Sohase tartsátok tiszteletben a szabályokat! Ezt az eretnek felhívást a világ ifjúságához Emmanuel Macron francia köztársasági elnök fogalmazta meg Indiában annak a látogatásnak során, amelynél szakított annyi időt, hogy elmélyült gondolkodásra magánlátogatóként elvonuljon a Tadzs Mahalba. Azért idéztük ezt a nyilatkozatát, mert érzékeltetni szeretnénk, hogy Macron milyen sajátos egyéniségként robbant be Európa és a világ politikai életébe olyan emberként, aki meglepetést képes kelteni újításaival. Azzal a képességével kerül az érdeklődés központjába, hogy sajátos megoldásokat talál a megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is.
Macron hétfőn kétnapos látogatásra Belgrádba érkezik. A politika iránt érdeklődő közvélemény nemcsak Szerbia helyzetének, hanem európai helyének alakulása szempontjából mutat érdeklődést e látogatás iránt. Ezen túlmenően kiváncsian várja, sikerül-e neki valamit elérni napjaikban Európa egyik legösszekuszáltabb, megoldhatatlannak látszó gubancában, a koszovói kérdésben. Európa nem tűrheti, hogy területén folyamatosan egy fegyveres összeütközés veszélyét jelentő góc legyen. Mivel USA ezt a kérdést teljesen Európára bízta, a kontinensnek azt is demonstrálnia kell, hogy tud valamit kezdeni a legsúlyosabb válságokkal is.
Macron azzal lett Napóleon óta Franciaország legfiatalabb államfője, (tavaly decemberben lett 40 éves), hogy szinte forradalomnak számító megoldást hozott. A mai Európában nem számít meglepetésnek, hogy valaki kiugrik az ismeretlenség homályából, és országa politikai életének döntő tényezőjévé válik. Azonban ritkaság az, hogy valaki ezt a sikert azzal éri el, hogy demonstrálja a politikai élettel ellentétes tételt: nem fontos, hogy ki van kormányon, a lényeg, hogy eredményesen működjön. Ennek érdekében nem a párt – sokszor szűkös – káderanyagából kell válogatni a minisztereket, hanem a legalkalmasabb embert kell megfelelő posztra állítani, függetlenül attól, melyik párt tagja, vagy egyáltalán nem is foglalkozik politikával.
A forradalmi megoldás hatása persze gyorsan lemorzsolódott. Azért is, mert még a legtehetségesebb káderekből összetevődött kormány is csak azt csinálja, amit lehet. De azért is, mert a politika gyorsan betömte ezt a rést: Macronnak pártja lett, a többi párt kizárta a miniszteri posztot vállaló tagjait, a párton kívüli tekintélyek közül néhány lemondott, mert rájött, hogy édes keveset tehet a vállalt poszton. Addigra azonban Macron megmutatta, hogy a megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is feltalálja magát. Támogatottsága 9 százalékpontot ugrott, és (láss csodát!) három ponttal nőtt a „sárgamellényesek” mozgalmának jelentkezésével.
Már azért is, mert Macron megmutatta, mire képes még a leglehetetlenebb helyzetekben is. Természetes, hogy a mai társadalomban halmozódik az elégedetlenség. Felháborító, hogy néhány embernek akkora vagyona van, mint az emberiség felének. Ezt a vagyont az olcsó munkaerő hajszolásával még tovább gyarapítják. De az emberiségnek még csak jövőképe sincs arról, hogyan lehetne megváltoztatni a pénzügyi kapitalizmust. Könnyű mondani, hogy meg kell szorítani a gazdagokat, amikor azok egyszerűen elköltöznek, ha valami nem tetszik nekik. És amikor a mind bizonytalanabbá váló munkahelyen az állandóan fokozódó nyomás azzal járt, hogy egy apróság (a benzin árára kivetett illeték) hatására az emberek zsebében kinyílt a kisbicska, Macron azt mondta: rendben, nem vezetjük be az illetéket, majd keresünk más forrást, mert a pénz kell, de gondolkodjunk el, mit is lehet tenni. Ezzel megszervezte a nagy társadalmi vitát az égető kérdésekről.
A napokban egy kevésbé fontos kérdésben is demonstrálta, hogy képes kiutat találni a látszólag kilátástalan helyzetekből. Az történt ugyanis, hogy előállt egy olyan helyzet, amelyben az Európai Unióban három frakció kell a vezetőséget megválasztó többséghez. Mind a háromnak megvolt a jelöltje az Európai Bizottság elnöki posztjára, és mindegyik tekintélykérdést csinált abból, hogy nem mond le jelöltjéről. Ebben a helyzetben több napos huzavona után Marcon vágta el a gordiuszi csomót: kell találni valakit, akit mindenki elfogad, és eleget tesz a követelménynek, hogy a bizottság elnökét a legnagyobb frakció adja.
Természetesen Macronnak is számolnia kell azzal, hogy varázsige csak a mesében van. A migránskérdés azért lett megoldhatatlan, mert hiába látja ő a megoldást: egyformán kell védenünk határainkat és értékeinket. A határok őrzése a menekültek kirekesztését jelenti, az értékeink védelme pedig nemcsak európai értéket, hanem az évezredes civilizációs vívmányt jelentő menedékjog tiszteletben tartását is jelenti. A belgrádi látogatása során szembe fogja találni magát egy másik megoldhatatlannak tűnő helyzettel, a koszovói kérdéssel.
Mert hiába elsőrendű európai gond a Koszovó körül támadt feszültség feloldása, a megoldásnak még a reménye sem látszik. Igaza van Ana Brnabićnak, Szerbia miniszterelnökének: könnyű populizmussal veszélyes helyzetet teremteni, a következmények azonban mind súlyosabbak és súlyosabbak. A populizmusok ütközése pedig megteremti azt a helyzetet, amely Európában már két világégést zúdított a szerencsétlen lakosságra. Itt azt a helyzetet teremtette, hogy Vučić nem ismerheti el Koszovó függetlenségét, mert olyan ellenállásba ütközik, hogy még élete is veszélybe kerülhet. Thaçi pedig nemcsak a függetlenségről nem mondhat le, de még a szerbek autonómiáját sem ismerheti el. Milyen javaslata lehet ebben a helyzetben Macronnak? Egyenlőre nincs rá válasz.
