Hosszú szünet után újraindult a színjátszás a zombori Magyar Polgári Kaszinóban. A társulat nem is akárhol lépett fel: Temerinben, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXIX. Találkozóján léptek közönség elé Dušan Kovačević: A maratonfutók díszköre című előadással. A fekete humorú, groteszk komédia kilenc szereplő közreműködésével kelt életre, a főszerepben Juhász Áronnal.
A zomboriak választása nem véletlenül esett erre a klasszikusra: a történet egyszerre abszurd és aktuális, a színpadra állítása pedig igazi bátorságpróba egy újraalakuló amatőr társulat számára.
A mű a Topalović család generációkon átívelő temetkezési vállalkozásának történetét meséli el, középpontba állítva az örökség körüli viszályokat. Bár a kiindulópont egy haláleset, az előadás végig megőrizte könnyed, játékos hangvételét, és ügyesen egyensúlyozott a tragikum és a humor határán. A rövid, de tempósan váltakozó jelenetekben mindennapi, mégis abszurd szituációk jelentek meg, amelyek ismerősek lehetnek bármely társadalomból, a régió bármely országából.
Ótos András felvétele
A temerini közönség hangos nevetéssel és hosszú tapssal jutalmazta a produkciót, ami egyértelmű visszajelzése annak, hogy a zomboriak nemcsak bátran, de sikeresen is vágtak bele ebbe a különleges vállalkozásba. A színpadkép is figyelemreméltó volt: a díszlet részletgazdag, jól átgondolt volt, külön kiemelést érdemel az az autó, amelyet a társulat saját kezűleg épített meg az előadáshoz – ez a látványelem nemcsak praktikus funkcióval bírt, hanem a darab groteszk hangulatát is erősítette.
Ralbovszki Csaba rendező az előadás után a következőket mondta:
– Én ezt allegóriának fogtam fel. A hat idős figura számomra az egykori hat jugoszláv tagköztársaságotjelképezi, és a történet a társadalomról, az elöregedésről, a hatalom átadásáról szól. Az egész helyzet morbid, de éppen ettől válik humorossá is. A képtelen szituációk, a karakterek túlzásaiból fakadó feszültségek azok, amelyek igazán működnek a színpadon.
A főszereplő, Juhász Áron is elárulta gondolatait a szerepről:
– Az én karakterem a történet során fokozatosan lázad föl a család ellen. Eleinte még gyengén vagyok jelen, de a végére kiállok magamért, mert a családfő meghalt, és valakinek át kell vennie az irányítást. Ez a változás nagyon izgalmas volt számomra, főleg, hogy ilyen rétegzett karaktert játszhattam.
A társulat tagjai számára az előadás különösen fontos állomás, hiszen két évtizedes szünet után indult újra a színjátszás a zombori Magyar Polgári Kaszinó keretein belül. A társulat több tagja hosszú kihagyás után tért vissza a színpadra. Rezicska Károly rendezőasszisztens így emlékezett vissza:
– Én magam közel negyven éve nem álltam színpadon. Még tinédzserként szerepeltem utoljára az iskolában, aztán jött a katonaság, család, munka, az élet elsodort a színjátszástól. Most viszont újra itt vagyok, és óriási élmény ez az egész.
A társulat újjáalakulását Szlákó József, az egyesület elnöke kezdeményezte, és a lelkesedés hamar újra fellobbant. Érdekesség, hogy éppen idén ünnepli fennállásának kétszázadik évfordulóját a zombori amatőr színjátszás – ez a jubileum még különlegesebbé tette a mostani fellépést.
A Zomborból érkezett szereplők közvetlensége, a darab ironikus, mégis emberközeli világa és a kaszinó „ékszerdoboz” jellege egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a temerini est valódi színházi élménnyé váljon. A nézők szemében a zomboriak nemcsak visszatértek, hanem rögtön meg is ragadták a figyelmet – és talán újra helyet követelnek maguknak a vajdasági amatőr színjátszás térképén.
