Győzelmet ünnepel máris Görögországban a Sziriza, holott az előrehozott parlamenti választás a hónap végén lesz. Az ellenzék vezető erejének számító radikális baloldali párt egyelőre csak a közvélemény-kutatásokon szerezte meg az első helyet, amit a január 25-ei voksoláson is biztosítani akar.
Ciprasz: Véget kell vetnünk a megszorításoknak (Léphaft Pál karikatúrája)
Görögországban azért szólítják soron kívül urnák elé az embereket, mert decemberben nem sikerült államfőt választani. Ilyen estben a törvény megköveteli a parlament feloszlatását, ami a kormány bukását is jelenti.
A tervezettnél két hónappal korábban tartott elnökválasztás sikertelensége nem meglepő, de a (görög) pénzpiacot megrémisztette a törvényhozás szélnek eresztése és a kormány távozása. Az athéni tőzsdeindex gyorsan és nagyot zuhant, az euró is veszített a dollárhoz viszonyított értékéből.
A nyugtalanságot a választás várható eredménye és az abból fakadó bizonytalanság okozza. Brüsszel ugyanis attól retteg, hogy az antiglobalista és EU-ellenes Sziriza győzelme, illetve kormányalakítása esetén Görögország feladja a külföldi hitelezői által megkövetelt reformokat és megszorító (költségvetési) politikát, amelynek segítségével sikerült elkerülnie a teljes államcsődöt.
A radikális párt már régóta azzal riogat, hogy újratárgyalja az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által Görögországnak 2010-től jóváhagyott 240 milliárd euró hitel törlesztésének feltételeit. Alekszisz Ciprasz, a Sziriza karizmatikus vezetője a gigantikus összeg visszafizetésének megtagadásával is fenyegetőzött már, mert szerinte a korábbi kormányok rosszul használták fel a hitelt, s emiatt nagyot zuhant a lakosság életszínvonala.
A 2012 dereka óta Görögországot vezető nagykoalíciós kormány pártjai, a konzervatív Új Demokrácia és a baloldali PASZOK ugyanakkor azzal ijesztgetnek, hogy a Sziriza (győzelme után) „kiviszi” az országot az eurózónából. Cipraszék korábban felvetették ennek a lehetőségét, de legutóbbi nyilatkozataikban már nem szorgalmazták az euróövezet elhagyását (a Grexitet), sem a magánszektor adósságállományának átstrukturálását. Rájöttek, hogy Athénnak szüksége van az EU–IMF páros támogatására.
Ha valóban a Sziriza nyer, először kerülhet kormányra olyan erő az eurózónában, amely régóta támadja a válság leküzdésére előírt és a hitelezők részéről kötelezően elvárt költségvetési fegyelmet, a közkiadásokat megnyirbáló politikát. Brüsszel attól tart, hogy Athén veszélyes precedenst teremthet, ha felrúgja a hitelekért cserébe támasztott szigorú követelményrendszert, mert ezzel lavinát indíthat el az euróövezetben, sőt az egész unióban.
Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Az EU-ban mások – elsősorban a hasonló gondokkal küszködő országok – is követhetnék a példát, ami ismét mély válságot okozna a közösségben.
A görögök lazítási szándékára adott brüsszeli válaszokat különösen Spanyolországban és Olaszországban figyelik, mert az ottani kormányok nagy áldozatok árán elkerülték ugyan a vészhelyzetet, de a növekedést is elfojtó költségvetési szigort már megelégelték. A deficit leszorítását évekre elhalasztó Párizsnak is nehezen tudná elmagyarázni az EU, miért fenyegeti szankciókkal, ha közben egy mentőprogramra szoruló tagországnak lazítást engedélyez.
Noha Görögország már túljutott a válság elleni harc nehezén, még mindig rászorul az EU és az IMF segítségére. A 240 milliárd eurós mentőprogram lezárásnak eredeti határideje 2014. december 31-e volt, de ezt meghosszabbították 2015 február végéig.
A hitel utolsó részletét azonban még nem utalták át, mert Antonisz Szamarasz miniszterelnök nem volt hajlandó végrehajtani az ehhez megkövetelt újabb nadrágszíjmeghúzást. A hitelezők állítólag további lépéseket sürgetnek a költségvetés stabilizálása érdekében. A közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak ismételt csökkentését kérik; elvárnák a munkaerőpiac liberalizálását és a privatizáció felgyorsítását is.
A Szamarasz-kormány vonakodik az új megszorításoktól. Azzal érvel, hogy kezdettől fogva reformokat hajtott végre, már-már rendbe tette a 2008-ban még katasztrofális helyzetben levő költségvetést (amely az idén egyensúlyba kerülhet), leküzdötte a hat évig tartó recessziót, és kezelésbe vette a hatalmas (a GDP 175 százalékára rúgó) államadósságot is.
A jelenlegi rövidzárlat a politikában ezért a lehető legrosszabbkor jött Görögországnak. A kormányváltás lehetősége ráadásul rengeteg bizonytalanságot tartogat.
A piacok és a befektetők máris súlyos gazdasági következményekkel számolnak a Sziriza hatalomra jutása esetén. Bár mindenki vele riogat, a pártnak azonban előbb meg kellene nyernie a választást, utána meg kormányt kellene alakítania. A választási siker ugyan valószínűsíthető, de a párt előnye a legutóbbi felmérésekben alig 3 százalék az Új Demokráciával szemben.
Ha mégis a Sziriza nyer, komoly gondjai lehetnek a kormányalakítással. A jelenlegi koalíciós erők támogatására nem számíthat, csak a kisebb pártokkal szövetkezhet. Kérdés, hogy tud-e így stabil kormányt alakítani.
Az uniós vezető politikusai már folyamatosan küldik a figyelmeztetéseket Athénba. Mondanivalójuk lényege: akármilyen kormány alakul, tiszteletben kell tartania az elődök szerződéses megállapodásait. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter az útmutatás mellé dicséretet is mellékelt. Azt nyilatkozta, hogy nem ártana nagyobb elismerést tanúsítani a válságkezelésben elért görög eredmények iránt.
Alexander Stubb finn miniszterelnök nem ennyire gáláns. Ő inkább a reformok folytatását ajánlotta az új kormánynak, mivel szerinte a görögök még „nem találtak ki a sűrű erdőből”.
