Budapesti tudósítónktól
Csépelték egymást rendesen tegnap a parlamenti képviselők: a Magyar Országgyűlés ugyanis arról vitázott, kit terhel a felelősség az ország eladósításáért. A parlamenti vitanapot a Fidesz kezdeményezte, a korábbi bejelentések arról szóltak, hogy a kormány álláspontját Orbán Viktor miniszterelnök ismerteti. Helyette azonban Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter volt az első felszólaló, majd a kormányzó pártszövetség két tagja, illetve az ellenzék is 130-130 percben fejtette ki a véleményét.
Matolcsy György bevezetőjében azt emelte ki: akinek akkora adóssága van, mint Magyarországnak, az államnak, családoknak, háztartásoknak, az kiszolgáltatott. „A pénzpiacon zsarolnak bennünket, gyötörnek, támadnak minket” – mondta a tárcavezető, aki szerint nem a gazdasági világválság hozta ilyen helyzetbe az országot, hanem az eladósodottság, hiszen csak a kamatokra kell 1300 milliárd forintot költeni. Elmondta azt is: Magyar Nemzeti Bank szerint Magyarország a legkorábban 2026-ra felelhet meg az EU maastrichti előírásainak, amelyek 60 százalékos adósságrátát írnak elő a tagországoknak. A nemzetgazdasági miniszter szerint volt egy olyan szóbeli egyezség a pártok között, amely szerint fogyasztási célokra nem vehetőek fel hitelek. Matolcsy hangsúlyozta: ez egy olyan egyezség volt, amit 2002 előtt minden kormány betartott, azt követően azonban, az MSZP választási győzelmével bankárok, milliárdos üzletemberek kerültek kormányra, és azonnal felrúgták az egyezséget és „nyakló nélkül vettek fel hiteleket”, ami tönkretette az országot. Matolcsy szerint a 2002 és 2010 között felvett hiteleket a magyar kormányok a bankok, a pénzpiaci spekulánsok zsebébe süllyesztették. A tárcavezető elmondta: 2010-ben a Fidesz-kormány azonnal csökkentette az államadósságot, Magyarország már nem költ többet, mint amennyi a gazdasági erejéből telik, s okosan, takarékosan, a jövőt nem felélve működik az állam.
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője arról beszélt, hogy a kamatkiadások nélkül a költségvetésnek nem hiánya, hanem többlete lenne. A 2010-ig kialakult helyzetért a szocialistákat hibáztatta. Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont, valamint egy korábbi pénzügyminisztert, az MSZP-s Veres Jánost név szerint is említette azok között, akiket felelősség terhel a kialakult helyzetért. Rogán nem tartja megoldásnak, hogy az ország ne fizesse vissza hiteleit, de a baloldali válságkezelés eszköztárát, a sokkterápiát sem tartotta jónak. A megfelelő megoldást szerinte a Fidesz nyújtja, azzal, hogy kiterjeszti a teherviselést a bankokra és a multikra.
Szekeres Imre, a szocialisták egyik vezérszónoka természetesen nem értett egyett a kormánypárti felszólalókkal, mondván: Orbán Viktor 2010-ben kijelentette, hogy a magyar gazdaság nincs is olyan súlyos helyzetben és az államadósság sem rendkívüli. Az MSZP-s politikus szerint az egész vita „kármentési kísérlet” arra, hogy a Fidesz-kormány két és fél éves hibáiért másokat okoljanak. Tukacs István, a szocialisták másik vezérszónoka az Orbán-kormány intézkedéseinek számlájára írta, hogy az országban nem nőtt a fogyasztás, csökkent a beruházás, nőtt az infláció, és recesszió tapasztalható.
A KDNP-s Seszták Oszkár azt ecsetelte: a szocialisták sokszor úgy viselkednek, mint a Bourbonok, akik sohasem tanultak és sohasem felejtettek.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint nem kérdéses a szocialisták vétke, de a Fideszt is terheli felelősség az államadósság növekedéséért, a megoldás pedig csak az adósság újratárgyalása lehet.
Vágó Gábor, az LMP politikusa szerint nem az a kérdés, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért, hanem az, hogy mindebből hogyan tud kilábalni az ország. Szél Bernadett, az LMP másik vezérszónoka úgy látta: a kormány nem elkötelezett az államadósság elleni harcban, mert ha az lenne, akkor nem presztízsberuházásokra és a gazdagokra, kormányzati kommunikációra költenék a pénzt, hanem az államadósságra. „Vitanapot szervezni tudnak, államadósságot csökkenteni nem” – szögezte le a képviselőnő, aki szerint a kormánynak a Nemzetközi Valutaalap elleni harca is növelte az államadósságot.
A vitanap tehát arra egészen jó volt, hogy nagyjából mindenki mindenkit mindenért felelőssé tegyen, arra azonban nem kapott választ az ország, hogy hogyan lehetne mindezt megoldani. Izgalmas visszaemlékezéseknek lehetett tanúja mindenki, aki követte a parlamenti közvetítést, voltak érdekes szócsaták, régen nem hallott politikusnevek is elhangzottak (ki emlékszik még László Csaba pénzügyminiszterre?), de azon kívül, hogy a képviselők jól megmondták egymásnak a tutit, sokra nem jutottak. Persze, fontos a gondok gyökerét feltárni, de még fontosabb (lenne) azokat megoldani. Erre pedig senki sem adott receptet.
