Németh Zsolt
Kétnapos szerbiai látogatását töltötte a hét elején Németh Zsolt, a magyar külügyi tárca parlamenti államtitkára. Belgrádban Aleksandar Vučić kormányfő-helyettessel is tárgyalt, s ezen a megbeszélésen megállapítást nyert, hogy a két ország között szoros, baráti kapcsolat alakult ki az elmúlt években, melynek csúcspontjaként a magyar–szerb történelmi megbékélés megvalósulása, az áldozatok előtti közös főhajtás is tekinthető. Az államtitkár azt üzente a vajdasági magyarságnak, hogy a politikában részt kell venni és élni kell azokkal a lehetőségekkel, melyek most Szerbia, de az anyaország viszonylatában is a közösség előtt állnak. Ezekről a lehetőségekről, az itteni magyar közösséget, de a nemzettest egészét ért változásokról, s az ukrajnai helyzetről is kérdeztük Németh Zsoltot.
■ Úgy alakult, hogy a vajdasági magyarság számára több szempontból is a választások évévé vált 2014. Elsőként a szerbiai parlamenti választások témakörét járhatnánk körül. Mennyire számít fontosnak Magyarország számára ez a választás, mire figyel oda majd az anyaország azokat követően, a kormányalakítás és az új kormányzat munkájának megkezdése után?
– Nagyon fontos a szerbiai választás. Látni kell, hogy jelenleg két olyan ország nem tagja az Európai Uniónak, amelyikben nagy lélekszámú magyar közösség él: Szerbia és Ukrajna. Ennek a két országnak a sorsa és európai közeledése ma a legfontosabb magyar nemzeti ügyek közé tartozik. Szerbia jó eredményeket ért el ezen az úton az elmúlt években, és mi is minden tőlünk telhetőt megtettünk ennek érdekében, például azzal, hogy segítettük a csatlakozási kritériumok teljesítését. A vajdasági magyarok ez utóbbit saját bőrükön is érezhetik.
Ez a figyelem és segítőkészség részünkről semmit sem fog változni a választások után. A jövőben is folyamatosan figyelemmel követjük a vajdasági magyarság jogainak érvényesülését, azok tiszteletben tartását. Fontos, hogy az új nemzeti tanácsok megválasztása 2014 októberében rendben megtörténjen. Úgy vélem, a Magyar Nemzeti Tanács a magyar kulturális autonómia egyik, ha nem legfontosabb pillére a Vajdaságban, éppen ezért nem mellékes számunkra, hogy a vonatkozó törvény, esetleges módosítását követően, milyen jog- és hatásköröket fog majd biztosítani a kisebbségi nemzeti tanácsok számára.
Ugyanakkor nagyon oda kell figyelni a gazdaság helyzetére, ami egyre nagyobb kihívást jelent. Látni kell, hogy például Magyarországnak sikerült olyan gazdasági szerkezetet kialakítania, amelynek köszönhetően most profitálhat a beinduló európai fellendülésből. Úgy gondolom, hogy az új szerb kormánynak is erre kell majd törekednie, az európai fellendülés haszonélvezőjévé kell válnia. És profitálnia kell abból is, hogy az ország északi szomszédja, tehát Magyarország az európai átlagnál is sokkal gyorsabb fellendülés útjára lépett.
Természetesen az is fontos kérdés, hogy az új szerb kormány milyen viszonyt alakít ki az atlanti közösséggel, amelynek legfontosabb szervezeti vetülete a NATO. Magyar részről ezen a téren is készek vagyunk a közeledés elősegítésére, akár csatlakozási perspektívával is, ha szerb részről igény mutatkozna rá.
■ Melyeket tartja az új szerbiai kormányzatra váró legfontosabb feladatoknak?
– Kezdjük azzal, hogy ezt a szerb kormánynak kell meghatároznia, a szerbiai állampolgárok – többek között a vajdasági magyarok – igényei alapján. Mi legfeljebb arra szorítkozhatunk, hogy megmondjuk: szerintünk mi lenne a legbölcsebb. Én biztos, hogy az Európai Uniós csatlakozási folyamat továbbvitelét tenném első helyre, ami nem képzelhető el átfogó gazdasági és társadalmi reformok nélkül. Az unió jogrendjéhez, acquis communautaire-hez való alkalmazkodás átmenetileg többletterheket ró a szerb társadalomra. Ezek felvállalása és a lakosság támogatásának fenntartása mindenképpen felelősségteljes és megfontolt, jövőképpel rendelkező politikusokat kíván.
Az előző szerb kormány nagyon nagy nemzetközi aktivitást mutatott gazdasági erőforrások idevonzása érdekében. Ez dicséretes, de én a siker érdekében azt javasolnám, hogy fordítsanak még több figyelmet a helyi, szerbiai így többek között vajdasági erőforrásokra. Mi legalábbis Magyarországon erre törekszünk, például a mezőgazdaságban a családi vállalkozásoknak szentelve különös figyelmet, és egyelőre úgy tűnik, hogy ezzel jól járunk, mert a helybelieknek mindig nagyon fontos a sajátjuk. Ha az új szerb kormány igényli, szívesen átadjuk ezen a téren szerzett tapasztalatainkat.
Emellett érdemes a saját régiónkban rejlő lehetőségekre is nagyon odafigyelni. A magyar külgazdaság-politikának például egyik fő iránya a regionális kapcsolatfejlesztés. Kultúránk, hagyományaink hasonlósága nagyon jó alapot ad a hatékony együttműködésre Szerbia és Magyarország között. A Vajdaság és Dél-Magyarország kiemelkedő szerepet játszhat egy ilyen együttműködésre, de fontos, hogy ne kizárólag a határtérségekre összpontosítsuk a figyelmünket.
■ Milyen volt az együttműködés a leköszönő szerb kormány és a magyar kormány között?
– Folyamatosan javult a két ország közötti viszony. Kölcsönösen támogattuk a másik fél számára kiemelt fontossággal bíró ügyeket. Azt is feltétlenül meg kell a két kormány közös sikereként említenem, hogy jelentős lépéseket tettünk a magyar–szerb megbékélés útján. Magyarország kész szembenézni történelmi felelősségével olyan kérdésekben is, amelyekben ez nem könnyű. Fontos, hogy Szerbia is megtette az első lépéseket ebben az irányban. A két köztársasági elnök 2013. június 26-ai csúrogi közös főhajtása történelmi jelentőségű esemény volt. Remélem, hogy ennek szilárd bázisára építve tovább tudjuk fejleszteni a kapcsolatokat és a megbékélési folyamatban is további lépésekre kerül sor. Magyar szempontból kiemelt fontosságúnak tartom, hogy az új szerb kormány mielőbb intézkedjen a három vajdasági falu (Csúrog, Zsablya, Mozsor) magyar lakosságát sújtó kollektív bűnösség vádja eltörléséről.
■ Magyarország is választások elé néz. A kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyarok, köztük a vajdasági magyarok is részt vehetnek azokon. Milyen részvételre számít? A vajdasági magyarok élen jártak az állampolgársági kérelmek számát illetően.
– Igen, számos olyan területe van a nemzeti együttműködésnek, amelyben a vajdaságiak dobogós helyet foglalnak el, s ott is legfelsőt. Az egy főre eső állampolgársági kérelem egyike ezeknek a példáknak, de említhetném a közösség saját családpolitikai erőfeszítéseit, ami egyedülálló a Kárpát-medencében, és csak remélni tudom, hogy más közösségek számára is mintául szolgál majd. Ez azt mutatja, hogy a vajdaságiak, akik az elmúlt negyed évszázadban a világ összes magyarjai közül a legnagyobb megpróbáltatásokon mentek keresztül, ma a legnagyobb életerőt és megmaradási szándékot mutatják fel. Csak a legnagyobb lelkesedéssel tudok erről beszélni. Ennek a hozzáállásnak logikus velejárója lenne egy magas választási részvétel mind a magyarországi, mind a szerbiai választásokon. Eddig 25 ezren regisztráltak, ami szép arány, nemcsak a vajdasági magyar állampolgárok számához, hanem az összesen regisztrált mintegy 150 000 főhöz képest is. Persze az utóbbi szám a regisztráció végső szakaszában még sokat emelkedhet, ezért a még nem regisztrált vajdaságiaknak is érdemes mielőbb megtenniük a szükséges lépéseket. Még azt is hozzáteszem: a vajdasági választási részvételt fontos visszajelzésként fogom értékelni Magyarország számára a vajdasági magyarok részéről: annál pozitívabb visszajelzésnek, minél magasabb lesz a részvételi arány.
■ Milyen változást jelent ez az új momentum a nemzetpolitikában?
– Száznégy év után először lesz ismét lehetősége minden kárpát-medencei magyarnak, hogy a budapesti országgyűlésbe képviselőt küldjön. Magyarország határain kívül élő magyarok állampolgárságának visszaadása és a választásokon való részvételük megteremtése az elmúlt fél évszázad legjelentősebb nemzetpolitikai lépése. Az országgyűlési választás így a nemzeti összetartozás ünnepe lesz mindannyiunk számára, alkalmat ad az egymásért érzett felelősség megélésére és a közös cselekvésre. A magyar állampolgárság által szerzett szavazati joggal a közös ügyeinkben való közös döntés esélye nyílik meg: az Országgyűlés valójában nemzetgyűléssé alakul. A külhoni magyarok részvétele a választásokon ezért nem pártpolitikai, hanem nemzetpolitikai kérdéssé vált, s ez egyben a 2004. december 5-ri eredménytelen népszavazás problémájának végleges lezárását is jelenti.
■ Ukrajnában meglehetősen bonyolult helyzet alakult ki az ellenzéki erők tüntetését, az államfő menesztését, majd Oroszország lépéseit követően. Milyennek látja az Ukrajna kapcsán kialakult konfliktust, hogyan hat mindez ki világpolitikai viszonylatban, miként befolyásolja az országban élő magyarság helyzetét?
– Magyarországot rendkívül aggasztja az Ukrajnában kialakult helyzet és az ezzel kapcsolatos orosz szerepvállalás. Oroszország ugyanis megsértette Ukrajna területi épségét és önállóságát. Magyarország kiáll Ukrajna szuverenitása mellett, az Oroszországi Föderáció lépései az 1956-os, 1968-as és 1981-es évek történelmi tapasztalataira emlékeztetnek bennünket. A nemzetközi diplomáciai erőfeszítéseknek most mindenekelőtt arra kell összpontosulniuk, hogy Oroszország álljon el ettől a magatartásától, kezdjen egyértelmű párbeszédet Ukrajnával, a nemzetközi közösség pedig használja ki a rendelkezésére álló eszközöket. Mindamellett hadd hangsúlyozzam: álláspontunk ukránbarát, de nem oroszellenes. Legmesszebb menőkig támogatjuk, hogy az ukrajnai orosz közösség – akárcsak az összes többi etnikai csoport Ukrajnában – megőrizze identitását egy többnemzetiségű, kulturális sokszínűségét tiszteletben tartó ukrán állam keretein belül. Ezt azonban nem külső erőszakkal, hanem az ukrán kisebbségpolitika eszköztárával kell elérni, és nemcsak az oroszokra, hanem minden kisebbségre vonatkozóan. Ha csak a Krímről beszélünk, akkor ne csak az oroszokról ejtsünk szót, hanem a tatárokról is: az ő jogaikat is tisztelni kell.
Magyar szempontból kiemelt érdeknek tartjuk a kárpátaljai magyarság biztonságának és jogainak garantálását. Nagyra értékeljük, hogy mind a központi, mind a helyi hatalom nagy figyelmet fordít arra, hogy a kárpátaljai magyarok biztonságban érezzék magukat. Örülünk annak is, hogy Olekszandr Turcsinov ideiglenes köztársasági elnök nem írta alá a kisebbségi nyelvtörvény eltörléséről hozott jogszabályt, s egy új, minden érintettnek megfelelő törvény kidolgozásába kezdtek.
