Hosszú bizonytalanságot sikerült eloszlatni Izraelben az új kormány összeállításával, amire szinte az utolsó óráig várni kellett. Az eredmény: rotációs rendszerben, egymást váltva két miniszterelnök, Naftali Bennett és Jair Lapid vezeti majd az országot Benjamin Netanjahu helyett, aki rekordideig, csaknem tizenkét évig kormányzott. A Moszad élén is személycsere történt, és hamarosan távozik hivatalából a főként protokollszerepet játszó államfő is.
Feszült várakozás előzte meg Izraelben a Van Jövő (Jes Atid) centrista párt elnökének, az 57 éves Jair Lapidnak kormányalakítási erőfeszítéseit. Végül, ámde mindössze bő két (más források szerint csak jó fél) órával a szerda éjféli határidő lejárta előtt sikerült összehoznia a többpárti koalíciót, amelyet még meg kell szavaznia a parlamentnek. A voksolás a 120 tagú testületben, a kneszetben a jövő héten várható.
A koalíció több sajátossággal, sőt különlegességgel is eldicsekedhet. Egyik fontos ismérve, hogy a helyi politikai paletta majdnem mindegyik részéből szerzett magának közreműködő partnereket vagy támogatókat. Ennek köszönhetően jobboldali, baloldali és centrista pártok is bekerültek a kormányba, sőt először egy arab politikai erő is, a mindössze négy parlamenti képviselővel rendelkező iszlám hagyományőrző Raam.
Mindezért sokan nemzeti egységkormánynak tartják a testületet, amelynek főerejét a tizenhét mandátumot szerzett Van Jövő adja. A többi koalíciós partner mindegyike tíznél kevesebb mandátumhoz jutott.
Az összeállításból kimaradt a hivatalától búcsúzó Benjamin Netanjahu és az általa vezetett Likud, a jobboldal meghatározó pártja. A ravasz taktikus hírében álló Netanjahu csaknem tizenkét évig állt megszakítás nélkül a kormány élén, ami egyedülálló teljesítmény hazája történetében, korábban ugyanis még senki nem viselte ilyen hosszú ideig a tisztséget. Igaz, az utóbbi két évben már rengeteg gondja-baja akadt (a hatóságokkal is, amelyek három korrupciós ügyben akarják jogi felelősségre vonni), s ezért négyszer is parlamenti választást kellett tartani. Legutóbb március 23-án voksolhattak az izraeliek, mivel a kormány tavaly decemberben feloszlott.
A 71 éves Netanjahu helyére várhatóan a nála 22 évvel fiatalabb Naftali Bennett, a (külföldi sajtóban gyakran ultranacionalistának is nevezett) Jobbra (Jamina) jobboldali párt elnöke kerül, ám a miniszterelnöki teendőket csak az új kormányzati ciklus első felében látja el. A második „felvonásban” átül a külügyminiszteri székbe, felváltva Jair Lapidot, aki pedig átveszi tőle a kormányfői posztot. Május végén, a politikai alkudozások idején Netanjahu azt állította, hogy (korábbi szövetségese) Bennett nem egységkormányt, hanem egy gyenge és veszélyes baloldali kormányt alakít majd, amely árt Izrael elrettentő erejének. (Idővel majd kiderül, helytálló-e a jóslata. Ám az máris nyilvánvaló, hogy az új koalíció pártjai és politikusai ellentétes ideológiát képviselnek, ami törékennyé teszi az egész testületet és jócskán megnehezítheti a közös munkát.)
Az utóbbi hetek vitái közepette Netanjahunak, ügyvezető miniszterelnökként, azért másra is jutott ideje: kinevezte a külföldi hírszerző ügynökség, a Moszad új főnökét. Az 56 éves David Barnea időközben (június 1-jén) már meg is kezdte vezetői munkáját a szolgálatnál, amelyről Netanjahu megjegyezte: nincs olyan kémfilm, amely összehasonlítható lenne a Moszad tevékenységével.
Személyi változás történt az államfői hivatal élén is. A kneszet ugyanis szerdán – jelentős szavazattöbbséggel –a 60 éves Jichák Hercogot választotta meg az ország új, sorrendben 14. elnökévé. A volt munkapárti politikus, akinek az apja, Háim Hercog is államfő volt (1983 és 1993 között) a hét év után leköszönő Reuven Rivlint váltja fel (július 9-én), és főként protokolláris, reprezentatív feladatokat lát majd el.
