Budapesti tudósítónktól
Izgalmas és mozgalmas volt az elmúlt hét vége és a mostaninak a kezdete a magyar fővárosban: egymást érték a tüntetések, felvonulások, demonstrációk. Tüntetett az LMP, a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció Platformja (amiről egyre kevésbé tudni, hogy MSZP-részleg-e vagy sem), tüntettek a civilek, a rendőrök, a tűzoltók és a vámosok. Volt, aki úgy általában tiltakozott az új magyar alaptörvény ellen, volt, aki annak egyes tételeit kifogásolta. A demonstrációk békések voltak, ugyan néhány utca ázott, amikor a tűzoltók megnyitották a vízcsapokat, de a langymeleg tavaszban ez sem volt annyira aggasztó.
Aztán az Országgyűlésben a Fidesz–KDNP pártszövetség természetesen elfogadta az új alaptörvényt. Anélkül, hogy különösebben belegondolt volna a demonstrálók érveibe. Az alaptörvény ellenzőinek meg általában egy nagy bajuk van: az, hogy a dokumentumot úgy, ahogy van, elutasítják, és nem annak valóban vitatható passzusait támadják érvekkel. Ha pedig vannak is (nem kevesen), akik valóban elfogadhatatlannak tartanak egy-egy kitételt, azért kétszer is meggondolják, hogy beállnak-e egy olyan demonstráló közegbe, ahol számukra legalábbis ellenszenves politikus mondja a beszédet.
SZÍNHÁZ ÉS ALKOTMÁNY
Vannak persze komoly értékelések is: Tölgyessy Péter alkotmányjogász hétfőn jó kétórányi előadást tartott arról, hogy mi vezetett szükségszerűen az új alkotmány kidolgozásához és hogy elfogadásának milyen következményei lehetnek a magyar társadalom egészére. Véleménye szerint egész jól elműködgetett az ország a régi alkotmánnyal is, de az sem nemzeti tragédia, hogy új született. Már ha nem csinálnak belőle nemzeti tragédiát. Ugyanis az érvényes alkotmányt, ha sokan nem is szerették, de tiszteletben tartották a rendelkezéseit. Az új alaptörvény teljes tagadása viszont magával hozhatja a közjogi berendezkedés egészére vonatkozó konfliktusokat.
Sólyom László volt államfő (lényegében ő és Tölgyessy „jegyzi” az 1989-es alkotmányt) a Nemzeti Színházhoz hasonlította az alaptörvényt. „Semmi köze a modern színházépítészethez, eklektikus, dagályos, amelyet az építészszakma egyhangú tiltakozása ellenére, hatalmi szóval erőltettek át. Ám ettől még lehetne benne jó színházat játszani, ha van jó színész, jó darab és jó rendező” – magyarázta egy hasonlattal az új alaptörvénnyel kapcsolatos véleményét. Magyarán: lehet ennek alapján jól kormányozni, lehet erre alapozva jó az élet Magyarországon, ha okosan és megfontoltan irányítják az állam hajóját.
Amihez az is hozzátartozik, hogy rend legyen az országban. Kelet-Magyarországon is. Közbiztonság, a szónak a szótári értelmében. Mert az nem járja, hogy kiszolgáltatott, szerencsétlen embereket rabolnak ki, borzalmasabb esetben bántalmaznak egyesek, s hogy ennek következményeként a falvakban megjelennek valamiféle illegális félkatonai alakulatok. És az sem járja, hogy a belügyminiszter kijelenti: nincs vonulás, ha egyszer az emberek azt látják, hogy fekete egyenruhások masíroznak, igazoltatnak, mi több: kiképzőtábort működtetnek. Az lenne a hosszabb távon célravezető, ha sikerülne a feszítő gondokra értelmes, jó és főleg megvalósítható programokat találni. Hiszen éppen most jön el a megvalósítható szabályok kidolgozásának az ideje…
HOGYAN LÉP AZ ELLENZÉK?
Hétfőn az államfő aláírja az új alaptörvényt, amely a jövő év januárjának első napján lép hatályba. Majdan a több mint harminc sarkalatos (lánykori nevén: kétharmados) törvényből derül ki, hogy a gyakorlatban mit is fednek az új alaptörvény megfogalmazásai. Az egyik ilyen sarkalatos jogszabály a leendő választójogi törvény, amely egyelőre elég eklektikus elképzelések mentén körvonalazódik. Az új bírósági igazgatási rendszer kidolgozása is várat magára – ez egy olyan szabályozás, ami felületesen nézve nagyon unalmasnak tűnik, a gyakorlatban azonban rengeteg dolog áll vagy bukik azon, hogy van-e, és ha igen, mekkora függetlensége az igazságszolgáltatásnak, s hogy a bírósági testületek mekkora hatékonysággal működnek. És megszűnik például az adatvédelmi biztosi tisztség, helyette lesz egy hatóság, amelyről egyelőre semmit sem tudni. Szóval, szabályoznivaló akad bőven. És nem kis horderejű kérdéseket kell rendezni. Már csak az a kérdés, hogy a parlamenti ellenzék ehhez a tevékenységhez hogyan viszonyul majd.
