Hétfőn megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, ami egyúttal a téli politikai punnyadás végét is jelenti. Mégiscsak a parlament a helyszíne a politika történéseinek, lett légyen szó dolgok bejelentéséről, meghirdetésekről, vagy akár csak az öltözködési stílusok értékeléséről. Ezért jó, ha van parlamenti ülés, és ha azt közvetíti a tévé.
Ugyanakkor azonnal töredelmes bocsánatkéréssel kell indítanunk mai összegzésünket: egy héttel ezelőtt arról írtunk, a hétfő nagy nap lesz, a miniszterelnök minden bizonnyal mond majd újdonságokat arról, hogy az idén mire kell számítani a törvényhozásban, feltárja, hogyan, mi módon száll szembe a kormány az országot egyre jobban nyomasztó problémákkal. Hát tévedtünk. Orbán Viktor a parlamentben is összegezte kormánya eddigi teljesítményét, elmondta, hogy az ország újjászervezésének programját még március 15. előtt benyújtják a képviselőháznak, s hogy mindenkinek dolgozni kell. Ami igaz is, csak egy kissé nehéz megmondani, hogy hol is dolgozzanak az emberek, amikor csak a múlt hónapban több mint 90 ezer fővel bővült a munkanélküliek amúgy is igen népes tábora…
Színesítette viszont a parlamenti ülésnapot Vona Gábor, aki kikereste a szekrényből rég nem látott gárdamellényét, hogy a Jobbik elnökeként felhívja a figyelmet a demográfiai csapdára, amit a cigányság „indokolatlan szaporulata” is jellemez. Vona a divatmegújítási szándékával több tízezer forintos büntetést kockáztatott (ennyit szokott a rendőrség kipostázni azoknak, akik szembeszállnak a szabálysértési törvénnyel, amely világosan rendelkezik a betiltott társadalmi szervezet öltözetének viseléséről), meg az összes többi frakció vezetőjének jó alapos letolását, amit meg is kapott.
Ezzel az újabb cigányozás meg gárdaügy el is halt, a magyar közvéleményt ugyanis sokkal élénkebben foglalkoztatta a héten az az elképzelés, amelyet három évvel ezelőtt még Révész Máriusz fideszes képviselő karolt fel, s amely szerint szavazati jog járna a kiskorú gyermekek után is a jövőben. Pontosabban: a 18 év alatti gyermeket nevelő családok felnőtt tagjai kapnának gyermekenként egy pluszszavazatra jogot. A dolog még nem egészen egyértelmű, nem tudni, melyik szülő élhetne a joggal, hogyan is lehet ezt egészen pontosan szabályozni, meg egyáltalán: mi értelme van az egésznek, amikor nyilvánvaló, hogy a szülők alapjáraton mindig szem előtt tartják a gyerekeik érdekét. Ráadásul rendszerint nem a kiskorú utódokat szokták megkérdezni véleményükről, mielőtt a szavazóurnák elé járulnak. Meg aztán el nem tudom képzelni, milyen módszerekkel kampányolnának a pártok a kiskorúak szimpátiájának megszerzéséért…
Akadt aztán újabb érdekesség is: a rendőrség még a múlt héten közzétette határozatát, amely szerint nem engedélyezi a június közepére tervezett budapesti melegfelvonulást, mert a szervezők által módosított útvonal ellehetetlenítené a térség közlekedését. Szájer József fideszes EP-képviselő a napokban azt írta blogjában: álszent a rendőrség indoklása. „Bravó! Sikerült újabb öngólt lőni. (…) Ez most pont jókor jön ahhoz, hogy még lélegzetvételnyi szünetet se kapjunk arra, hogy csökkenjen a Magyarországgal szembeni balliberális támadás az ellenünk elfogult sajtóban. Pillanatokon belül lezárul a médiavita, kell valami új gyúanyag, és mi tálcán kínáljuk fel a folytatást!” – olvasható az internetes naplóban az a bejegyzés, amely okosan emlékeztet: „elsőlabdás” ötleteket nem árt végiggondolni, mielőtt kinyilatkozza magát valaki. Mert ugye, van az „egyrészt” meg a „másrészt” is, abból van-e az országnak nagyobb kára, ha 1500 meleg felvonul, vagy abból, ha a teljes európai sajtó a gyülekezési jog magyarországi korlátozásáról cikkezik. Abból adódik-e nagyobb presztízsveszteség, hogy a kormány mégis megállapodik az Európai Bizottsággal a magyar médiatörvény megváltoztatásában, vagy abból, hogy a kormányfő két nappal korábban kategorikusan kijelenti ugyanezen jogszabály kapcsán: Magyarországgal nem lehet felmosni a padlót…
Presztízsvesztésből a héten bőven kijutott: kiderült, hogy az EU keleti partnerségi csúcstalálkozóját nem májusban tartják Gödöllőn, hanem az év második felében, Lengyelországban. Az indoklás szerint a változásnak logisztikai okai vannak, ugyanis abban az időszakban lesz G8-as csúcs meg OECD kormányfői csúcs is, így tényleg nem valószínű, hogy megszervezhető a keleti partnerség vezetőinek találkozója. Az indok valós, mégis kínos a dolog, hiszen a magyar uniós elnökség ideje alatt ez lett volna az egyetlen állam- és kormányfői szintű találkozó Magyarországon.
