Magyarország népe egy álló éve várja, hogy a Fidesz–KDNP pártszövetség közzétegye: hogyan, milyen módon tervezi rendezni az ország gazdasági helyzetét, konszolidálni a tornyosuló gondokat, megoldani az emberek egyre égetőbb problémáit. Ehhez képest a hét elején közzétett, Széll Kálmánról elnevezett terv sok konkrétumot nem tartalmaz; lényegében egy lista, amely összegzi, hogy milyen területeken tervez változtatni a kormány, de azt nem pontosítja, hogy ezek a változtatások milyen irányúak lesznek, hogyan valósulnak meg. Mindez majd csak később, apránként kerül nyilvánosságra.
Kedden Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter állt ki az Országgyűlésben, hogy ismertesse a Széll Kálmán-tervet. Az eseményen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is, ő azonban nem szólalt fel. Matolcsy az államadósság mértékében találta meg minden bajok forrását, ezért annak csökkentésében látja a megoldást is. Ennek érdekében pénzt kell megtakarítani a foglalkoztatás, a tömegközlekedés, a nyugdíj, a gyógyszerkassza, a felsőoktatás, az állami és az önkormányzati finanszírozás területén. Navracsics pedig ismertette a szerkezeti átalakítások menetrendjét. Azaz megfogalmazta, hogy minek az átalakításához mikor kell hozzálátni. A részterületek felsorolásából az derül ki, hogy nem lesz könnyű. Meg fájni is fog. És még mindig nem tudni, hogy kinek és mennyire.
A menetrendszerű terv mintha a delphoi jósdából származna, így aztán nem csoda, hogy mindenki azt lát bele, amit akar. Egyesek a félelmeiket, mások a reményeiket. És a titokzatossághoz hozzájárul az is, hogy ha egy-két konkrétumot valamely médium „megszerez”, közzétesz, akkor jön a kormány valamely tisztségviselője, és cáfol. Felröppent például, hogy a kormány meg fogja szüntetni a családi pótlék automatizmusát. Egy tévéműsor vendégeként Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője közölte, hogy ilyesmi meg sem fordult a fejükben. Aztán a Magyar Nemzet megírta, hogy a Széll Kálmán-terv apró betűs része szerint fokozatosan kivezetik a felsőoktatásból a költségtérítéses képzést, amely súlyosan terheli az állami intézményrendszert. A lap ugyanakkor idéz kormánypárti szakpolitikusokat is, akik nonszensznek minősítették a javaslatot, és arra gyanakodnak, hogy az tévedésből került a tervezetbe.
Aztán vannak olyan intézkedéstervek is, amelyek meglehetősen érthetetlennek tűnnek. Ilyen például a tankötelezettség korhatárának csökkentése 18-ról 15 évre. Ami azt jelentené, hogy a 15 éves gyerek már odaállítható a gyárszalag mellé. Amiből amúgy nincs is elég, ami ugyancsak gondot jelent…
Szóval: vannak érdekességek ebben a tervben, de a legérdekesebb persze az, ami nincs benne. A Népszabadság csütörtökön már arról írt: igazából van terv, létezik az a 180 oldalas részletes szakmai program, amelynek konkrétumait csak fokozatosan fogja közzétenni a kormány. A lap egy, a miniszterelnökhöz közeli, névtelen forrásra hivatkozva számol be erről, mondván, a Széll Kálmán-terv pusztán a nyilvánosságnak, a politikai kommunikációnak szánt program. Egy másik kormányzati szereplő ugyancsak a Népszabadságnak azt mondta: az egyik fő kommunikációs feladat elkerülni a „Bokros-csomag-érzést”, ezért az intézkedések részleteit „csepegtetik”, a megszorító jellegű információknak pedig nem lesz arcuk, azokat kiszivárogtatják.
Persze, most lehet azon rugózni, hogy a Népszabadság már nem kormánypárti, hogy az értesülései légből kapottak, s akár még az is lehet, hogy ez az állítás fedné a valóságot. Az viszont tény, hogy a nagy bejelentés hónapról hónapra tolódik, márpedig a gazdaság, az államadósság, a munkanélküliség és a lassú, de folyamatos drágulások, a devizahitelesek kilakoltatása miatti aggodalmak nem kezelhetőek sem ráolvasással, sem halogatással. Ma még sokan bíznak benne, hogy a kormánynak nemcsak víziója, de koncepciója is van. Vagy legalábbis reménykednek benne. Különben mindenkinek rossz lesz.
