Kínos momentumokkal zsúfolódott tele a nemzeti ünnep hetének második felében a magyar közélet. Ami még szomorúbb az egészben, az az, hogy „cikiségek” gyártásában ezúttal senki sem akart alulmaradni.
A bakiparádé már a Nemzeti Múzeumnál tartott állami ünnepség alkalmával megkezdődött. Az ünnepi műsorban ugyanis elhangzott Petőfi Sándor 15-dik Március, 1848 című verse. Erősen hiányos formában, az ünnepségszervezők ugyanis úgy látták jónak, hogy a költemény középső részét, öt teljes versszakot egyszerűen ne mondassanak fel. A szabad sajtóról és a tehetetlen országgyűlésről szóló résszel nem fárasztották az egybegyűlteket. Amikor pedig a média ezt észrevette, a Kormányzati Kommunikációs Államtitkárság közleményt adott ki, amelyben leszögezte: „nem minden esetben a teljes művek előadásából állt a Nemzeti Múzeumnál tartott március 15-i ünnepi műsor, mint minden művészi koncepció alapján szerkesztett műsor általában”. És ebben nem is lenne semmi kivetnivaló, ha ezt bárki, bárhol, bármilyen módon jelzi. Például úgy, hogy bemondja: részletek következnek ebből vagy abból az alkotásból. És akkor minden rendben is van. Így viszont kínos.
Ahogy kínos volt az is, amikor egy internetes hírportál világgá röpítette a hírt: mintegy ötszáz ember kapott 1500–2000 forintot azért, hogy végignézzék és megtapsolják a Nemzeti Múzeumnál tartott ünnepséget. Kínos volt, mert a statiszták tényleg statiszták voltak, a közönségtől jól elkülönülten a forradalmi tömeget testesítették meg a lépcsőkön állva, nem a nézők közé vegyültek, nem „hivatásos tapsolók” voltak, nem kellett volna tehát ügyet csinálni belőle.
Aztán jött Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő, aki himnuszgyalázás miatt feljelentést tett személyesen a legfőbb ügyészhez címezve beadványát. Morvai azt sérelmezi, hogy március 15-én, a Hősök terén „egy középkorú, rendezett külsejű, kifogástalanul viselkedő asszony éppen a Magyar Himnuszt énekelte”, s eközben „több rendőr lépett a békésen éneklő asszonyhoz, s lerángatta őt a színpadról”. A képviselő ugyan beszél arról is, hogy a történtek idején az asszony éppen egy tömeg előtt énekel, de rögtön hozzá is teszi: „az eset megítélése szempontjából teljességgel közömbös, hogy a Hősök terén az elkövetés időpontjában jelen volt tömeg mi célból gyülekezett”. Ami azért nem mindegy, ugyanis ez a gyülekezés a Magyar Nemzeti Gárda egyenruhás, alakzatban végrehajtott rendezvénye volt. Ahol a rendőrség feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel szabálysértés elkövetése miatt intézkedett. Mivel a jogsértést többen a rendőri felszólítás ellenére tovább folytatták, az egyenruhások előállították őket. Eközben többen a rendőrökre támadtak, ami azt jelentette, hogy a rendezvény elveszítette békés jellegét, tehát azonnal fel is oszlatták. A jog védőjének tehát akadt volna védenivalója már az éneklés előtt is. Még akkor is, ha tényleg kínos, hogy valakit a Himnusz éneklése közben állítanak elő.
A kínos helyzetet Szanyi Tibor, az MSZP politikusa is megtapasztalta a héten: vasárnap ugyanis arra szólította fel a kormányt, hogy azonnal tegyen rendet egy Gyöngyöspata nevű faluban, ahol a „Jobbikhoz köthető paramilitáris alakulatok kettős fakeresztet állítottak fel” s azt „meggyújtva tombolva kiáltoztak” az ott élőknek. Hogy a pofonfáról minél nagyobbat szakítson, Szanyi Kapitány azt is közzétette: a rendőrség szerinte nem tesz semmit, emiatt „ez a bizonyítéka annak, hogy összjáték van a kormány és a Jobbik között”. Aztán kiderült: a keresztégetés sima médiahack volt. A Tomcat néven ismert blogger volt ugyanis az, aki gyöngyöspatai romának mondva magát felhívta Szanyit, hogy elpanaszolja neki a gyújtogatást és az attól való rettegését. Tomcat azt akarta bizonyítani: a bárhonnan kapott információkat a politikusok nem ellenőrzik, azonnal cselekszenek, vádaskodnak. Szanyi minderre egy tévéműsorban úgy reagált: ha olyan hírt kap, aminek van valóságalapja, arról beszámol, ezért adott hitelt ennek az „információnak” is, Pedig akár el is utazhatott volna abba a faluba, utánanézni, hogy mi történik…
A végére pedig hagyjunk egy akár viccesnek is nevezhető cikiséget: nevezetesen, hogy Bulgáriában készült a magyar termékek vásárlására buzdító ingyenes CD, amelyet a Magyar Termék Nonprofit Kft. jelentetett meg. A Heti Válasz mellékleteként terjesztett lemezen egy reklámfilm látható, amely adatokkal igyekszik meggyőzni a magyar fogyasztókat a magyar termék vásárlásának fontosságáról. Az meg már csak hab a tortán, hogy a reklámfilmről kiderült: tulajdonképpen egy, a belső piacot védő kanadai reklám magyarított változata…
