Sajátos elnökválasztásra készül augusztus 10-én Törökország. A voksolás több okból is figyelemre méltó: 1. Az országban először tartanak közvetlen elnökválasztást, vagyis az állampolgárok döntenek. (Eddig a parlament jelölte ki az elnököt.). 2. A több milliós török diaszpóra tagjai először szavazhatnak külföldi lakóhelyükön, ráadásul már az anyaországi voksolás előtti napokban. 3. Csaknem biztos, hogy a választást a fő esélyes Recep Tayyip Erdoğan kormányfő nyeri.
Nem azért, mert mindössze három jelölt indul az elnöki posztért. Inkább azért, mert a legutóbbi felmérések 54 százalékos győzelmet jeleznek neki. A közvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy mindegyik vetélytársát (legalább) húsz százalékkal előzi meg. Politikai elemzők ezért biztosra veszik, hogy augusztus 10-e után átülhet az államfői bársonyszékbe.
Németországban a hét végén már be is fejeződött a négy napig tartó, de csapnivalóan rossz részvétel mellett megtartott török elnökválasztás. A németországi szavazás eredményét nem közölték, de valószínű, hogy a hatvan éves Erdoğan kapta a legtöbb voksot az EU vezető tagállamában, ahol egyébként a legtöbb határon túli török él. A külhoni törökök főként konzervatívak, ami azt jelenti, hogy az anyaországukban 2003 tavasza óta kormányzó Erdoğant és pártját, az AKP-t támogatják.
A miniszterelnök népszerűségét az elmúlt egy év lehallgatási, korrupciós és egyéb botrányai sem ingatták meg. Még a közösségi oldalak korlátozása, vagy betiltása, sőt a polgárháború dúlta szomszédos Szíria megtámadásának terve sem ártott neki. A törökországi lakosság többsége őt szeretné Abdullah Gül államfő hivatali utódjának, akinek hétéves megbízatási ideje a nyár végén jár le.
Erdoğan 2003 óta Törökország kétszer újraválasztott miniszterelnöke. A legbefolyásosabb politikus hazájában, amely az ő kormányfői mandátuma alatt regionális középhatalommá vált. Kormánya megváltoztatta az ország politikai, gazdasági és külkereskedelmi kurzusát.
A 78 millió lakosú Törökország az utóbbi bő tíz évben dinamikus külpolitikát folytat, gazdasága pedig valósággal szárnyal. A 2008-ban kirobbant globális válság sem roppantotta meg, csak egyetlen évben (2009-ben) vetette vissza gazdaságát. A török gazdaság azóta – ahogy 2002 és 2009 között is – egyenletesen növekszik.
Amióta azonban Erdoğan hivatalba lépett, folyamatosan monopolizálja a hatalmat. Ő uralja az igazságszolgáltatást, a gazdaságot, a médiát és az élet szinte minden területét. Sokan ezért attól tartanak, hogy – államfővé választása esetén – elnöki rendszert vezet be, és országát tekintélyuralmi rendszerré változtatja. Kritikusai szerint már jelenleg is széleskörű hatalom összpontosul a kezében; kormányzása pedig régóta tekintélyelvű.
