Lényegesen megváltozott a világhelyzet. Már nemcsak két hatalom – az Egyesült Államok és Oroszország – viszonya alakítja, hanem megjelent a harmadik szereplő: Kína is. Ezzel nemcsak az amerikai politikának kell változnia, hanem sok mindenben változik a helyzet. Arról nem is szólva, hogy hány másik állam és egész Afrika másként jelenik meg a világpolitikában. E bonyolultabbá váló világhelyzetről próbálunk most képet adni.
A változás egyik biztos jele volt, hogy Kína is megjelent a fegyverkezési versenyben, így az Egyesült Államoknak már nemcsak Oroszországgal kell állnia a versenyt, hanem Kínával is. A világ csodálkozva látja, hogy Kína már nem mellékszereplő, hanem minden esélye megvan arra, hogy utolérje, sőt lehagyja bizonyos területeken az Egyesült Államokat. Mert az amerikai fegyveres erő egy helyben topog, a kínai viszont rohamosan fejlődik.
Különösen vonatkozik ez a rakétákra. Az történt ugyanis, hogy Kína megnyerte az ún. távháborút. A rakétafegyverkezés utolsó vívmánya eddig a hajókról kilőtt cirkálórakéta volt. Azok ellensúlyozására Kína a hosszú távú rakéták fejlesztésére állt át. Ma már ott tart, hogy nem csak bekapcsolódott a világűr meghódításába. (Már megjelent a vicc: mit találnak az amerikaiak, ha eljutnak a Marsra? Kínaiakat.) Kína ugyan lemarad az atombombák számában. (Kínának kb. 400 atombombája van, az amerikai 2200-zal szemben, amit részben ellensúlyoz, hogy Kínának 350 hadihajója van az amerikai 293-mal szemben.) De rakétái nemcsak elérhetik az Egyesült Államok bármelyik pontját, hanem nagyobb hatósugarúak is, mint az amerikaiké. És ha figyeljük, milyen feszültség alakul ki a Dél-kínai-tenger szigetei körül, akkor ennek jelentőségét nem is becsülhetjük le.
A fegyverkezési verseny állásánál is nagyobb jelentőségű még két dolog. Az egyik az, hogy Kína megnyeri a gazdaságban a világelsőségért folyó versenyt. A másik, hogy fontossá vált az a változás, amit Kína az államok közti viszonyba visz. De menjünk sorjában.
A gazdasági helyzet alakulása azt mutatja, hogy Kína mind fontosabb része a világkereskedelemnek. A világ kivitelében ugyanis rohamosan növekszik a részesedése. A kínai export 2018-ban a világ kivitelének 12,8 százalékát jelentette. Ez az arány 2019-ben 13,1 százalékra nőtt, 2020-ban pedig elérte a 20 százalékot.
Trump, az előző amerikai elnök 25 százalékos vám bevezetésével próbálta ellensúlyozni a horribilis kínai kivitelt az Egyesült Államokba, de sikertelenül. Mert a kínai áru még így megvámoltan is versenyképes. Kína pedig már az egész világot behálózó, új selyemútnak nevezett kapcsolatrendszerrel mind nagyobb szerepet kap a világkereskedelemben. Ezen az útvonalon ugyanis mind nagyobb mennyiségű áru áramlik.
Növekszik azonban Kína behozatala is. Európa különösen érdekelt a kínai piacon, hogy részben ellensúlyozza a kínai kivitel állandó növekedését. (Kína a korábbinál kétszeresen több árut szállít Európába, amióta ez az áru Oroszországon át tehervonatokon érkezik Európába.) Kína ugyanis gazdasági fejlődésének köszönhetően mintegy 400 millió ember életszínvonalát emelte olyan szintre, hogy európai szinten fogyasztanak. (Több évente több mint 200 ezer dollárt kereső embere van, mint az Egyesült Államoknak.) Ezzel a világ legnagyobb befogadóképességű piacát teremtette meg.
Ekkora változás nem maradhatott hatástalan a világpolitika alakulásában sem. Kína például beleszól a világ vitás területei helyzetének alakulásába. Legjobban látszik ez abban, hogy Kína fontos szerepet kap az amerikai intézkedések által sújtott Irán helyzetének alakításában.
Nemcsak abban segít, hogy Irán piacot talál az amerikai zárlattal sújtott kőolajának eladására. Ezen túlmenően nemrégiben „stratégiai szerződést” kötött az amerikaiak által sújtott Iránnal a „politikai, biztonsági, honvédelmi, kulturális, mezőgazdasági, gazdasági, tudományos, turisztikai, kőolaj- és energia-előállítási, távközlési, kommunikációs technológiai, kereskedelmi, egészségügyi stb.” együttműködésről. Ennek alapján Kína több 400 milliárd dollárt fektet be az együttműködés különféle formáinak fejlesztésébe.
Az sem lebecsülendő, hogy Kínának a világpolitikába való bekapcsolódása fölértékeli egyes területek nemzetközi szerepét. Így például India is jobban a világpolitika része lesz. Ennek köszönhető, hogy nemzetközi gond lett a világ leghosszabb szárazföldi határa mentén alakuló helyzet, ami eddig csak a kisebb határincidensek színtere volt. Mert része lesz annak, hogy világméretű versengés indult India felsorakoztatására, a kínaiak szempontjából túlzott Amerika melletti beállása ellen.
Még inkább Kínának köszönhető, hogy Afrika jobban a világpolitika része lett. Fokozódott ugyanis a verseny az afrikai országok megnyeréséért. És itt nemcsak az a lényeges, hogy ebben a versenyben Kína vezet, hanem figyelmet érdemel az is, hogy Afrika szerepet kaphat abban, hogy a jüan világpénzzé válhat. (Már most az a helyzet, hogy az afrikai adósság 22 százalékát jüanban számolják.)
A leglényegesebb változás, hogy Kína felértékelődése megváltoztatja az amerikai politikát is. Nemcsak abban az értelemben, hogy ennek a világpolitikának most már nem két, hanem három főszereplője van, abban az értelemben is, hogy az amerikai világpolitika alakításában az új elnöknek, Joe Bidennek számolnia kell Kínával is. De ez már más téma.
