Budapesti tudósítónktól
„1944 őszét írtuk. (…) Josip Broz Tito aláírta azt a rendeletet, amellyel katonai közigazgatást vezetett be Vajdaság területén. (…) A Délvidéken elszabadult a pokol, kezdetét vette a fél évig tartó vérengzés. Tito parancsára több mint 15 ezer ártatlan embert fosztottak meg életétől, pusztán azért, mert magyarok voltak” – idézte fel a több évtizeddel ezelőtt történteket kedden Budapesten, a Terror Háza Múzeumban Schmidt Mária. A főigazgató szavai a Délvidéki tragédia 1944–1945 címet viselő tárlat megnyitóján hangzottak el.
A rendezvényen részt vett és beszédet mondott Navracsics Tibor magyar miniszterelnök-helyettes, Dejan Šahović, Szerbia rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete, Matuska Márton újságíró és Forró Lajos, a Délvidéki Mártírium 1944–45 Alapítvány elnöke is.
A „Magyar voltál, ezért!” mottót viselő kiállítást Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: talán az az utolsó elbeszéletlen története Közép-Európának, ami hat évtizede Vajdaságban történt.
– Ha közelebbről nézzük ezeket a tragédiákat, láthatjuk, hogy a szálak még régebbi időszakra vezetnek. Közép-Európában mindannyian az első világháború áldozatai vagyunk. Akkor tört meg valami az emberiség hitében, az emberi közösségekben, ami, most már úgy tűnik, soha nem fog egésszé összeállni – emelte ki a miniszterelnök-helyettes, emlékeztetve: az első világháborút követően kaptak lábra olyan totális mozgalmak, amelyek eszméi alapján az ember tudott állat is lenni. A politikus különösen fájónak nevezte, hogy magyarok ezreit, tízezreit mészárolták le jugoszláv kommunisták, s kiemelte: úgy látja, hogy tettük a szerb történelem fájó pontja is.
- Nekünk a délvidéki vérengzés különösen fáj, hiszen magyarokat, nemzettársainkat érintette. De hiszek abban, hogy ez a szerb történelemnek is fájó pontja, hiszen nem szerbek, hanem kommunista jugoszlávok hajtották végre a népirtást egy totális ideológia jegyében. Hiszen szerbek és magyarok az évszázadok során kisebb-nagyobb konfliktusokkal, de békében éltek egymással. Ezen konfliktusok során megtanultuk, hogy melyek azok a tulajdonságaink, amelyeket el kell viselni ahhoz, hogy békében éljünk – emelte ki megnyitó beszédében Navracsics Tibor.
- A Terror Háza Múzeum a megfelelő hely arra, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk, ugyanis a terror a megfelelő szó ahhoz, hogy a legtalálóbban jellemezzük mindazt, aminek a Vajdaság polgárai ki voltak téve a világháború nehéz éveiben. A letartóztatások, a kínzások, a vagyonelkobzások, az elüldözések, a likvidálások, a bosszú csak néhány megjelenési formája mindannak a gonosznak, amelyet ártatlanok ezrei és ezrei szenvedtek el. Gyakran, sajnos, már az is bűn volt, hogy valaki egy meghatározott néphez vagy egy meghatározott valláshoz tartozott. Ma, 2011-ben Magyarország már nem az az ország, amely 70 évvel ezelőtt volt, Jugoszlávia nem is létezik. Ma Magyarország büszkén elnökli az Európai Uniót, Szerbia pedig igyekszik csatlakozni ugyanehhez az unióhoz, a Vajdasággal együtt, amely ennek a közeledésnek a mozdonya – emelte ki beszédében Dejan Šahović. Szerbia budapesti nagykövete leszögezte: a szerbek és magyarok mai nemzedéke nem felelős a 70 évvel ezelőtt történtekért. „A bűntettek felelőseinek neve és vezetékneve van, és nem rejtőzhetnek a nemzet, az állam kollektivitása mögé. A mai nemzedéknek viszont kötelessége megőrizni az áldozatok, az ártatlan áldozatok emlékét a feledéstől. Felelősségünk abban van, hogy az áldozatoknak, leszármazottaiknak és családjaiknak végre biztosítsuk a megbékélést, amelyet megérdemelnek” – szögezte leDejan Šahović, aki szerint Szerbiának is és Magyarországnak is segítenie kell abban, hogy megállapítható legyen, miért, milyen körülmények között haltak meg az ártatlanok ezrei.
„Az irgalmatlanságra idomítottaknak nem szívügyük a pontos emlékezés. Nekünk, akik itt állunk és nem voltunk részesei a 66 évvel ezelőtt történteknek, az a dolgunk, hogy emlékezzünk. Azokra, akiket meggyötörtek, megtapostak, megaláztak, megözvegyítettek, árvává tettek, megkínoztak, megöltek” – emelte ki Schmidt Mária, aki arra is figyelmeztetett: ahhoz, hogy emlékezzünk, bele kell magunkat helyezni az áldozatok és a tettesek helyzetébe, a korba, amelyben mindez megtörténhetett. „Az igazság keresése bátorság nélkül nem megy. Nemcsak ahhoz van szükségünk bátorságra, hogy kimondjuk: 1944-ben bűntelen magyarok ezreit végezték ki, hanem ahhoz is, hogy ki merjük mondani: nem volt előzmény nélküli a bosszú, még ha méreténél fogva jelentősen túl is mutatott azon” – hangsúlyozta a főigazgató, majd hozzátette: az elhamarkodott általánosítás csak újabb igazságtalansághoz vezet, ezért a bűnösöket meg kell nevezni. „Legyen ez a kiállítás a mi generációnk főhajtása az áldozatok emléke előtt” – zárta felszólalását a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
Forró Lajos, a Délvidéki Mártírium 1944-45 Alapítvány elnöke személyes élményeit osztotta meg a tárlatmegnyitóra egybegyűltekkel. Elmesélte, milyen érzés volt az édesapját látnia, miközben az 1944-ben meggyilkolt nagyapjáról beszélt neki. „Amikor 19 évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni az 1944-45-ben történtekkel, nem gondoltam volna, hogy Budapesten, a Terror Háza Múzeumban fogok szólni ezekről az eseményekről. Mérföldkő ez a kiállítás, hiszen fontos, hogy minél többen lássák azokat a szörnyűségeket, amelyeket ember ember ellen elkövetett. Akkor talán többé nem fordul elő ilyesmi” – mondta a történész.
Matuska Márton újságíró kiemelte: a II. világháború előtt a délvidéki magyarság lélekszáma nem érte el a félmilliót. „A háború utolsó és a béke első hónapjaiban 84 ezret közülük elüldöztek, több, mint 15 ezrünket pedig kivégeztek. Számukat ma is csak találgatjuk” – mondta. Emlékeztetett: a VMDK már 1990-ben kérte a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiát, hogy tárja fel, mi történt a délvidéki magyarokkal a világháború végén. „Nem tette meg. Hosszú ideig csak mi, tapasztalatlan amatőrök foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, s csak később csatlakoztak hozzánk a tudósok, akik elmagyarázták, hogy tulajdonképpen mit is kell kutatnunk” – szögezte le Matuska, majd hozzátette: a délvidéki magyaroknak volt annyi erejük, hogy megnyissák ezt a súlyos kérdést, de ahhoz az anyaország segítsége is kellett, hogy ki is lehessen teljesíteni. „Fordulóponthoz értünk. Ez a kiállítás is egy lépés abban a folyamatban, amelynek célja beépíteni a magyar köztudatba és a világ köztudatába azt, ami a délvidéki magyarsággal történt” – hangsúlyozta Matuska Márton.
Az igen nagy érdeklődést kiváltó tárlatmegnyitón jelen volt Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, Nikovitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, Kovács Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Becsey Zsolt külgazdasági államtitkár, Szili Katalin független parlamenti képviselő és számos más, délvidéki és magyarországi közéleti személyiség. Az egybegyűltek előtt Rúzsa Magdi énekelt.
„Magyar voltál, ezért!”. A Márai SándorHalotti beszédéből választott sor egyik mondata a tárlat mottója. A tegnap nyílt kiállítás a Terror Háza Múzeum 2004-ben indult Magyar Tragédia tárlatsorozatának befejező darabja, várhatóan az év végéig lesz látható Budapesten. A tragikus délvidéki eseményeknek emléket állító kiállításon idézetek, fotók elevenítik fel az atrocitásokat és az áldozatokat, valamint részletek láthatóak Siflis Zoltán 1989-ben készült dokumentumfilmjéből, amelyben évtizedek hallgatása után először szólaltak meg túlélők és szemtanúk.
