Kevés a homok

Sokan bizonyára nem is gondolnának arra, hogy homokból is hiány lehet. Pedig a víz után a homok világszerte a legnagyobb mennyiségben felhasznált természetes nyersanyag. Kulcsfontosságú összetevője a betonnak, az aszfaltnak, az üvegnek, és sok más mindennapi használati tárgynak. Az elmúlt két évtizedben az urbanizáció és az iparosítás hatására megháromszorozódott a homok iránti kereslet. Világszerte évente körülbelül 50 milliárd tonna homokot használnak fel. Ennyiből egy 27 méter magas és széles falat lehetne felhúzni, körbe az Egyenlítőn.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) ezért arra figyelmeztet, hogy az emberiség hamarosan homokhiánnyal szembesülhet. A folyamatos kitermelés miatt a világ 2050-re teljesen kifogyhat ebből az értékes nyersanyagból. Nem lesz elég homok az épületek, ipari létesítmények, utak létrehozásához. Talán ez meglepőnek hangzik. Ha ugyanis egy pillantást vetünk a Szaharára, nehéz elképzelni, hogy ez megtörténhet. A sivatagi homokkal azonban az a gond, hogy nem használható az építőiparban, nem alkalmas betonkészítésre. A szél ugyanis olyan simára csiszolta a szemeket, hogy azok nem tudnak összetapadni. Az innen származó homok egyedül kerámiai termékek előállítására szolgálhat. A Egyesült Arab Emírségek például a sivatag ellenére külföldről importálja az építkezések alapanyagát. Az ilyen homok jobban összeáll, és leginkább tengerfenékből, partvonalakból, folyókból bányásszák ki a világ minden tájáról.

Szerbiában is nagy igény mutatkozik a homok iránt, 2014 óta ötször keresettebb az elmúlt évtizedhez képest. Szakértők szerint ez beruházási tevékenységekkel magyarázható. Ami a legjobban növeli a keresletet, az a közlekedési infrastruktúra kiépítése.

Szerbia a szükségleteit még hazai forrásokból fedezi. A szakemberek szerint a homok több évtizedes illegális kitermelése károsítja a folyók partjait, a hidakat, földcsuszamlásokat indít el, ezért szigorúbb felügyeletet kíván meg. A kormány is tisztában van a problémával. Az illetékesek azt állítják, hogy növelik a folyóból történő kitermelésének az ellenőrzését. Az ezzel foglalkozó cégeknek munkaengedéllyel kell rendelkezniük és csak bizonyos mennyiségű homokot tudnak kibányászni, ezenkívül több olyan felügyelő van, akik körbejárják a folyókat. Az illetékesek szerint 2018-ban nagy változás történt, addig ugyanis nem lehetett tudni, honnan termelik ki a homokot. Ezután a cégeknek szükségük volt engedélyre, és csak bizonyos helyeken dolgozhattak, tehát az ellenőrzés jelenleg sokkal szigorúbb és szervezettebb.

Az értékes nyersanyag eltűnéséhez a homokmaffia is hozzájárul, egy építészekből, kereskedőkből és üzletemberekből álló csoport leginkább Ázsiából és Afrikából. Az általános homokhiány továbbra is jelentősen növeli az illegális homokbányászatot, amelyeket az említett bűnszervezetek irányítanak.

Az ENSZ ezért a homok racionális felhasználására figyelmeztet. Szakértők szerint a homokbányászat a jelenlegi ütemben fenntarthatatlan. A tengerek és folyók fenekén homokot bányászó kotrógépek gyakran nagy károkat okoznak az ökoszisztémában, ezért számos országban betiltották a kitermelést, köztük Indiában és Vietnamban is.

A homok nagymértékű kitermelésével károsodik a vízminőség, a biológiai sokféleség, s áradásokat is okoz. Ahogy a folyómedrek kimerülnek, a homokbányászok a tengerek felé fordulnak. A becslések szerint évente 4–8 milliárd tonna tengeri homokot termelnek ki.

Az Egyesült Államok a világ legnagyobb homokexportőre, míg Szingapúr a legnagyobb importőr.

Mindeközben folyamatosan kutatják a homok lehetséges alternatíváit. Ez pedig nehéz feladat. Szakértők szerint az egyik megoldás az építőanyagok újrafelhasználása, ezáltal csökkenthet a homok iránti kereslet. Mások szerint érdemesebb inkább újragondolni az építészeti terveket, számos esetben ugyanis sok betont használnak az építkezések során.

Az emberiség természetesen nemcsak homokból, hanem mindenből túl sokat használ. A természeti erőforrások kimerülőfélben vannak, egyre kevesebb van belőlük, és nehezebben hozzáférhetők. Szakértők figyelmeztetnek arra, hogy meg kell állítani a féktelen gazdasági növekedést, a természeti erőforrások pazarlását. A mértéktelen túlfogyasztás miatt pár évtizeden belül összeomolhat a civilizáció. A problémák megoldására globális összefogás szükséges. A világ jelenleg sajnos nem ebbe az irányba halad.