Ketten is örülnek az európai parlamenti választások eredményének: az egyikük a konzervatív, jobbközép politikai erőket tömörítő Európai Néppárt (EPP), a másik pedig az euroszkeptikus, EU-gyűlölő és szélsőséges erők tábora. Az EPP azért bonthatott pezsgőt, mert meggyőző többséggel (214 mandátummal, az összesített szavazatok 28,5 százalékával) nyerte a múlt csütörtöktől vasárnap éjszakáig tartó voksolás sorozatot, amelyen az unió 28 tagországban az Európai Parlament (EP) 751 képviselőjét választották meg ötéves megbízatási időre. A szociáldemokraták pártszövetsége (S&D) megőrizte eddigi második helyét (ezúttal 189 mandátumhoz jutott, illetve a szavazatok 25 százalékához). Az új parlamentbe a harmadik liberálisok (ALDE) 66, az őket követő zöldek 52 képviselőt küldhetnek.
Az is bizonyossá vált, amit sokan már a szavazás előtt sejtettek: a kormányok válságkezelési módszere (főként a megszorítások), az uniós gazdaságban még mindig érezhető válság, a közösséget sújtó, 11 százalékhoz közeli átlagos munkanélküliség, és egyéb okok miatt több tagállamban is megerősödtek az euroszkeptikus pártok, valamint a radikális, (jobb és baloldali) szélsőséges, populista, EU-fóbiás, és uniógyűlölő erők. Sikerük azonban – néhány kivételtől eltekintve – korántsem olyan látványos, mint ahogyan az előzetes felmérések sejtették.
A szélsőségesek megnövekedett jelenléte az EP-ben biztosan nem akadályozhatja meg az integráció folyamatát, sem az EU működését. Az EU-ellenes erők továbbra is eltörpülnek az uniót támogató pártok mellett, de már nem annyira, mint korábban. Bár az euroszkeptikusok száma megnőtt az unió parlamentjében, továbbra is a jobbközép (EPP) és a balközép (S&D) Európa-párti erőké a főszerep. Így az unió ellenségeinek a törvényalkotásra gyakorlatilag alig lesz befolyásuk, de a politikai hangulatot nagyban befolyásolhatják.
Az EU vezető gazdasági, politikai és kulturális hatalmának számító Németországban a kormányzó konzervatív (jobbközép) CDU–CSU pártszövetség végzett az első, nagykoalíciós partnere, a szociáldemokrata SPD pedig a második helyen. (A CDU–CSU így 36 mandátumra jogosult.) Az EP-be az uniós főhatalomnak tekintett Németország küldi a legtöbb, összesen 96 képviselőt, akik között (először) a neonáci NPD párt soraiból is lesz egy.
Az EU másik meghatározó hatalmának tartott Franciaországban a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) magabiztosan nyert a szavazatok 25,4 százalékával, ami nyolcszor annyi mandátumot jelent, mint öt éve. Ezúttal a 74 francia EP-képviselői hely harmada került az FN-hez. Ez az ország történelmében példátlan és bravúros szélsőjobboldali siker. Nicolas Sarkozy exállamfő ellenzéki pártja, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP), az öt évvel ezelőtti EP-választás nyertese a második, a kormányzó szocialisták pedig a harmadik helyre szorultak. Manuel Valls szocialista miniszterelnök szerint sokkoló és politikai földrengéssel egyenértékű az FN győzelme. A sikertől megittasodott Marine Le Pen FN-pártelnök a francia parlament feloszlatását, és új nemzeti választás kiírását sürgeti.
Hasonlóan jól szerepelt a legnagyobb brit EU-ellenes politikai erő, a Függetlenségi Párt (UKIP) is: megszerezve a szavazatok csaknem 30 százalékát simán nyert, megelőzve a legnagyobb ellenzéki erőt, a baloldali Munkáspártot. A UKIP a 2009-es támogatottságához képest megkétszerezte EP-politikusainak számát.
Az EU-ellenes Dán Néppárt (DF) szintén elégedett lehet: 23 százalékot kapott a korábbi 15 százalékhoz képest; Hollandiában ugyancsak a második helyre tornázta fel magát a Geert Wilders vezette szélsőjobboldali, uniógyülölő Szabadságpárt (PVV). Olaszországban a populista, euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalmat (M5S) is a második legnagyobb erőnek mérték, de ez csalódást okozott Beppe Grillo pártelnöknek. Az olaszoknál a Matteo Renzi miniszterelnök vezette balközép Demokrata Párt (PD) végzett az élen; ráadásul a szavazatok csaknem 41 százalékának birtokában történelmi győzelmet aratott. Grillóékhoz hasonlóan nagy vesztesként került ki a megmérettetésből az EU-t nem szívelő, és Silvio Berlusconi exkormányfő nevéhez kacsolható jobbközép párt, a Hajrá Olaszország (FI) is, mely a harmadik helyre szorult.
A görögöknél a szélsőbaloldali Sziriza fölényesen nyert, ami miatt akár kormányválság alakulhat ki. A kormányzati megszorításokat ostorozó párt a voksok közel 27 százalékát söpörte be, megelőzve a kormányzó Új Demokráciát (ND), amely 23 százalékot szerzett. A neonáci Arany Hajnal a harmadik helyen végzett, fél százalékkal megelőzve a kormánykoalícióhoz tartozó szocialistákat (PASZOK), akiket a szavazók 8,9 százaléka támogatott.
A válság okozta elégedetlenség hatására sok országban mégsem törtek előre az unió radikális ellenfelei. Belgiumban, Csehországban, Horvátországban, Írországban, Romániában, Szlovákiában, s több másik tagállamban egyetlen képviselőt sem tudtak bejuttatni az EP-be.
Szlovákia más tekintetben is figyelemre méltó: olyan kevesen voksoltak ugyanis (a jogosultak mindössze 13 százaléka), hogy az ország emiatt európai negatív rekordot döntött.
Rendkívüli eredménynek számít az is, hogy uniós átlagban a távolmaradók aránya nem nőtt a korábbi választás(ok)hoz képest. Sőt valamicskével többen is szavaztak, mint legutóbb: az átlagos részvétel ezúttal elérte a 43,09 százalékot. Ez az első alkalom 1979 óta, hogy növekedett a voksolók száma az előző EP-választáshoz viszonyítva.
A tagországok közül tizenkettőben még magasabb is volt a választási részvétel az idei uniós átlagnál. A túlteljesítő tizenkettek között azonban nincs egyetlen kelet-európai tagállam sem.
