Szinte már közhelyszámba megy Magyarországon, ha fiatal orvosokról van szó, hogy említésükkor azonnal az is elhangzik, közülük hányan mennek külföldre dolgozni. Kevesebbet beszélnek, írnak viszont arról, hogy általában a magyar populáció egyre inkább más országok felé fordítja figyelmét, ha munkavállalásról van szó.
Nagyjából két hónapja tette közzé a CV&More foglalkoztatási portál egy – az adatbázisa alapján készített – felmérését, amely szerint az állást kereső magyarok 13,41 százaléka „Magyarországon kívül eső országot” jelölt meg következő munkahelyeként. A portál közleménye arra is kitér, hogy mivel az adatbázisban levők jelentős többsége 22 és 29 év közötti életkorú, valószínűsíthető, hogy ebben a korosztályban magas az elvándorlási szándék is. Az állást keresőknek egyébként több mint fele (59 százaléka) diplomás, és főleg az IT vagy az értékesítés területén dolgozik, dolgozna.
Egy másik felmérés is hasonló tendenciákat láttat: a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet kutatói a Google keresőszavainak felhasználásával, a Google Trends alkalmazás segítségével 2007-től kezdődően vizsgálja a magyarok külföldi munkavállalási szándékait. A felmérés eredményei szerint az utóbbi években megnőtt az érdeklődés a külföldi munka iránt: 2010 ősze óta tapasztalható a trend erősödése, a legtöbben 2012 januárjában próbáltak valami külföldi állást találni. A keresési eredmények alapján az intézet munkatársai azt is kiderítették: a magyar számára Ausztria, Németország és Nagy-Britannia a kedvelt célpont. De sokan keresgélnek franciaországi, olaszországi, svájci, svédországi és amerikai munkahelyet is. A Tárki idén végzett kutatása pedig azt mutatta ki, hogy a magyar migrációs potenciál az elmúlt húsz évet tekintve az idén volt a legmagasabb: az elemzés egyik fő megállapítása szerint 2012-ben már minden ötödik magyar felnőtt tervezte a külföldi letelepedést.
Az Index két hete tett közzé egy terjedelmes cikket, amely szerint minden hetedik magyar fiatal arra készül, hogy elhagyja az országot, s London már ma a világ ötödik legnagyobb magyar városa. A portál szerzője arra figyelmeztet: nagyjából az játszódik le ismét migrációs fronton, amit bő egy évszázaddal ezelőtt már tapasztalhattunk, amikor harminc év alatt a lakosok mintegy tíz százaléka hagyta el az országot. A cikk szerint: „az 1880-as évek elejétől az első világháború elejéig körülbelül négymillióan vándoroltak ki a Monarchia egészéből, közülük csaknem 1,4 millióan hagyták el a magyar területeket (a magyar királyság területén, Horvátország nélkül, 13-14 millióan éltek az időszak kezdetén)”. A kivándorlás okai száz év alatt nem változtak: elsősorban gazdasági-megélhetési, illetve társadalmi okok késztetik az embereket a távozásra. A becslések szerint a külföldön munkát keresőknek körülbelül az egynegyede tért vissza az I. világháború kezdetéig a szülőföldjére.
Az Index cikke nemcsak a magyar felméréseket összegzi, de hozzáteszi például a német statisztikai hivatal adatait is, amelyek szerint az elmúlt két évben több mint 70 ezer, 2008 óta nagyjából 120 ezer magyar telepedett le hivatalosan német területen. És akkor még szó sem esett azokról, akik nem jelentkeztek be a megfelelő szerveknél…
Érdekes jelenség (amelyre ugyancsak az Index mutat rá), hogy elsősorban nem a nincstelenek és a legreménytelenebb helyzetben levők költöznek: a kivándorlók között igen nagy arányban vannak jelen a középosztálybeliek, akik jól beszélnek idegen nyelveket, keresett egyetemi diplomájuk van. Az it-brigde.hu portál például arról ír: aranyat érnek külföldön a jól képzett, speciális programnyelvekhez is értő informatikusok. Programozók, fejlesztők, szoftvermérnökök, elemzők, designerek és architectek – írja az it-bridge.hu, amely szerint folyamatosan mutatkozik igény hálózati szakemberekre, projektmenedzserekre és üzletfejlesztőkre is. Az informatikusokat a mérnökök követik, nagy az igény villamos-, gépész- és épületgépész szakemberekre, már ha idegen nyelven is tudnak.
Az Index nem reprezentatív felmérést tett közzé a minap, amely azt próbálta felmérni, mi készteti a magyart a távozásra. A felmérésben részt vevők közül a legtöbben a magyarországi jövőkép hiányát nevezték meg költözésük okaként, az „ezüstérmes” ok a rossz közhangulat, és csak harmadik helyen szerepel a jobb kereset, a pénz reménye (amelyet mindenki együtt említett a bizonytalan gazdasági légkörrel). Sokan hivatkoznak még a nyomasztó politikai helyzetre is, a kalandvágy, nyelvtanulási szándék sokkal ritkábban motiválja a költözőket.
Ugyanakkor a negatív tapasztalatok közt a legfontosabb a szociális beilleszkedés nehézsége volt, az Indexnek válaszolók negyede ezt említette az emigrálás legnagyobb hátrányának. Az sem mellékes adat, hogy a külföldön munkát vállalók zöme már otthonról szervezte meg, hová megy dolgozni. Ami talán a leglényegesebb: az emigrálók csaknem fele úgy gondolja, hogy soha többet nem tér haza.
