A komplex fizikai rendszerek megértésében elért úttörő eredményeiért három tudós, az amerikai-japán Syukuro Manabe, a német Klaus Hasselmann és az olasz Giorgio Parisi kapja az idei fizikai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stockholmi bejelentése szerint.
Manabe és Hasselmann alapozta meg az ismereteinket a Föld éghajlatáról és arról, hogy az emberi tevékenység milyen hatással van rá, Parisi pedig forradalmasította a rendezetlen anyagokról és a véletlenszerű folyamatokról szóló elméletet - írták az indoklásban.
A kitüntetettek 10 millió svéd koronán (352,1 millió forintos összegen) osztoznak, a pénz egyik felét Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann, a másikat Giorgio Parisi kapja. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át, a koronavírus-világjárvány miatt idén is a megszokottnál jóval szerényebb körülmények között.
A kutatók kaotikus és látszólag véletlenszerű jelenségek tanulmányozásáért részesülnek az elismerésben - írta indoklásban az illetékes bizottság, hozzátéve, hogy Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann alapozta meg ismereteinket a Föld éghajlatáról és arról, hogy az emberi tevékenység milyen hatással van rá, Parisi pedig forradalmasította a rendezetlen anyagokról és a véletlenszerű folyamatokról szóló elméletet.
A komplex rendszereket véletlenszerűség és rendezetlenség jellemzi, nehéz őket megérteni. A három tudós új módszereket dolgozott ki e rendszerek leírására és hosszú távú viselkedésének kiszámítására – részletezték.
Az egyik ilyen, az emberiség számára létfontosságú komplex rendszer a Föld éghajlata – mutattak rá. Syukuro Manabe kimutatta, hogy a légköri szén-dioxid megnövekedett mennyisége miként növeli a hőmérsékletet a Föld felszínén. Az 1960-as években az ő vezetésével dolgozták ki a Föld éghajlatának fizikai modelljeit, és ő volt az első, aki kutatta a sugárzásegyenleg és a légtömegek függőleges mozgása közötti kölcsönhatást. Munkássága megalapozta a jelenlegi éghajlati modellek kifejlesztését – hangsúlyozták.
Mintegy tíz évvel később Klauss Hasselmann kidolgozott egy modellt, amely összekapcsolta az időjárást és az éghajlatot, ezzel megválaszolta a kérdést, hogy miért lehetnek megbízhatók az éghajlati modellek annak ellenére, hogy az időjárás változékony és kaotikus. Módszereket fejlesztett ki arra is, hogy miként lehet megkülönböztetni a természetes jelenségek és az emberi tevékenység hatásait az éghajlatra. Ezeket a módszereket alkalmazták annak bizonyítására, hogy a megnövekedett légköri hőmérséklet az emberi tevékenység által kibocsátott szén-dioxid következménye.
1980 körül Giorgio Parisi rejtett mintákat azonosított rendezetlen komplex anyagokban. Felfedezései a legjelentősebb hozzájárulást jelentették a komplex rendszerekről szóló elméletben, és lehetővé tették sok különböző és látszólag teljesen véletlenszerű anyag és jelenség megértését és leírását nemcsak a fizikában, hanem más területeken, így a matematikában, a biológiában és az idegtudományban is – emelték ki.
„Az idén elismert felfedezések alátámasztják, hogy az éghajlatról szóló ismereteink szilárd – alapos elemzéseken és megfigyeléseken nyugvó – tudományos alapokon állnak" – fogalmazott Thors Hans Hansson, az illetékes bizottság elnöke.
A hosszú ideje az Egyesült Államokban élő Syukuro Manabe 1931-ben született Japánban, 1957-ben szerzett PhD-fokozatot a Tokiói Egyetemen. Az amerikai Princeton Egyetem meteorológusa.
Klaus Hasselmann szintén 1931-ben született, Németországban, a Göttingeni Egyetemen szerezte PhD-fokozatát 1957-ben, a Max Planck Meteorológiai Intézet professzora.
Giorgio Parisi 1948-ban született Rómában, 1970-ben szerezte PhD-fokozatát a Sapienzia Egyetemen, amelynek a professzora.
A kitüntetettek 10 millió svéd koronán (352,1 millió forintos összegen) osztoznak, a pénz egyik felét Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann, a másikat Giorgio Parisi kapja. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át, a koronavírus-világjárvány miatt idén is a megszokottnál jóval szerényebb körülmények között.
