van egy modern társadalomra, amely erőt ad, és katonára, aki ezzel élni is tud.
(Csak zárójelben mondom el, hogy az egyik kairói helyszíni tudósításomban én is lejegyeztem egy eseményt, amely demonstrálja, mennyire mások az egyiptomiak. Az utcán nagy a lárma, két egyiptomi veszekszik. De csak kiabálnak, holott a magyarok hasonló esetben már püfölnék egymást, talán a bicska is előkerülne. Az egyiptomiak azonban jól kikiabálták magukat, majd békésen távoztak.)
Az csak kisebb fordulatnak számít, hogy Nasszer utódja, Anvar al-Szadat indított még egy háborút Izrael ellen. A Sínai-félszigetet vissza is foglalta, de a háborút gyorsan be kellett fejezni. Mert Ben Gurion tankjai rohantak Kairó felé, és képesek lettek volna elfoglalni is, ha nem parancsolják őket vissza.
Így a nagyobb fordulatra Szadat utódjáig, Hoszni Mubarakig kellett várni. A Tunéziában induló és az egész arab világon végigsöprő arab tavasz az ő hatalmát buktatta meg. (Az arab tavasz maga is egy nagy fordulat, hisz demonstrálta, hogy az arabok világában milyen nagy változásokat hozott a világ, főképp a Nyugat hatása.)
A fordulat nagyságát mutatja, hogy Egyiptomban a tiltakozó mozgalom kiegészült azzal, hogy nők és homoszekszuálisok harcoltak az „élvezetre való jog” elismeréséért. Egyiptomban – a többi mohamedán országhoz hasonlóan – élt ugyanis az a mohamedán barbárság, hogy a kislányok 87 százalékának levágták a klitoriszát, hogy ne élvezzenek. (Ez a szörnyűség az Egyiptomnál haladóbb mohamedán államokban is él. Szeku Turé Guineája haladóbb ország volt, mégis amikor én a fővárosában, Conakryban jártam, bizony gyakran hallatszott a kislányok fájdalmas sikolya.)
Mubarak megbuktatása szintén februárra esik: 2011. február 11-ére. A bukást egyéb fordulatok követték. Fordulat volt az is, hogy megtartották az ország történelmének első szabad választását. A választást a Muzulmán Testvérek nevű, hagyományos mohamedán politikai szervezet nyerte meg, és Mohamed Morszi, a mozgalom vezetője lett a miniszterelnök.
Ekkor jött az igazi furcsaság. Beigazolódott: megeshet, hogy még a katonai diktatúra is jobb lehet, mert jobb, mint a fékevesztett mohamedán uralom. Morszi uralmát ugyanis Abdel-Fattah el-Szíszi tábornok döntötte meg, és vette át a hatalmat. Így ő az, aki birkózik a utolsó fordulattal, a koronavírus-járvánnyal... Egyiptom volt ugyanis az első afrikai ország, amelyben fertőzöttre bukkantak.
