Brassói tudósítónkról
Sikertelenül érettségizett a diákok kétharmada a zömében magyarok lakta megyékben. Hargitában a jelentkezőknek mindössze 30 százaléka ért el átmenő jegyet. Kovászna megyében sem sokkal jobbak az eredmények: az érettségizők 32,5 százaléka vizsgázott sikerrel. Az országos összesített adatok szerint az eredmények még a tavalyinál is rosszabbak, noha már 2011-ben is elvágták a vizsgázók több mint felét.
Akkor azzal magyarázták a katasztrofális eredményt, hogy videokamerás megfigyelő rendszerek felszerelésével megakadályozták az addig oly gyakori puskázást, másolást és azt a széles körben elterjedt gyakorlatot, hogy a felügyelő tanárok segítenek a feladatokkal nehezen megbirkózó nebulóknak. A megfigyelő rendszer telepítését az utolsó pillanatban jelentették be, így a diákok nem tudhatták, hogy az érettségi csalásnak vége. Idén viszont tudhatták, mégsem készültek többet, jobban.
Sokan, sokféleképpen magyarázzák a még nagyobb kudarc okát. A diákok, a szülők, sőt, még Kerestély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője is a felkészítő tanárokat okolja. Igaz, a főtanfelügyelő enyhítő körülményként említi a tanárok rendkívül alacsony fizetését, amely magyarázza a pedagógusok motivációhiányát. Fölösleges azonban bűnbakká avatni a pedagógusokat! Az idei érettségi vizsgán ismét a romániai oktatási rendszer bukott meg.
A magyar megyék gyenge eredményei egyrészt – de nem elsősorban – azzal magyarázhatóak, hogy az erdélyi magyar diákoknak román nyelv és irodalomból is érettségizniük kell. Ráadásul ugyanazokat a tételeket kell megoldaniuk, mint a román anyanyelvű társaiknak. A középiskolában irodalomelméletet és -történetet tanulnak, az érettségi vizsgán pedig nyelvi kompetenciákat kérnek számon. Nem csoda, ha a székelyföldi diákok fele elégtelenül teljesített, hiszen a román tanulók negyede sem írta meg az anyanyelvi vizsgán az átmenő jegyet.
A katasztrófa legfőbb oka azonban az, hogy Romániában a fiatalok szinte mindegyike elméleti oktatásnak a részese. Az inasképzést, a szakmák, mesterségek tanítását évek óta megszüntették. A szakközépiskolákban is csak a fémmegmunkálás, az építkezés, a villanyszerelés elméleti kérdéseit tanulják, annak gyakorlatát nem. Ezeknek az iskoláknak a diákjai is érettségiznek, matematikából például integrálásból, deriválásból, mátrixok szorzatából.
Németországban a fiatalok 40 százaléka érettségizik, 60 százalékuk szakmát tanul, amelyből aztán jól megél. Romániában minden 18. évét betöltött diák érettségizik, és ugye, minő meglepetés: 40 százalékuk abszolvál, 60 százalékuk nem!
Az idei érettségi tapasztalatait levonva, Böjte Csaba – Csaba testvér – fogalmazott a legtalálóbban: „Nézem a csodaszép fiataljainkat, jól fejlett, életerős emberek, némán jönnek-mennek, nézik az eredményeiket, vigasztalhatatlan szárnyaszegett madarak. Az iskoláinkból – az oktatásért felelős politikusaink szerint – csak egyetlen kapu vezet az életbe, az érettségi vizsgán keresztül. Mindazok, kik e kaput nem tudják átlépni, azok sebzett lélekkel, használható szakmai tudás nélkül botorkálhatnak ki a nagybetűs életbe. Ezért a hatalmas kudarcért, amely generációk életét megkeseríti, valakik felelősek!!! (...) Nekem fáj az a mérhetetlen kudarc, mely a szárnyát bontogató generációinkat a legsebezhetőbb életkorukban éri! Nem szabad olyan csatába belevinni katonát, melynek megvívására nem képeztük ki! Miért engedtük át a diákokat első, második vagy a tizenkettedik osztályban matematikából vagy bármilyen más tantárgyból, ha az a tudás nem teszi őket képessé egy érettségi diploma megszerzésére? Hazudtunk a gyerekeknek éveken keresztül átmenő jegyekkel, hogy a végén kiderüljön, hogy tudásuk semmit sem ér?”
Végül Csaba testvér is ugyanazt kérdezi, amit az erdélyi magyar sajtó minden évben firtat: Miért nincsenek komoly szakmunkásképző iskolák Romániában?
Válasz az illetékesektől soha sem érkezik. Csak minden júliusban, az érettségi eredmények kifüggesztésekor újabb és újabb hidegzuhany.
