Az Európai Bizottság nevében Sztela Kiriakidész egészségügyi biztos nem győzi ismételgetni: „A járvány nem múlt el”. A koronavírus-járvánnyal ugyanis furcsa helyzet alakult ki. Ezt jellemezhetjük, ha egymás mellé teszük a két hírt. Görögország június 15-én megnyitotta határait 29 ország polgárai előtt, Törökországban viszont június 12-én volt a legtöbb új fertőzés. Az történik ugyanis, hogy egyrészt egymás után oldják fel a járvánnyal kapcsolatos korlátozásokat, másrészt sok helyen romlik a helyzet, vagy már – Kínában, Izraelben – megjött a „második hullám”.
Nálunk a buszokban csak elvétve látni maszkos utast. Magyarországon hatályon kívül helyezték a kényszerhelyzettel kapcsolatos törvényt. Számos európai országban visszavonták vagy enyhítették a korlátozásokat. Emmanuel Macron francia elnök kihirdette a győzelmet a járvány felett. Putyin orosz elnök kijelenti: „Sikerült megakadályozni, hogy a járvány súlyos következményekkel járjon” stb.
Ugyanakkor a hírek arról szólnak, hogy ezekben az országokban sem szűnt meg a járvány. Sok országban pedig éppen most dühöng a legjobban. Mondhatjuk ezt Afrikára, ahol Madagaszkár van legrosszabb helyzetben. De Latin-Amerika az a földrész, ahol legrosszabb a helyzet. Ezen a földrészen négymillió fertőzött és több mint 200 ezer halott van. Brazília a fertőzöttek és halottak tekintetében az Egyesült Államok mögött áll, utána jön Mexikó, ahol csaknem húszezer a halott, majd Peru.
A korlátozások feloldását magyarázhatjuk azzal is, hogy a kormányok megijedtek az elégedetlenség feltörésétől. De tulajdonképpen arról van szó, hogy a koronavírusról még mindig keveset, csak annyit tudunk, hogy rendkívül gyorsan elterjedt az egész világon. Egy napon egy kínai denevérpaprikást evett és néhány hétre rá az egész világ tapasztalta a következményt.
A szifilisz Amerika felfedezése után két évre jelent meg Európában, és tíz esztendő kellett ahhoz, hogy eljusson Kínába. Kína január 17-én jelentette be, hogy megjelent egy eddig ismeretlen betegség, 40 fertőzöttje és két halottja van. És áprilisban már az egész világ meg volt fertőzve. Június közepén már több mint 8 millió fertőzött és mintegy félmillió halott volt világszerte.
Magáról a vírusról, amely erre képes volt viszont annál kevesebbet tudunk. Még az első hullám megjelenésére sem adtunk elfogadható magyarázatot. (Néha még mindig jelentkeznek tudósok, akik azt állítják, emberi készítmény, mert úgy vagyunk vele, mint a meztelen mellel tüntető orosz lányokkal: ezzel világhírre lehet szert tenni.) Máris itt a megmagyarázhatatlan második forduló. És vannak, akik azt állítják, hogy a vírusnak már van egy mutációja, amely csak annyira veszélyes, mint egy közönséges megfázás.
De minden más kérdésre is két ellentétes válaszunk van. Az influenzavírus erősebb, mint a koronavírus. Dehogy erősebb. A vírus legyengült. Esze ágában sincs gyengülni. A nyár visszaszorítja a vírust. Honnan szorítaná vissza. Sőt: a karanténra szükség volt, és dehogy volt rá szükség. A maszk szükséges, maszkot csak fertőzöttnek kell viselni. Még jó, hogy azt tudjuk, ha megmagyarázni nem is: a vírus ellen csak rövid időre lehet immunitást szerezni. Ezért a lehetséges második hullám és az esetleges védőoltás is csak rövid időre hatna.
Különösen szembetűnő, hogy ellentétesek a vélemények arról, hogy mennyire halálos a vírus. Egy vagy 3 százalék hal-e bele? 0,9 vagy 11 százalék hal-e bele? Vagy arról, hogy mennyire hatásosak a védekezés intézkedései. Lehet-e egyáltalán védekezni? Jól jött-e a kényszerhelyzet meghirdetése? Hiba-e az intézkedések visszavonása? Ezért nem tudjuk megmagyarázni: hogyan lehetséges az, hogy nálunk majd tízszer, Magyarországon majd hússzor több a halott, mint Szlovákiában. Van olyan vélemény, hogy másképp számolják a halottakat. Sőt megesik, hogy a kormányok csalnak a statisztikákkal, hogy kevésbé hibáztassák őket. (Eddig csak Chilét „érték tetten”. A CIPER - Zsurnalistikai Vizsgáló Bizottság – azt állítja, 60 százalékkal több a halott, mint amenyit hivatalosan kimutatnak.)
A kényszerintézkedések hatását azonban egyértelműen hasznosnak minősíti az európai sajtó. De nem fogadták el egyöntetűen, hogy vannak kellemetlen lépések, amelyeket meg kell tenni akkor is ha azok népszerűtlenek. (Ezért vannak, akik azt vallják, nem kellett volna őket visszavonni csak azért, mert a kormányok féltik népszerűségüket, mert csak a közvélemény-kutatás adatait nézik, mert az ellenzék – szinte lelkiismeretlenül – a korlátozásokért is a kormányt teszi felelőssé.)
Ezeket a kedvező hatásokat azonban majd mindenki elismeri. Arról még vitatkoznak, hogy jó-e vagy rossz az, hogy sokan megtanulták mennyivel kellemesebb az otthon végzett munka. Azt azonban mindenki elismeri, hogy jobbak lettünk. Megtanultuk, hogy szolidaritást kell vállalnunk embertársainkkal, többet kell lenni a családdal, foglalkozni önmagunkkal. De azt is, hogy milyen kincs az, hogy szabadon mozoghatunk.
Mindenesetre a Imperial College nevű intézménynek a Nature tudományos lapban megjelent, 11 országot felölelő vizsgálata kimutatta, hogy ezekben az országokban május 4-éig 130 ezer ember halt meg, de ha nem lettek volna a korlátozások 3,1 millió ember életébe került volna. A horvátok kiszámították, hogy ha 50 százalékkal enyhébb korlátozást vezettek volna be, 31 054 lett volna a fertőzött és 935 a halott, ha viszont egyáltalán elmaradtak volna az intézkedések akkor 70 356 lett volna a fertőzöttek és 2124 a halottak száma.
