Magyarország egyszerre mélyen individualista, és védi elkötelezetten a közösségeit. Ebből időnként sajátos politika is következik, hiszen az ország, bár tagja az Európai Uniónak, sohasem habozott olyan megoldásokat választani, amelyek nem illeszkednek az éppen uralkodó mainstream irányzathoz. Erről Orbán Viktor beszélt csütörtökön az OECD üzleti és ipari tanácsadó bizottságának ünnepi közgyűlésén. A magyar kormányfő szerint éppen ezért érdemes Magyarországot tanulmányozni, hiszen itt egyszerre vannak jelen „ortodox és unortodox” közgazdasági eszközök, azaz kormánya egyszerre alkalmazza a válságkezelés hagyományos és innovatív eszközeit. Meglátása szerint a kormány ezzel a sokak számára furcsa gazdaságpolitikai mixtúrával visszarántotta Magyarországot a szakadék széléről, ez az oka annak, hogy ma nem Magyarország, hanem Portugália van a gazdaságelemzők figyelmének középpontjában. A kormányfő így próbálta elmagyarázni a nemzetközi rendezvény résztvevőinek, hogy éppen milyen gazdasági folyamatok zajlanak irányításával Magyarországon.
Hogy ebbéli kísérlete (utóbb majd kézzelfogható) sikerrel járt-e, azt egyelőre nem tudjuk, most még csak annyi biztos, hogy erősödik a forint, és Magyarországot „az elfogadható, biztató kilátásokkal rendelkező országok közé” sorolják. Ami azért lényegesen jobb opció, mint az egy-két hónappal ezelőtti leminősítések sorozata.
Orbán ugyanezen az összejövetelen osztotta meg a közönséggel azt a meglátását is, hogy a politikai osztálynak hitelességet kell teremtenie a maga számára. „Soha az életben, vagy legalábbis a mi életünkben még egyszer olyan esély, hogy olyan politikai csillagállás jöjjön létre, amelynek eredményeképpen egy demokratikus választáson meg lehet szerezni a mandátumok több mint kétharmadát, aligha jön létre” – mondta a magyar kormányfő. Ami azt is jelenti, hogy hiába mérnek a közvélemény-kutatók lassacskán apadó Fidesz-előnyt, azért (legalább) a következő választásokig betonbiztos többség irányítja az országot. Éppen ezért egy kicsit értelmetlen is a kormányközeli sajtó azon igyekezete, hogy egy újabbat rúgjon a szocialistákba.
Merthogy a héten meglehetősen komoly médiavisszhangja volt a Magyar Nemzet azon értesülésének, amely szerint egymást listázzák az MSZP tagjai aszerint, hogy a párt két erős emberének hány támogatója van. A lap egy belső használatra készült kimutatásra hivatkozva állítja: a szocialisták 58 fős parlamenti frakciójában 27-en Gyurcsány Ferenc volt kormányfő hívei, 16 képviselő a jelenlegi pártelnökkel, Mesterházy Attilával szimpatizál, és 15 emberről nem tudni biztosan, hogy melyik oldalon áll. A Nemzet emellett arról is beszámol: információi szerint a párton belül mindkét oldalon készülnek listák, amelyeken a helyi, megyei szervezetek tagjait, de főleg a tisztséget viselőket tartják nyilván aszerint, hogy Gyurcsány Ferenchez vagy Mesterházy Attilához köti-e őket szimpátiájuk. A lap megítélése szerint előbb-utóbb várható, hogy Gyurcsány átveszi a hatalmat a pártban. Na már most, az, hogy a szocialista prominensek cáfolják az efféle listázást, természetes. Ha nem ezt tennék, az lenne az igazán döbbenetes. Aki már vette magának a fáradságot, hogy összevesse Mesterházy és Gyurcsány egy-egy megnyilatkozását valamely téma kapcsán, az láthatta, hogy túl sok dologban nem értenek egyet. Hogy a vezetési stílusukban is jó nagy különbségek vannak, az is nyilvánvaló. Mindebből természetesen következik, hogy dúl az MSZP-n belül a párharc, ennek megállapításához tényleg nem kell különösebben komoly oknyomozói kutatásokat folytatni. Az igazi kérdés viszont az, hogy: na és? Az MSZP sokkal, sokkal rosszabbul áll még mindig a népszerűségi listákon, mint a Fidesz, a szocialisták egy kicsit sem veszélyeztetik a kormánykoalíciót, s ahhoz, hogy ez megváltozzon, nem az MSZP-nek, hanem a Fidesz–KDNP pártszövetségnek kell még sokat tennie. Török Gábor politikai elemzőt idézve: Gyurcsány „olyan súlyos hitelvesztésen és amortizáción ment keresztül az elmúlt években, személye olyan súlyos sztereotípiákkal terhelt, hogy jelenleg szinte nincs nála rosszabb választás az MSZP-ben (…). Most a volt kormányfő sokkal inkább teher, mint erőforrás”. Török szerint éppen ennek tudható be, hogy a jobboldali média kitartóan tudósít az ex-kormányfő minden lépéséről, hiszen „a kormánypropaganda bízhat abban, hogy amíg Gyurcsányt az MSZP fontos emberének láttatja, addig az ellenzék növekedési esélyei erősen korlátozottak”.
A szocialisták belső csatározásainál sokkal fontosabb pillanatnyilag azonban az, ami egy bírósági tárgyaláson zajlik a napokban. A romagyilkosságok ügyében megkezdődött perben sok a kérdés, s ezek sokkal inkább vonatkoznak mindarra, ami nincs a vádiratban, mint arra, ami benne van. Egyfelől több vádlott többször mondta már, hogy bizony, hiányos a vádlotti lista, másfelől senki sem kutatta a támadások motívumait a vádirat összeállításakor, ráadásul a korábbi tanúvallomások sem egyeznek a későbbi vádirat állításaival. A Blikk ugyan nem egy mérvadó médium, de azért bírósági ügyekben lehetnek mérvadó értesülései. Márpedig ez a bulvárlap arról ír: az elkövetők négynél többen voltak, két autójuk volt, és nem a telefonhívások, hanem védett tanú buktatta le őket. Utóbbiról eddig még sehol, semmilyen formában nem esett szó. A hivatalos információk szerint a vádlottak az utolsó gyilkosságoknál óvatlanul használt mobiltelefonjaik miatt kerültek rendőrkézre. A Blikk úgy tudja: a telefonok híváslistáiból kiderült, hogy útban az utolsó gyilkosság helyszíne felé (egy tizenéves lány életveszélyes sérüléseket szenvedett, édesanyja belehalt az őt ért lövésekbe) az elkövetők egymást hívták, és a készülékeik egymástól 10-20 kilométerre voltak, azaz (legalább) két külön autóval utaztak. Mindez arra utalna, hogy a nyomozók önkényesen szelektáltak a nyomozás adatai közül, és egyes tényeket, illetve elkövetőket szándékosan figyelmen kívül hagytak a vádiratban. Márpedig az nagyon rossz fényt vetne a nyomozati szervekre és (áttételesen) a bíróságra, ha ezt a példátlanul brutális gyilkosságsorozatot képtelenek lennének igazán megnyugtatóan lezárni. Éppen akkor, amikor az Európai Unió tanácsának magyar elnöksége az Európai Bizottsággal közösen Európai Roma Platformot szervez, amelyen bemutatják az Európai Bizottság által a magyar elnökség kezdeményezésére elfogadott, az európai roma keretstratégiáról szóló javaslatot.
