Pénzszagra gyűl az éji vad – ezt a címet viselte egy magyarországi blogon a közelmúltban megjelent cikk. Nem éppen kellemes, de tanulságos olvasmány mindazoknak, akiknek egynél több gondolatuk akad az egyszerűsített honosítási eljárással szerzett magyar állampolgárság és az ahhoz fűződő választójog kapcsán. Idézzünk a cikkből: „ A szándék eleve nyilvánvaló volt: kilóra meg kell venni a külhoni magyarok szavazatát. Őket nem, hisz kettős állampolgárságuk egyik ismérve, hogy nem költöznek ide. Amíg ezt betartják, máshol adóznak, viszont jár nekik egy rakás kedvezmény, ami az itt élőknek nem, vagy feltételesen. ” Mert hiszen a külhoni magyaroknak jár az oktatási támogatás, jár a 90 százalékos utazási kedvezmény, meg minden más, amit a magyarigazolvány nyújt. Ami sokakat felháborít, teljesen függetlenül attól, hogy az oktatási támogatás évente egyszer adható, az utazási kedvezmény pedig évente négyszer vehető igénybe.
Sérelmezik ám azt is, hogy az erdélyi Magyar Polgári Párt egyik képviselője olyan javaslattal állt elő, miszerint a határon túli magyaroknak is kellene gyest és gyedet kapni (ez afféle anyasági pótlék, ami a gyermek hároméves koráig jár), mondván, „a külhoni magyarok kapva kapnak a lehetőségen, egyesek legalábbis hajlandóak eladni magukat, s nem valami olcsón”. A cikkre érkezett kommentárok pedig már olyanok, hogy azok idézésétől, magunkat visszafogott, mérsékelt közszolgálati napilap munkatársainak tartva, eltekintünk.
Semjén Zsolt, a nemzetpolitikai ügyekért felelős magyar miniszterelnök-helyettes sokszor, sok helyen elmondta: nincs, nem is lesz A és B állampolgárság, egyféle magyar állampolgárság van, azzal pedig együtt jár a szavazati jog. Hasonló véleményen van számos más, a Fidesz–KDNP pártszövetséghez tartozó politikus is. Hogy vannak ellenvélemények, az abból sejthető, hogy egyelőre még mindenki hárítja a témát, mondván, a kérdést majd a választásokról szóló törvény fogja rendezni. Kövér László parlamenti házelnök például a minap arról beszélt: az állampolgárság együtt jár a szavazati joggal, a kérdés csak az, hogy a külhoniak hogyan tudják gyakorolni ezt a jogot. A politikus szerint két lehetőség képzelhető el: az egyik megoldás szerint a külhoni magyar állampolgárok csak a pártokra voksolhatnának, egyéni képviselőkre nem, mert annak feltétele a helyben lakás. A másik megoldás az lehetne, hogy az anyaországon kívül élő állampolgárok speciális választójogi megoldással maguk közül delegálnak képviselőt a parlamentbe. Kövér a héten egy televíziós műsorban azt szögezte le: a kettős állampolgárságot megszerző határon túli magyaroknak saját képviselőik kell hogy legyenek a budapesti parlamentben. Azaz a szavazás lehetősége mellett meg kell hogy illesse őket az a jog is, hogy választhatóak legyenek, ellenben a pártlistás szavazáson nem kellene részt venniük. A házelnök számára az a megoldás a szimpatikusabb, amelyik nem járna együtt „a határon túliaknak a magyar belpolitikába való bizonyos értelemben vett beengedésével”, mert egy ilyen megoldással azt a látszatot keltenék, mintha a Fidesznek az lenne a fontos, hogy a magyar belpolitikát a nem Magyarországon élő magyar állampolgárok döntsék el a szavazataikkal.
A házelnök még egy aspektust figyelembe vett: a magyarországi pártlistára való szavazás ugyanis azt is jelentené, hogy a magyarországi pártoknak kampányolniuk kellene a Felvidéken vagy a Székelyföldön, „ami túlmegy azon a határon, ami ildomos a magyar belpolitika exportját illetően”.
És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a magyar választási rendszer meglehetősen specifikus: minden választópolgárnak két szavazata van: az egyiket a pártok által állított listákra adja le, a másikat egyéni képviselőkre. Míg a listás szavazást lehetséges országosan (vagy ennél szélesebb körben) összegezni, ez az egyéni képviselők esetében szinte lehetetlen, hiszen ezeket valamilyen területileg behatárolt módon jelölik és választják meg.
A teljes választójog megadása a magyar választási rendszer jelenlegi formájában szinte teljesen lehetetlen, s ennek objektív okai vannak. A kormányzati törekvés arra irányul, hogy valamilyen választójoga legyen a határon túli magyar állampolgárnak, de az még nem evidens, hogy ez egészen pontosan mit is foglal majd magában. Aktív és passzív választójogot, azaz választhatunk és választhatóak leszünk? Listás szavazást tesznek számunkra lehetővé csak magyarországi vagy csak külhoni pártokra? Hol lehetne szavazni? Konzulátusokon, nagykövetségeken? Nagyobb területeken ki oldaná meg a szavazók utaztatását? Etikus lenne ez a megoldás? Csak néhány kérdés az ezernyi közül.
Annak, hogy még nem kristályosodott ki végleges megoldás, talán az is az oka, hogy a jobboldalon sincs egységes álláspont azzal kapcsolatban: milyen és mi mindenre kiterjedő választójog kellene a határon túliaknak. Mi több, elég sok az olyan vélemény is, amely az állampolgárság megadását jó dolognak tartja, de a választójog kiterjesztésével kapcsolatban komoly fenntartásai vannak. Aztán vannak olyan felmérések is, amelyek szerint a Fidesz–KNDP-nek nem is lenne annyira jó, ha ez a választójog túl tágra sikeredne, hiszen vannak olyan határon túli területek, ahol például a Jobbik támogatottsága a helyi magyarság körében sokkal nagyobb, mint a pártszövetségé.
Számos kérdés van tehát, amit mérlegelni kell, az egészen egyszerű technikai megoldási lehetőségek súlyozásától a kőkemény politikai számításokig. És ez nem egyszerű feladat. Egyelőre annyi biztos, hogy a készülő alkotmányból kikerül az a megszorítás, miszerint szavazati joggal a magyarországi lakcímmel rendelkezők élhetnek. Hogy azonban a vonatkozó törvénybe mi kerül majd be, arról az elkövetkező hónapokban alkothatunk képet magunknak. Egy dolog biztos: a pártok számolni fognak azzal is, hogy határon belül mit nyerhetnek vagy veszíthetnek a szavazati jog bővítésével.
