Noha lezajlott a parlamenti választások második fordulója, és a Fidesz–KDNP meg is szerezte az oly annyira áhított kétharmados országgyűlési többséget, azért ez a hét is tartogatott érdekességeket politikai szempontból. A hamarosan kormányzó pártszövetség vezetője, Orbán Viktor hétfői sajtótájékoztatóján a jó ízlésre meg az illemre hivatkozva ugyan még nem volt hajlandó neveket közölni, amikor a különböző minisztériumi bársonyszékek várományosairól kérdezték, de a bizonytalanságok egy része tegnap délutánra megszűnt.
A csúcsminisztériumok megalakítására vonatkozó elképzelések már korábban kiszivárogtak, így azt már látni, hogy egy egész sor, egyébként roppant fontosnak tartott terület államtitkári hatáskörbe kerül, meg azt is, hogy bizony nyílnak majd frontvonalak (lásd még: „a jegybank nem az offshore-lovagok szálláshelye”), minden más az átadás-átvétel misztikus ködébe vész. Éppen ezért kissé érthetetlen, hogy a győztesek képviselői miért is nem tettek eleget a még regnáló kormány meghívásának, hogy erről (az egyébként rendkívül fontos) kérdésről egyeztessenek.
A választások utáni napokban a különböző szerveződések: a munkáltatók és gyáriparosok, az adószakértők stb. már bejelentették, hogy mi mindent várnak az új kormánytól, de ígéretet még nem kaptak semmire. Orbán Viktornak az a többször elhangzott ígérete, hogy az adóbevallások majd elférnek egy söralátéten, egyfelől a söralátét méreteit feszegető kérdésekre, másfelől annak bizonygatására adott okot, hogy ez az adókedvezmények megvonását jelenti majd, ha pedig mégsem, akkor a bürokrácia izmosodását; azzal a majdani kormányfői ígérettel szemben, hogy ezt az apparátust drasztikusan le fogja építeni az új vezetés.
Szollár Domokos kormányszóvivő sokakat felháborított, amikor egy tévéműsorban jól hallhatóan megsúgta, hogy ő bizony az LMP listájára szavazott a választásokon. Aztán még egyszer, amikor egy másik adásban ezt megerősítette, immár válasza hallhatóságának biztos tudatában. A botrányocska erősíti a külső megfigyelő azon meggyőződését, hogy Magyarországon még mindig nem mérlegelés után döntenek az emberek a voksukról, hanem a vakhit vezeti kezüket ikszelés közben, és sokkolja őket, ha valaki mégis beveti a szürkeállományát a döntéshozatal előtt.
A vakhit pedig nagyon könnyen csalatkozik, ha nem teljesülnek az ígéretek. Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkára például ígéretet kapott a Jobbiktól, hogy ha a párt valamelyik EP-képviselője hazajön Brüsszelből, ő mehet a helyére. A szakszervezetis negyedik volt a párt EP-listáján, de a Jobbikból csak hárman jutottak el az unió parlamentjébe, így Szima otthon maradt. A helyzet azonban éppen most változik: Balczó Zoltán a brüsszeli mandátumról lemondva Budapestet választotta, helye megüresedett, az érdekvédő talán már csomagolni is kezdett, amikor a sajtóban megjelent, hogy Balczó helyét várhatóan a több nyelvet beszélő Kovács Béla, a Jobbik külügyi kabinetjének elnöke veszi át. Szima csalódottságában már a Népszavának is nyilatkozott az ügyről, mondván: elképzelhető, hogy csak politikai célokra használta a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetét a Jobbik. Hát igen, megesik az ilyesmi… Az igazsághoz az is hozzátartozik: Novák Előd, a Jobbik alelnöke szerint csak bő két hét múlva derül ki, hogy ki megy Balczó helyére, s „még az is elképzelhető, hogy Szima” lesz a nyerő.
De vannak más ígéretek is, amelyeket máris átgondolt a Jobbik. Vona Gábor elnök a héten a Hírszerzőnek nyilatkozta, hogy pártja nem adna választójogot a határon túli magyaroknak. Pedig Szegedi Csanád EP-képviselő a Duna TV egyik, március végén sugárzott műsorában még leszögezte: „Kötelességünk teljes jogú, szavazati joggal járó állampolgárságot adni az elszakított magyarságnak.” Ebből is látni, hogy egy dolog a választási kampány, és egy egészen másik dolog a mandátumszerzést követő időszak: nem ugyanolyan tétje van a játéknak, amikor a párt még csak küzd, hogy része legyen a rendszernek, és amikor már ugyanannak a struktúrának az egyik alkotóeleme…
És beindult az erjedés az MSZP-ben is: a korábbi kormányfő-pártelnök Gyurcsány Ferenc jelezte, hogy nagyon nem lenne jó, ha ugyanaz a személy töltené be a pártelnöki és frakcióvezetői posztot, s egy nappal később a párt elnöksége Mesterházy Attilát jelölte a képviselőcsoport első emberének. Ugyanazt a Mesterházyt, aki szívesen vállalná a pártelnöki posztot is… Az első menetet tehát a szocialisták vezetőségi vitáiban Gyurcsány elbukta. De lesz még öklözés: néhány város és megye MSZP-vezetője azzal fenyegette meg a pártot, hogy ha az exminiszterelnök „rövid időn belül nem aktivizálja magát”, ha „nem tér vissza” vezető pozícióba, hát kilépnek a pártból és felszámolják helyi szervezeteiket. Kérdéses, hogy az ilyen bejelentések mekkora horderővel bírnak, kérdéses, hogy a drasztikus leépítésekre kényszerülő pártot milyen mértékben tudják tovább bomlasztani az ilyen bejelentések – akkor, amikor minden erejüket összeszedve az őszi önkormányzati választásokra kellene készülniük.
Ez azonban legyen az MSZP gondja. Mindenki más készülhet a majálisozásra.
