Az év legfontosabb választását tartják vasárnap Európában, amely nem csak az érintett ország belpolitikáját határozza meg a következő években, hanem az EU életét, jövőbeli haladási irányát is. Ezúttal a németek voksolnak, illetve döntenek a szövetségi parlament alsóházának (Bundestag) összetételéről, és arról is, ki foglalja el Angela Merkel székét, mivel majd’ 16 év folyamatos kormányzás után végleg távozik a politikából. A választás kimenetele bizonytalan, nem tudni, melyik nagy politikai erőcsoport, az esélyesebbnek tűnő szociáldemokraták (SPD), vagy a CDU/CSU konzervatív pártszövetség vezetésével alakul majd új kormány.
Milyen összetételű lesz az új kormány, és ki veszi át Angela Merkel helyét a szövetségi parlamenti választás után? Alighanem ez foglalkoztatja jelenleg Németországot és az EU-t, amelynek életében, illetve működésében Berlin meghatározó szerepet játszik.
A válaszra várni kell, ugyanis vasárnap (szeptember 26-án) megtartják a Bundestag-választást, amelynek kimenetele bizonytalan, mivel a szavazásra jogosultak bő negyedének álláspontja sem kristályosodott ki.
A fő kérdés mely politikai erők jutnak be, és milyen összetételű kormány alakul. Máris borítékolható, hogy több párt vezeti majd az országot. Valószínűleg nem a háromtagú jelenlegi (nagy)koalíció, amelyet a szociáldemokrata SPD, valamint a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) alkotta konzervatív páros működtet.
Bár a bizonytalan szavazók magas aránya miatt a közvélemény-kutatások eredményeit fenntartásokkal kell fogadni, a számokból mégis arra lehet következtetni, hogy az ország legrégebbi (1863-ban alapított) pártjának, az SPD-nek a győzelmi esélye nagyobb, mint közvetlen riválisáé, a 74 éve létrehozott CDU/CSU szövetségé. A felmérések átlagolt adataiból kiderül, hogy az SPD a voksok majdnem 26 százlékára számíthat, a CDU/CSU-nak pedig be kell érnie bő 21 százalékkal. Utánuk jöhetnek az Annalena Baerbock vezette Zöldek 16 százalékkal, bár a tagság ennél jobb szereplésben reménykedik, illetve abban, hogy megkerülhetetlen koalíciós partnerként kormányra kerülnek. A liberálisok (FDP) pedig azzal kalkulálnak, hogy 11 százaléknyi voks birtokában ők lesznek a királycsinálók. Elnökük, Christian Lindner máris bejelentette, hogy a pénzügyminiszteri tisztségnél nem adja alább. Mégis, legszívesebben talán a CDU-CSU által vezetett, és a Zöldek részvételével összehozott koalícióba lépnének be (mert szerintük még ez a három párt sem tud kormányképes többséget biztosítani). De csatlakoznának az SPD és a Zöldek által alakítandó kormányhoz is, amit állítólag a lakosság jó része is támogat.
A nagy kérdés tehát az, hogy végül milyen csapat áll össze, és ki lesz a kancellár. Úgy tűnik, a favorit a 63 éves Olaf Scholz, az SPD jelöltje, aki a Merkel-kabinet alkancellári és pénzügyminiszteri tisztségét is betölti. Fő célkitűzései közé tartozik a társadalmi egyenlőtlenségek jelentős mérséklése és a klímaváltozás elleni küzdelem.
Ha sikerül megszereznie a kancellári posztot, és felmondja a jelenlegi nagykoalíciót (ami könnyen megtörténhet), két lehetősége van: összefog a Zöldekkel és a liberálisokkal, vagy az utóbbiak helyett a posztkommunista Baloldalt (Die Linke) kéri fel harmadik társnak. A Zöldekkel szemben nincsenek fenntartásai; már többször jelezte, elfogadhatónak tartja a koalíciót velük. (Legutóbb 1998 októbere és 2005 novembere között, Gerhard Schröder SPD-kancellársága idején volt erre példa, jóllehet az a kormány nem örvendett nagy népszerűségnek, és idő előtt meg is bukott. Pedig olyan reformokat vezetett be, amelyek megalapozták a későbbi német gazdasági sikereket.)
A CDU/CSU szavazótábora viszont abban érdekelt, hogy a saját emberük, a 60 éves Armin Laschet vegye át Merkeltől az irányítást. Mindketten régóta a CDU-hoz kötődnek, amely évtizedek óta kulcsfontosságú politikai erőközpont. Merkel 2000 áprilisától 2018 decemberéig állt az élén. A legnagyobb tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöki tisztségét betöltő Laschet pedig az idén januárban vette át a párt irányítását, majd áprilisban a CDU/CSU kancellárjelöltjévé is előlépett.
Sokan Merkel szellemi örökösének tartják, s arra számítanak, folytatná a kancellár mérsékelt, centrista politikáját. Mások nem kedvelik, bizonytalannak tartják, és az EU-ban sem igazán elfogadott. Pedig a szorosabb integráció híve és prioritásként kezelné a kapcsolatok ápolását Washingtonnal is. Igaz, Kínával és Oroszországgal megengedőbb, mint sok másik német politikustársa.
A választás különlegessége, hogy Merkel nem indul újra a tisztségért, jóllehet ennek nincs törvényi akadálya. Merkel már a CDU vezetését is átadta (2018-ban), s már akkor közölte, hogy – sorozatban negyedik négyéves – mandátuma idei lejárta után megválik kancellári tisztségétől is, amelyet nőként elsőként foglalt el hazájában. Ezt követően sehol, semmilyen politikai munkakört nem vállal. Azóta sem jelezte, hogy megváltoztatná véleményét.
Az optimisták arra számítanak, hogy a választási eredmények ismeretében majd meggondolja magát, és marad a politikában. Sokan azt szeretnék, ha elfogadna egy számára megfelelő tisztséget az EU-ban. Sokan azt szeretnék, ha az egész közösséget Merkel vezetné.
