Budapesti tudósítónktól
„Szeretnénk áttekinteni az etnikai pártokkal kapcsolatos kérdéseket, szeretnénk többet megtudni arról, hogy az egyes etnikai pártok hogyan tudnak együttműködni az egyes országokban és szeretnénk tanulni mások tapasztalataiból, szeretnénk azokat saját nemzetpolitikai stratégiánkhoz felhasználni” – mondta Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője az Etnikai pártok Kelet- és Nyugat-Európában címmel szervezett nemzetközi tanácskozáson. A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szervezésében megtartott kétnapos konferencián előadást tartott többek között Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára, illetve ifj. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács vezetője is.
– Az EU-ban, a Keleti Partnerség országaiban és a Balkánon összesen 80 különböző lélekszámú népcsoport él; kétszer annyi, mint ahány ország ebben a térségben van – kezdte előadását Németh Zsolt, hangsúlyozván: a kisebbségi közösségek vannak többségben Európában. „Kisebbségek és kisebbségiek – ez a két fogalom sokszor keveredik. A kisebbség egy adott közösség, a kollektívum, a kisebbségiek pedig a hozzája tartozók, az individuumok. A kisebbségi kérdést a két dimenzió együtt alkotja, s ha a kettő közül valamelyiket elhanyagoljuk, abból súlyos problémák származnak” – hangsúlyozta az államtitkár.
Az államtitkár előadásában kitért az etnikai pártok kérdéskörére is. „Etnikai párt az a kisebbségi politikai szervezet, amelynek programja prioritásnak tekinti mind az egyéni, mind a közösségi nemzeti szempontok érvényesítését, a nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó egyének jog- és esélyegyenlőségének biztosítását. Legalábbis ez az én definícióm” – hangsúlyozta Németh Zsolt, aki szerint ugyan az „etnikai párt” kifejezés nem szerencsés, mert nem a származáson van a hangsúly. „Azzal például, hogy a VMSZ megalakította belgrádi alapszervezetét, amelynek többnyire szerbek a tagjai, nem indult meg a párt a „Hidasodás” útján” – emelte ki az államtitkár, aki szerint ha az etnikai pártok csak egy üggyel foglalkoznának, ellenfeleik joggal vádolhatnák őket „egy-ügyűséggel”. „A nemzeti kérdés két dimenziója tehát az a minimum, amiből egy etnikai párt nem engedhet programja szerint. A gyakorlatban azonban az, hogy mely kérdés élvez éppen elsőbbséget, nagyon sok dilemmát vet fel” – tette hozzá Németh Zsolt, emlékeztetve: egyre több helyen jelentkeznek szervezetek, amelyek ugyan a magyar kisebbség nevében gyűjtenek szavazatokat, de már programszerűen sem tartják prioritásnak az adott országban élő magyar közösség védelmét. Ilyen értelemben nevezte meg a Humentist, amely a kisebbségi kérdés két dimenziójából az egyiket, a közösséget kiiktatja programjából.
Daniel Bochsler, a Zürichi Egyetem oktatója előadásában azt boncolgatta: vannak olyan etnikai pártok, amelyek megpróbálják átlépni az etnikai határokat. Mikor lehet ez a próbálkozás sikeres, és mikor ítéltetett kudarcra? Miért próbálnak etnikai pártok más etnikumokat is megszólítani? – erre kereste a választ a kutató. A résztvevők megismerkedhettek többek között a baszk, a katalán, a flamand, a dél-tiroli etnikai pártok jellemzőivel, a Németországban élő dán kisebbség politikai képviseletével, illetve a Finnországban élő svédek helyzetével, valamint politikai képviseleti modelljével is.
Ifj. Korhecz Tamás bemutatta a vajdasági magyarok politikai szerveződésének történetét a trianoni békediktátumtól kezdődően napjainkig, különös tekintettel a történelmi VMDK felbomlására, illetve a ma létező hat vajdasági magyar párt létrejöttére, választásokon elért eredményeire. „Szerbia 2009 óta a kisebbségi pártok paradicsoma” – mondta Korhecz Tamás, hozzátéve: a regisztrált 81 párt közül 53 nevezi magát etnikainak – néha jogosan, néha nem. A jogászprofesszor szerint a vajdasági magyar pártszakadások mögött elsősorban személyi ellentétek álltak, de akadtak olyan esetek is, amikor lényegi nézeteltérések okozták a szétválást. „A VMSZ a kis lépések, a kompromisszumok politikáját folytatja, a helyi lakosság mindennapi életével, gondjaival is foglalkozik, s nemcsak a nagy történelmi kérdésekre fókuszál, szemben más vajdasági magyar pártokkal. A szerbiai politikai szereplőkhöz való viszonyulása is eltér a többi magyar pártétól: míg a többiek meglehetősen elszigeteltek, a VMSZ folyamatosan tárgyal az országos pártokkal, s olyan kérdésekkel is hajlandó foglalkozni, amelyek nem függnek össze közvetlenül az etnikai kérdésekkel” – mondta el a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Korhecz Tamás kitért a tavaszi választások eredményeinek elemzésére is. Elmondása szerint a VMSZ a magyarság szavazatainak mintegy 50-60 százalékát gyűjtötte be, míg a megmérettetésen résztvevő két másik magyar párt feltételezhetően mintegy 3 ezer voksot (a magyar szavazatok 2-3 százalékát) kapta meg a parlamenti választásokon. Az MNT elnöke leszögezte: az elmúlt húsz évben a magyar pártoknak sikerült a vajdasági magyarságot mobilizálni, de nem sikerült voksaik túlnyomó többségét megszerezniük, a magyarság 20–45 százaléka már 1990 óta nem hajlandó etnikai pártra szavazni. A konferencia egyik résztvevőjének kérdésére, miszerint elképzelhető-e, hogy a Humentis lesz a hetedik magyar párt a Vajdaságban, a következőt válaszolta: ez elsősorban attól függ, hogyan alakul a Demokrata Párt sorsa. Egy másik kérdés kapcsán elmondta: a jelenlegi magyarországi kormány presztizse a vajdasági magyarok körében sokkal magasabb, mint az eddigi budapesti kormányoké, s ez elsősorban a kedvezményes honosítás megadásának köszönhető. „Magyarország és Szerbia kapcsolatában is folyamatosan nő Magyarország súlya” – szögezte le Korhecz Tamás, kiemelve: jó, hogy az 1944/45-ös magyarellenes atrocitások ügyében is előrelépés tapasztalható a szerb fél részéről.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a konferencia lezárásaként elmondta: izgalmas volt bepillantást nyerni az európai etnikai pártok mechanizmusaiba, tájékozódni arról, hogy miként befolyásolták kialakulásukat, és működési elveiket tágabb környezetük sajátosságai, az adott állam politikai kontextusa. „A magyar nemzetpolitika szempontjából a magyar állam partnerei az etnikai alapon szerveződő külhoni pártok: a magyar pártok. Ezzel szemben a vegyes pártok a magyar közösség asszimilációját vetítik elő” – szögezte le a helyettes államtitkár, hozzátéve: a külhoni magyar közösségek megfelelő érdekképviselete csak olyan pártok révén lehetséges, amelyek kizárólag a magyar közösség boldogulását, gyarapodást tartják szem előtt.
