Budapesti tudósítónktól
Október 23-a eljött és elmúlt. A nemzeti ünnepen két nagy csoport vonult fel, és elhangzottak az ünnepi beszédek. A politikai nyilvánosság, amely szinte elképesztő mértékű várakozásokkal tekintett az „első megmérettetésre”, ennek ellenére nem igazán kapta meg a maga válaszait. A várt számháború elmaradt. A békemenet nagyobb tömegeket mozgatott meg, mint a Milla tüntetése. Sokkal nagyobbat. A méretek megbecsüléséhez a szabad szem bőven elegendő volt.
A kormányt támogatók az ország számos településéről érkeztek a fővárosba az október 23-i felvonulásra, jókedvűen, mosolygósan tették meg az egyébként nem rövid utat a budai Széna tér és a pesti Kossuth tér között. Meghallgatták és megtapsolták Orbán Viktor beszédét, s elégedetten tértek haza. A Milla megmozdulásának résztvevői meghallgatták és megtapsolták Juhász Péter, Kónya Péter és Bajnai Gordon beszédét, és elégedetten tértek haza.
A politikusok és politológusok értetlenül néztek, és csak számolták, hogy igazából hány új kérdést is vetett fel a Milla, a Szolidaritás, illetve a Haza és Haladás bejelentése. Mert ez a három szervezet közölte: Együtt 2014 néven választói mozgalmat hoznak létre, amelynek Bajnai Gordon nem a miniszterelnök-jelöltje, egyelőre csak az egyik vezetője. És akkor ezt most hogy? Mert az elemzők és politikusok nem igazán tudnak megbirkózni azzal, hogy ez itt egy választás előtti koalíció. Hogy nem pártok vesznek részt benne (egyelőre legalábbis), hanem valami civilek. Hogy a három vezető ugyan célul tűzte ki a Fidesz leváltását a következő választásokon, de nem mindenáron. Hogy elég kitartóan hangoztatják: jobboldali világnézetűeket is várnak, nem balra, hanem középre szeretnék pozicionálni magukat. Hogy az MSZP legalább olyan ideges ennek az Együtt 2014-nek a megjelenésétől, mint a jobbra húzó politológusok.
A Szolidaritás, a Milla, illetve a Haza és Haladás vezetői tegnap írták alá az együttműködési megállapodást. Ez a dokumentum tartalmazza a legfontosabb alapelveket, valamint „az elvi, közpolitikai alapokat”. Elmondták azt is: a három egyesület vezetői konszenzussal döntenek arról, mely szervezetekkel hajlandóak együttműködni, kinek a támogatását fogadják, illetve utasítják el. És ez vonatkozik a már bejelentkezettekre is; mert például az egykori SZDSZ-vezér Kuncze Gábor és a jelenlegi DK-elnök Gyurcsány Ferenc már bejelentkezett. De aki hallotta például Juhász Péter egyetlen nyilatkozatát is, eléggé valószínűtlennek tarthatja, hogy Gyurcsány helyet kap a klubban. Karácsony Gergely, az LMP képviselője a párt esetleges csatlakozásáról azt mondta: az LMP részvételét akkor látja „legitimnek vagy igazolhatónak egy ilyen típusú együttműködésben, ha az LMP lesz a híd, ami összeköti a magyarországi balközepet a magyarországi jobbközép olyan potenciális szervezeteivel (…), akik meg tudják szólítani azokat a szavazókat, akik nélkül egyébként az Orbán-kormányt nem lehet leváltani”. S míg például Bajnai az ATV-nek adott bő félórás interjújában „tárgyalási alapnak” nevezte az LMP alternatív költségvetését, sikerült egyetlenegy alkalommal sem megemlítenie a DK-t és annak vezetőjét. Ez azért jelzésértékű, akárhogy is nézzük…
A politológusok szinte egyként állítják: ahhoz, hogy meg lehessen ítélni az Együtt 2014 potenciális erejét, látni kell az első közvélemény-kutatási adatokat. Abban is egyetértenek: ha a tömörülés nem tudja megszólítani a jobboldali szavazókat, nem lesz esélye a kormányváltásra. És nincs közöttük különösebb vita abban sem, hogy az új formáció egyelőre „se kiköpni, se lenyelni” nem tudja az MSZP-t, ahogyan a szocialisták sem tudnak mint kezdeni az Együtt 2014-gyel. Bajnai ugyanis egy Népszabadság-interjúban leszögezte: „Nem elég a sok választó, sokféle választó is kell. Az új korszak ugyanis nem alapulhat egyetlen párt programján, egyetlen világnézeten, különben kezdődik minden elölről” – mondta.
Mesterházy Attila, a szocialisták elnöke elég régóta és elég keményen dolgozik azon, hogy a 2010-es választási vereség után újjáépítse pártját, annak megtépázott népszerűsége éppen mostanság kezdett stabil emelkedést mutatni. Sikerült kiutálnia Gyurcsány Ferencet és híveit, háttérbe szorítania az MSZP „nagy öregjeit”, a közvélemény egy részével elfogadtatni, hogy ez a párt már nem „az őszödi párt” – erre most jön egy tömörülés, amely a megszerzett (és a megszerezni szándékozott) pozícióit veszélyezteti, sokkal jobban, mint a Fidesz, amely nem számít a mérsékelt baloldali szavazókra. Ha tehát Bajnaiéknak sikerül távol tartani maguktól a politikai hullákat, és valóban megszólítani a Fideszből kiábrándult, egyébként jobboldali szimpátiákat tápláló polgárokat, sokkal erősebbek lehetnek, mint az MSZP. Ez pedig Mesterházynak elég rossz hír.
