Lehallgatási botránytól hangos Lengyelország. A helyi sajtóban Visztulagate-ként emlegetett, rendkívül kínos közéleti affér miatt már a 2015 őszén esedékes parlamenti választás előrehozása is szóba került. Az ügyben több miniszter is érintett, ami komoly bizalmi válságot okozott az országban, a Donald Tusk miniszterelnök vezette jobbközép kormányt pedig nagyon kínos helyzetbe sodorta.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A botrány a hónap derekán pattant ki, miután a Wprost varsói hetilap többször is vezető kormánypolitikusok – titokban felvett – bizalmas magánbeszélgetésiből közölt pikáns részleteket. Az ominózus traccspartik helyszíne legalább két, jó nevű varsói (luxus)étterem volt. Ezeken a helyeken valakik időnként lehallgatták összesen több mint tíz magas rangú állami hivatalnok és üzletember társalgását, melyek hangneme sokszor útszéli volt, tartalma viszont olykor nagyon kínos ügyekre szorítkozott.
Az egyik ilyen, káromkodásokkal tarkított véleménycsere résztvevője Marek Belka, a jegybank (NBP) elnöke és Bartłomiej Sienkiewicz belügyminiszter volt. Tavaly nyári találkozójukon az NBP-vezető minősíthetetlen hangon beszélt Jacek Rostowski akkori pénzügyminiszterről és több politikusról. A belügyminiszter közben a pénzkibocsátás növelését kérte a jegybank vezetőjétől. Utóbbi – a beszélgetés tanúsága szerint – azonban Rostowski pénzügyminiszter kirúgásától tette függővé, hogy segít-e a parlamenti választásra készülő kormánynak a költségvetési problémák leküzdésében. A monetáris intézkedésekért cserébe feltételként szabta a jegybanktörvény módosítását is. Az NBP-vezér mindkét követelése teljesült.
Egy másik hangfelvételen, vagyis titokban rögzített beszélgetésben, Sławomir Nowak akkori közlekedési miniszter Andrzej Parafinowicz pénzügyminiszter-helyettest kérte fel arra, hogy járjon közben a felesége ellen kezdeményezett adóvizsgálat megszüntetéséért.
A Wprost kavarta belföldi botrány után valószínűleg diplomáciai vihar is következik, mivel a lap olyan tereferékről is beszámolt, amelyek résztvevői szintén alpári stílusban beszéltek a lengyelek fő szövetségeséről, az Egyesült Államokról, valamint magyar, brit és orosz vezetőkről. Radosław Sikorski, a külügyi tárca irányítója állítólag még tavaly – nyomdafestéket nem tűrő szavakkal – azt mondta beszélgetőtársának, Rostowski pénzügyminiszternek, hogy a lengyel–amerikai szövetségesi viszony semmit nem ér, ráadásul káros a lengyel–német és a lengyel–francia kapcsolatokra. Az amerikai elnököt vélhetően meglepte a sajátos vélemény. Barack Obama 2014 június elején Varsóban ugyanis azt nyilatkozta: Lengyelország az USA legnagyobb barátja.
A lehallgatott beszélgetések szerint David Cameron brit és Orbán Viktor magyar kormányfő is megkapta a magáét, obszcén megjegyzések kíséretében. Cameronra EU-ellenességéért, Orbánra pedig oroszbarátnak ítélt politikájáért zúdult bírálat. A magyar miniszterelnököt állítólag Dariusz Krawiec, a lengyel kőolajipari óriásvállalat, a PKN Orlen elnöke vette célba. Ráadásul azután, hogy Budapesten találkozott Hernádi Zsolttal, a Mol energiavállalat vezetőjével, aki ellen Zágráb – a részben magyar tulajdonú INA horvát olajtársasághoz kapcsolódó korrupció gyanús ügy miatt – nemzetközi elfogatóparancsot adott ki.
Krawiec az év elején (egy varsói magánbeszélgetésen) vulgáris kifejezésekkel illette Orbánt az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal ápolt kapcsolatáért. Az Orbánra vonatkozó nagyon durva megállapításokat inkább csak a magyar ellenzéki média merte közölni.
A magyarországi jogállamiságról és igazságszolgáltatatásról – ugyancsak a titkos hangfelvételből ítélve – szintén lesújtó véleményt fogalmazott meg Krawiec.
A botrány hatására a lengyel belügyminiszter már bocsánatot kért, de azt állítja, hogy a hangfelvétel manipulált. Az ellenzék nem hisz neki, és a történtek miatt Donald Tusk miniszterelnök fejét követeli. A jobboldali ellenzék vezető pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) a kormány és a jegybankelnök távozását is sürgeti.
Első reakciójában Tusk nem zárta ki az előre hozott választást. Azóta meggondolta magát, s jelezte: inkább maradna tisztségében. Közben foggal-körömmel védelmezi a rossz hírbe keveredett minisztereit, akiket csak azért hibáztat, mert vulgáris szavakat használtak. A szégyenletes stílusukat nem tartja elégséges oknak a leváltásukra. Tusk inkább azokat vonná felelősségre, akik a titkos hangfelvételeket készítették; őket bűnözőnek tartja.
A kormány és több tekintélyes jogász is azzal érvel, hogy a lehallgatások törvénysértő módon történtek, céljuk pedig az állam meggyengítése. A Tusk-kabinet felháborítónak, sőt puccskísérletnek tartja a kiszivárogtatást.
A sajtó és az ellenzék inkább a beszélgetések alpári stílusán, valamint a pénzügyminiszter menesztésével kapcsolatos alku tényén akadt ki. A média különösen neheztel a kormányfőre. Főleg azóta, hogy el akarta koboztatni a Wprosttól a titokzatos hangfelvételeket. Kormány közeli és ellenzéki újságírók ezért közösen álltak ki a Wprost mellett, és ítélték el a hatóságokat, amiért többször is behatoltak a lap szerkesztőségébe.
Néhány személyt már letartóztattak az ügyben, de még mindig nem tudni, ki rendelte meg a lehallgatást, és azt sem, vajon ki adta át a hanganyagot a médiának. Az is rejtély, hogy milyen erők állnak a lehallgatás és a kiszivárogtatás mögött.
A mély bizalmi válságot jelzi, hogy Tusk pártja, a konzervatív Polgári Platform (PO) már hét százalékkal marad el az ellenzék fő erejétől, a Jog és Igazságosság párttól. A jobboldali ellenzéki párt mielőbb szeretne megszabadulni a kormánytól.
Ez nem lesz könnyű, mert a héten a miniszterelnök (a lehallgatási botrány hatására, és azért, hogy a politikai stabilitást „nagyjából biztosítása”) bizalmi szavazást kért a parlamentben maga és kormánya ellen, amit meg is nyert. Ez azt jelenti, hogy minisztereivel együtt folytathatja a kormányzati munkát.
Azt nem tudni, hogy a lakosság mennyire örül ennek. Az viszont biztos, hogy a botrány sokkolta a lengyel közvéleményt, a lehallgatott politikusok szalonképtelen nyelvezete és magatartása megdöbbentette a választókat. Egy részük valószínűleg egyetért Mariusz Błaszczakkal, az ellenzéki Jog és Igazságosság vezető politikusával, aki szerint a Wprostban ismertetett beszélgetések az állami intézmények olyan fokú betegségére utalnak, ami nem teszi lehetővé az előrehozott választás tisztességes lebonyolítását sem.
