Dr. Tóth László
December derekán a bosznia-hercegovinai, történetesen a Banja Luka-i Magyar Szó nevet viselő magyarok egyesületének évzáró összejövetelére kaptunk meghívást. Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Tóth László, a Magyar Köztársaság szarajevói nagykövete is. A két ország politikai-gazdasági kapcsolatairól és az ott élő magyar kisebbség iránt tanúsított odafigyeléséről beszélgettünk.
– A Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköveteként elsődleges feladatom a két ország politikai kapcsolatainak ápolása, ezen belül képviselem a Magyar Köztársaságot minden területen. A legfontosabb fokmérője a két ország kapcsolatának – a közös programokon túlmenően – a gazdasági kapcsolatok alakulása – mondta Tóth László nagykövet. – Elmondhatom, hogy bizonyos fokú visszaesés után a mögöttünk levő év első kilenc hónapja alatt rendkívül jó irányú változások indultak el. A magyar gazdaság részvétele ebben a térségben is emelkedett a kiskereskedelem, a nagykereskedelem, továbbá a bányászat területén. Ami pozitív, hogy a bosznia-hercegovinai kereskedelem és tőkemozgás is erősödik Magyarország felé. Reméljük, hogy a december 15-ei vízumliberalizációt követően a turizmus is új lendületet vesz. Bosznia-Hercegovina a maga nemében csodálatos ország. A keleti és a nyugati kultúra találkozása. Történetében nagyon mély nyomot hagytak a magyar évszázadok is az Osztrák–Magyar Monarchia idején, sőt napjainkban is. Kiemelt figyelemmel fordulunk Bosznia-Hercegovina és egyben a Nyugat-Balkán irányába. A daytoni békeszerződést követően, az első pillanatoktól kezdve magyar katonák is szolgálnak Bosznia-Hercegovina területén a békefenntartók kötelékében. Természetesen ez nagy kiadást jelent a Magyar Köztársaságnak, de úgy gondoljuk, hogy a térség biztonságát erősíti. Ez a Magyar Köztársaságnak is kiemelten fontos érdeke.
A Magyar Köztársaság miben és hogyan tudja segíteni a bosznia-hercegovinai magyarságot?
– Kihelyezésem után munkatársaimmal együtt nagyon fontosnak és egyben szívügyünknek tekintettük, hogy feltérképezzük, mely városokban, településeken élnek magyarok. Mára oda jutottunk, hogy szinte mindenkit ismerünk Bosznia-Hercegovina területén, aki magyarnak vallja magát. Egyetemi előadásaim során olyannal is találkoztam, akit Kovácsnak hívnak, de a családja történetéről már keveset tud, csak azt tudta a magyarságából magával vinni, hogy a nevét nem engedte megváltoztatni.
– Ami a konkrét kérdést illeti, szívünkkel-lelkünkkel segítjük a bosznia-hercegovinai magyarságot, projektlehetőségekre hívjuk fel figyelmüket, közösen pályázunk. Hogy én ezen a mai társalgóesten és a bosznia-hercegovinai magyarok Új Dobos nevű kiadványa legújabb számának bemutatóján itt vagyok, megint csak azt mutatja, hogy nagyon fontosnak tartom a magyarokkal való kapcsolattartást. Erkölcsi kötelességem az odafigyelés. Ezt szavakkal nehéz kifejezni, érezni kell. A bosznia-hercegovinai magyarok pontosan ugyanolyan magyarok, mint én, sőt irántuk még több a tisztelet, mert annyi évtizeden keresztül megőrizték gyönyörű ízes beszédüket, a kultúrájukat, a magyar dalokat. Az első pillanattól kezdve prioritás volt számomra a magyarsággal való kapcsolattartás, mert úgy tartom, hogy a kisebbségek – esetünkben a bosznia-hercegovinai magyarok – az adott ország nagykövetei az anyaország felé.
Január 1-jétől a magyar diplomácia szerepe még jobban felértékelődik…
– Igen, újévtől az Európai Unió soros elnöke Magyarország lesz. Ezzel kiváló alkalom nyílik, hogy diplomáciai és baráti kapcsolatokon keresztül az államfők, a miniszterek, a polgármesterek irányába jelezzem és felhívjam a figyelmet arra, hogy létezik Banja Lukán egy kisebbségi ház, ahol magyarok is élnek, tevékenykednek más nemzetiségekkel együtt. Az emberi kapcsolatok révén sokszor többet tehetünk, mint amit csupán a diplomácia csatornáin. Természetesen az utóbbit sem hanyagoljuk: Bosznia-Hercegovina parlamentjében felkerestem a Boszniai Szerb Köztársaság képviselőházának elnökét, aki szívélyesen ígéretet tett arra, hogy odafigyelnek a kisebbségekre, köztük a magyarokra is.
Hogyan látja a Banja Luka-i magyar közösséget?
– Úgy látom itt a teremben, hogy hihetetlen az összetartásra való ambíció. Ennek jelzésértéke van. Hogyha ez a közösség fel meri vállalni magyarságát, akkor a Magyar Köztársaságnak minden erővel támogatnia kell. Ez lehet segítség a pályázatokon való részvétel támogatásával, magyar gyerekek táborokba való utaztatásával, magyar nyelvtanfolyamok megszervezésével, és ami a legfontosabb: beszélgetésekkel. Sokszor ez a gesztus jelenti a legtöbbet. Ha a nagykövet eljön, megtiszteli a közösséget, az azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaság odafigyel arra, hogy mi történik. És ha a nagykövetet érdekli és odafigyel, azt mások is észreveszik, hogy a Magyar Köztársaságnak nem közömbös a magyarság sorsa. Hivatalból sem, emberileg pedig különösen nem. Minden ember igényli a törődést, szereti, ha szeretik. Minden embernek szüksége van a szeretetre. Ha az én a küldetésem során a haza szeretetét, az otthon kisugárzott melegét tolmácsolni tudom, akkor már megérte.
