Az euroszkeptikus mozgalmak virágzása, az eddig soha nem tapasztalt érdektelenség és a még mindig kellemetlenkedő hitelválság (okozta csalódottság) közepette kezdődött meg május 22-én az Európai Unió parlamentjének megválasztása. A közösség 28 országában összesen 400 millió választó négy nap alatt (május 25-én estig) dönthet arról, hogy egy-egy országból kik, illetve mely pártok kerüljenek be a strasbourgi székhelyű Európai Parlamentbe (EP). A 751 EP-képviselő megbízatási ideje öt év.
A válság és az arra adott kormányzati válaszok (okozta lakossági életszínvonal-csökkenés, illetve elégedetlenség) miatt szinte biztosra vehető az EU-ellenes populista-szélsőséges pártok előretörése, valamint a választók tömeges távolmaradása. A részvételi arány már az 1979-es első EP-választások óta folyamatosan csökken. A legutóbbi (2009-es) voksolásokon csak a szavazók 43 százaléka vett részt.
Minden felmérés arra utal, hogy az euroszkeptikus erők és EU-gyűlölők előretörése miatt a középen álló pártok veszítenek eddigi pozíciójukból. A választók rajtuk verik el a port. Az emberek ugyanis dühösek és csalódottak, mert nőttek az egyenlőtlenségek, csökkent az uniós intézményekbe vetett hitük, és rekordokat dönt a munkanélküliség.
A fásult tömegek a kormányzati megszorításokat is az EU nyakába varrják. A legnagyobb kiábrándulás épp a megszorítások miatt szenvedő tagállamokban tapasztalható, de a probléma nem kizárólag gazdasági okokra vezethető vissza. A lakosság jelentős része ugyanis úgy gondolja: az EU (vezetése) képtelen megnyugtató válaszokat adni aggodalmaikra, s nem tudja megfelelően kezelni a bajokat.
Mégis, a jelenlegi EP-pártok közül a mandátumok többségének megszerzésére két nagy pártcsalád a legesélyesebb: az EP-ben 2009 óta vezető szerepet betöltő jobbközép Európai Néppárt (EPP) és a balközép európai szocialisták (PES). A tagállami adatokból összeállított legutóbbi felmérések szerint fej fej mellett a két nagy rivális; a jobbközépnek hajszálnyi az előnye, esélyesebb a győzelemre. A harmadik hely a liberálisoké, a negyedik a zöldeké lehet.
A válság nyomán mindenütt erősödtek és az EP-be készülnek az unió (radikális) ellenfelei is. Pártjaik a politikai porond két különböző – vagyis a szélsőjobb és a szélsőbal – felén állnak, nem képeznek egységes blokkot, összefogásukra sem lehet számítani. Elképzelhető azonban, hogy az egyik térfél önállóan is képes lesz parlamenti képviselői csoportot alakítani.
A jelenlegi választásoknak nagyobb a jelentőségük a korábbiaknál: a győztesnek komoly befolyása lehet arra, ki legyen az unió őszre újjáalakuló „kormányának” (az Európai Bizottságnak) az elnöke. Ez új mozzanat az EU-ban, melynek a másik fő döntéshozó testülete, az állam- és kormányfőket tömörítő Európa Tanács, őszre szintén új elnököt kap.
