A világpolitika meghatározói az utóbbi időben Szíria miatt akasztottak tengelyt. Közben azért árgus szemekkel figyelik a majdnem szomszéd Iránt is, amely évtizedek óta Szíria fő szövetségese és támogatója a térségben. A Közép-Kelet vezető hatalmát és a világ egyik legnagyobb kőolajexportőrét a Nyugat ugyanis újabb megszorításokkal próbálja vitatott atomprogramjának feladására kényszeríteni. Ez ismét feszültségekhez és háborús hangulatkeltéshez vezetett.
Az EU júliustól olajembargót léptetett életbe Iránnal szemben, amit az USA azonnal üdvözölt. A tilalmat abban a hiszemben vezették be, hogy a kieső kőolajbevételek miatt Teherán nem tudja finanszírozni nukleáris programját. Erről Washington és Brüsszel azt gyanítja, titokban atombomba előállítását is szolgálhatja.
Irán tagadja a vádakat és nem hajlandó lemondani urándúsító létesítményeiről. Sem a sorozatos nyugati fenyegetések, sem a legújabb szankció hatására. Azt állítja, csak polgári célokra hasznosítja a vitatott objektumokat.
A Teheránra nehezedő egyre nagyobb nyomás miatt a Szíria-barát Oroszország ismét attól tart, hogy az USA és szövetségesei megtámadhatják Iránt. Az állítólagos katonai csapás célpontjai Irán nukleáris létesítményei, a vélhetően mély föld alatti bunkerokba költöztetett urándúsító központok lehetnek.
Az amerikaiak már komoly haderőt vontak össze a térségben. Iránban pedig széles körű kémtevékenységet folytatnak. A polgárháborús Szíriában szintén aktívak, sőt fegyvereket szállítanak az Aszad-rezsim ellen lázadóknak.
Válaszként a Kreml is több ellenlépést és óvintézkedést tett. Az utóbbi időben gyorsított ütemben hajt(ott) végre katonai és diplomáciai manővereket. Ezek célja a Szíria és Irán elleni külső katonai akció megelőzése, késleltetése, illetve meghiúsítása. Elsősorban orosz katonai műveletekkel és újabb fegyverrakományok eljuttatásával Szíriába (Aszad rendszerének) és Iránba. A perzsa állam és Szíria megtámadását ellenzi Kína is, a világ és Ázsia másik meghatározó hatalma.
Az Irán és Szíria körüli helyzet és a két ország támogatásának demonstrálása miatt Oroszország folyamatosan gyakorlatoztatja, új fegyverekkel, lőszertartalékkal látja el és megerősíti csapatait (némelyeket kommandós egységekkel) a Dél-Kaukázusban, a Fekete-, a Földközi- és a Kaszpi-tengeren. Az Iránhoz legközelebb állomásozó orosz erők kétharmadát korszerű fegyverekkel szerelték fel.
Megkezdődött több hadosztály mozgósítása és hadieszközök átcsoportosítása is. A csapatokat és a hadfelszerelést (Észak-)Irán szomszédságába, a Kaukázusba irányítják. Hírek szerint a mozgósítás inkább az Irán elleni támadás veszélye, s nem a szeptemberben esedékes szokásos évi hadgyakorlat miatt kezdődött.
Moszkva akcióinak – az Irán és Szíria elleni lehetséges katonai beavatkozás megakadályozása mellett – még legalább három fontos célja van. 1. A térségbeli orosz érdekeltségek (így az Európába vezető energiaellátási útvonalak) védelme. 2. Irán és Szíria támogatásának kinyilvánítása. 3. Az Iránnal nem határos, de közeli szomszédnak számító Oroszország biztonságának szavatolása.
A Kaukázusban az egymással rivalizáló világhatalmak „oszd meg és uralkodj” politikája miatt már húsz éve zűrzavaros állapotok uralkodnak. Arrafelé szinte mindegyik állam konfliktusban áll a szomszédjával. Ezért Irán megtámadása esetén Oroszország valószínűleg ellenőrzése alá vonja az örmény–török, a grúz–török, az örmény–iráni és az azeri–iráni határt. Esetleg egyik-másik kaukázusi országot – „kárpótlásként” Iránért, s talán Szíriáért, ha ott (is) elvesztené befolyását.
Moszkva katonai akcióterve magában foglalja csapatok küldését az Iránnal szomszédos Örményországba is. Szükség esetén az erősítés a török és a grúz határ közelében fekvő, északnyugat-örményországi Gyumri városba menne, ahol a 102-es bázison már jó ideje háromezer orosz katona szolgál – teljes harckészültségben.
A Dél-Kaukázusban hadászatilag kiemelt helyen fekvő gyumri támaszpontot, amelyet az oroszok kétoldalú megállapodás keretében használnak, az iráni válság miatt már korábban korszerűsítették. Az oroszok még az Irán elleni estleges támadás előtt szeretnének a legrövidebb útvonalon katonákat (közöttük ejtőernyősöket), támadó és csapatszállító helikoptereket és utánpótlást eljuttatni a 102-es bázisra.
Ez az útvonal a Nyugat-barát Grúzián át vezet. Grúzia – a 2011 áprilisi lejárta után – elutasította a katonai rakományokra vonatkozó tranzitmegállapodás megújítását Moszkvával, és nem engedélyezi az oroszok átvonulását.
Jurij Netkacsev nyugalmazott tábornok, a Dél-Kaukázusban állomásozó orosz erők volt parancsnokhelyettese szerint a közúti átvonulást ezért valószínűleg fegyverrel kell kikényszeríteni. Ha ez bekövetkezik, négy év után újabb orosz–grúz háború robbanhat ki, még az Irán elleni esetleges támadás előtt.
