Búcsút inthet Málta annak a harmincmillió euró pluszbevételnek, amelyet kormánya az idén állampolgárság árusításából remélt besöpörni. Az Európai Unió nyomására kénytelen volt megváltoztatni a tavaly novemberben elfogadott törvényt, amely a jogalapot biztosította az államkassza kissé szűkös bevételeinek sajátos gyarapítására.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Az euróövezet déli tagállamai már évek óta krónikus pénzhiánnyal küszködnek, s ez a megállapítás a mintegy 420 ezer lakosú Máltára is vonatkozik. A Földközi-tengerben elterülő parányi szigetországnak tehát jól jön(ne) minden bevétel, főleg, ha kormányzati megszorítás nélkül juthatna hozzá. Így esett a választás az állampolgárság áruba bocsátására is, ami első látásra jó ötletnek tűnt. Befektetés nélkül kecsegtetett szép profittal, méghozzá hosszú távon.
A máltai parlament kapva kapott az alkalmon, és tavaly novemberben sebtében meg is szavazta a törvényt, mely szerint a nem európai uniós – büntetlen előéletű, és legalább tizennyolc éves – külföldiek 650 ezer euróért állampolgárságot vásárolhatnak a szigetországban. A máltai honatyák és honanyák nem titkolt szándéka az volt, amikor támogatták a javaslatot, hogy az új törvénnyel külön jövedelemhez juttassák az országot, egyszersmind a szigetre vonzzanak igen sok gazdag embert, akik idővel befektetéseket is eszközölnek új hazájukban. Joseph Muscat miniszterelnök úgy vélte, hogy a törvény életbe lépése utáni első évben (vagyis az idén) mintegy harmincmillió euró többletbevételhez jut a kincstár. Eric Major, a máltai állampolgárság értékesítésével megbízott Henley & Partners cég ügyvezető igazgatója ennél sokkal többre számított. Sőt, egy nagyon optimista becslést tett közzé már a törvény megszavazása után. A máltai állampolgárság (útlevél) iránt érdeklődők számát évi kétszáz és háromszáz közöttire jósolta.
Optimizmusát arra alapozta, hogy a máltai állampolgárság tartózkodási és munkavállalási lehetőséget jelent az EU mindegyik tagországában, s ez vonzó, sőt csábító lehet az unióba vágyakozó külföldi dúsgazdagok számára. Ráadásul a közösségbe 2004-ben bekerült Málta a schengeni övezetnek is tagja, sőt állampolgárai szabadon, vagyis vízum nélkül utazhatnak az Egyesült Államokba. Ez legalább olyan fontos lehet a reménybeli jelentkezőknek, mint az uniós állampolgárság.
A máltai ellenzéki azonban már a törvény elfogadása előtt hevesen tiltakozott a szokatlan üzletelés ellen. A jogszabály hatályba lépése után pedig folyamatosan bírálta a döntést. Különösen azt nehezményezte, hogy a törvény nem teszi kötelezővé az állampolgárságot vásárlók számára a folyamatos helyben lakást Máltán, befektetésre pedig végképp nem kötelez senkit. Az ellenzéki Nemzeti Párt (PN) vezetője, Simon Busuttil pedig ígéretet tett, hogy hatalomra kerülése esetén az így megvásárolt állampolgárságokat visszavonja tulajdonosaiktól.
Noha a külföldiek számára letelepedési és állampolgársági programok működnek más EU-tagállamokban is, így Cipruson, Görögországban, Írországban, Magyarországon, Nagy-Britanniában, Portugáliában, Spanyolországban és másutt, a máltai lehetőség kínálkozott a legcsábítóbbnak. A súlyos válsággal bajlódó Cipruson hárommillió eurót kell kipengetni az állampolgárságért. Írország legalább félmillió euró befektetésért ad tartózkodási engedélyt, ami semmiképp nem jelent állampolgárságot. Portugáliában nagy értékű ingatlant is kell vásárolni, szintén a tartós letelepedés engedélyezéséhez…
Így azután nem csoda, hogy már az év elején jelentős volt az érdeklődés a máltai állampolgárság iránt. Az ügyek intézésével hivatalosan megbízott Henley & Partners cég akkor még büszkén újságolta, hogy a legtöbben Oroszországból és Kínából fordultak tanácsért és segítségért az irodájukhoz.
A máltai „útlevél-osztogatás divatja” természetesen más országok tehetősebb polgárainak az érdeklődését is kiváltotta. Az évek óta polgárháború sújtotta Szíriából és kaotikus belső állapotokkal küszködő Líbiából is sokan érdeklődni kezdtek az előnyösnek tűnő lehetőség iránt. Ez komoly kritikákat váltott ki Brüsszel és Washington részéről. A máltai kezdeményezést bíráló uniós és amerikai illetékesek nemzetbiztonsági kockázatokra is felhívták a szigetország kormányának a figyelmét. (Az Egyesült Államok a pénzmosás elleni máltai törvény hiányosságait szintén kifogásolta.)
Málta kormánya kezdetben azzal érvelt, hogy szigorú (négyszintű) ellenőrzésen kell átesnie minden jelentkezőnek. Ezenkívül az igénylőket alaposan megszűrik: a kérelmükben megfogalmazott információkat legalább hat hónapig ellenőrzik, de szükség esetén akár két évig is tarthat az ügyintézés, illetve a beadványok jóváhagyása.
Ez nem győzte meg az EU-t, amely egyébként sem nézi jó szemmel, hogy a tagországok egy része – pénzért – állampolgárságot, vagy annak az egyik előfeltételeként megkövetelt letelepedési engedélyeket kínál. A kérdéssel az Európai Parlament (EP) is foglalkozott, majd az év elején határozatban aggályosnak minősítette mindazokat a programokat, amelyekkel uniós országok állampolgárságot árulnak. Az EP-képviselők ugyanakkor felkérték az EU kormányának tartott Európai Bizottságot, hogy foglaljon állást a kérdésben. Elsősorban azt várják a testülettől, hogy döntse el, vajon összhangban vannak-e ezek a programok a közösségi joggal és a diszkriminációt tiltó uniós jogszabályokkal.
Az EP szerint az uniós állampolgárság révén elnyert jogokat, így például a szabad mozgás, munkavállalás és letelepedés jogát, nem lehet pénzért értékesíteni. Az unió parlamentje felhívta a figyelmet arra is, hogy az állampolgárság megszerzésével járó magánbefektetői programok azért is aggályosak, mert azok csak a harmadik országok leggazdagabb tagjai számára elérhetőek. Ezenkívül az uniós állampolgárság eladásakor a hatóságok egyéb kritériumot nem is vesznek figyelembe.
Különösen a máltai program haragította fel az EP-képviselőket. A szigetország eredeti törvénye ugyanis uniós állampolgárságot biztosított a feltétel teljesítőinek, még a letelepedés sem volt alapfeltétel.
Határozatában az EP ezért külön felszólította Máltát, hogy az állampolgárság megszerzésének feltételeit hangolja össze a vonatkozó uniós előírásokkal. Hasonló gesztust vár az EU parlamentje azoktól a tagországoktól is, amelyek közvetve vagy közvetlenül lehetővé teszik az útlevél értékesítését harmadik (vagyis nem uniós) országok állampolgárainak.
Bár az EU hivatalosan nem szólhat bele az új máltai törvénybe, a szigetország kormánya megértette a kemény hangú külső visszajelzéseket. A kritikák hatására Joseph Muscat miniszterelnök bejelentette, hogy módosítják az oly sokat bírált eredeti feltételeket. Ez már meg is történt.
A változtatás értelmében az eredetileg beharangozott 650 ezer euró befizetése mellett további 350 ezer eurós ingatlanberuházást, és 150 ezer eurós kötvényvásárlást is elvárnak az érdeklődőktől. De ez még nem minden. Akad egy másik, nagyon lényeges feltétel is. Eszerint a jövőben csak akkor lehet kiadni az állampolgárságot igazoló honosítási okiratot, ha a kérelmező előtte legalább egy évig valóban a szigeten élt.
Már csak az a kérdés, kinek éri meg ez a konstrukció. Az EU-ban ugyanis ennél már jobb lehetőségek is kínálkoznak. Igaz, az állampolgárságra ezeken a helyeken évekig kell várni.
