François Hollande francia államfő reméli, hogy az új kormány harcos lesz, s a korábbinál kevesebb miniszterrel működik majd. A rendkívül népszerűtlen szocialista elnök a kormány lecserélésével próbálja meg visszaszerezni a választók bizalmát, amelyet a 2012 óta hatalmat gyakorló baloldal már jó ideje elvesztett. Ez a legutóbbi helyhatósági választásokon egyértelműen be is bizonyosodott. A vasárnap megtartott második fordulóban a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) magabiztos és látványos győzelmet, a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) történelmi sikert ért el, a baloldal viszont csúfos kudarcot vallott.
Az UMP önkormányzati szinten – de rekord alacsony részvétel mellett – a voksok 46 százalékát söpörte be, s így visszaszerezte a hat évvel ezelőtt elvesztett települések nagy része feletti irányítást. A legyőzött baloldali kormánypártok 41 százalék szavazatot kaptak, a szélsőjobboldali, idegen- és bevándorlás ellenes FN meg csaknem hét százalékot szerzett.
Jean-Francois Copé, a győztes UMP főtitkára szerint nem az eddigi kormányzati szereplők leváltásával kellene kezelni a gondokat, hanem szakítani kellene a szocialista modellel.
Az érzékeny vereség miatt már a választás utáni napon, vagyis hétfőn benyújtotta lemondását a hosszú ideje rendkívül népszerűtlen Jean-Marc Ayrault miniszterelnök és kormánya, amit az – választók által alig kedvelt – államfő nyomban elfogadott. Rövid, mindössze nyolc perces hétfő esti tévébeszédében François Hollande személyes vereségeként ismerte el a helyhatósági választások utolsó (azaz második) fordulójának eredményét. Közölte: a francia választók üzenete egyértelmű volt, amit nem lehet félreérteni.
Az új kormány élére az eddigi belügyminisztert, az 51 éves Manuel Vallst nevezte ki, aki április elsején vette át hivatalát. Hollande azt várja a történész végzettségű, a közrend megszállott hívének tartott új miniszterelnöktől, hogy csökkentse a rendkívül magas, csaknem 11 százalékos munkanélküliséget, és állítsa helyre a „társadalmi igazságosságot”. Az államfő megismételte korábbi ígéretét, mely szerint 2017-ig gazdasági fordulatot hajt végre, s ennek részeként adócsökkentést és vállalkozásbarát politikát vezet be.
Ennek részeként csaknem harmincmilliárd euróval csökkentené a vállalatok adóterheit, ötvenmilliárd euróval faragná le az állami kiadásokat, és javítaná a foglalkoztatást is. Reményei szerint a következő három évben egymillió új munkahely nyílhat az országban.
A feladat végrehajtása az új miniszterelnökre és kormányára vár. Valls katalán származású szocialista politikus. Korábban a Párizs közelében fekvő Évry település polgármestere volt, de akkor még országos szinten senki nem ismerte. A 2012-ben megalakult baloldali (szocialista többségű) kormányban a belügyi tárcát irányította. Miniszteri kinevezése után alig néhány hónappal hirtelen közismert személy lett belőle. Népszerűségét azonban alaposan megtépázta az a kijelentése, hogy a romák többsége nem akar beilleszkedni a francia társadalomba.
Az új kormányfő Barcelonában született. Később családjával együtt elköltözött a szomszédos Franciaországba, ahol politikus társai leginkább a határozottságáról és sajátos véleményéről ismerik. Személyisége és fellépése akár radikális változást is hozhat a kormány munkájában.
Akár még egy erőteljes gazdaságpolitikai fordulat kikényszerítésére is képes lehet. De az is elképzelhető, hogy komoly zűrzavart okoz a kormányban és a szocialisták soraiban. Bár az előző kormány legnépszerűbb politikusa volt, a szocialista táboron belül sokan nem kedvelik. Többen máris lázadnak ellene, ami akár komoly feszültségeket okozhat az új vezetésben.
A fő kérdés jelenleg mégis az, vajon merre mozdulhat el a francia politika, képes lesz-e az új kormány visszaédesgetni az elpártolt szavazókat, s hogyan tud változtatni a választói közönyön.
