Budapesti tudósítónktól
Úgy tűnik, a magyar állam végre rászánta magát, hogy leszámol a mindenféle önjelölt, magukat rendfenntartó egységeknek nevező csoportokkal: a nagypénteken megjelent kormányrendelet ugyanis (a miniszterelnök szóvivője szerint) véget vet annak, hogy a rendfenntartás leple alatt másokat fenyegessenek. A rendelet következetes végrehajtása azt fogja jelenteni: az illetékesek betartatják azt az előírást, amely szerint kizárólag az államnak lehet monopóliuma az erőszakszervezetek felett. Azaz, ahogyan Szijjártó Péter fogalmazott: az állam senkivel nem osztozik a rendfenntartás jogán.
Az immár hatályos kormányrendelet szerint százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki „közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy ilyen tevékenység látszatát kelti”. Egy nappal a rendelet közzététele előtt Pintér Sándor belügyminiszter közölte: jogi válasz készül a Jobbik által Tiszavasváriban megalapított, csendőrségnek elnevezett szervezet ügyében. Az említett település jobbikos polgármestere ugyanis szerdán jelentette be: az önkormányzat megalakítja a csendőrséget, amely csütörtökön már meg is kezdte tevékenységét. Érdekességképpen jegyezzük meg: a cikkünk melletti fénykép, amelyen Csendőrség feliratot viselő egyenruhások láthatóak, több mint egy évvel ezelőtt, 2010. március 15-én készült, Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út kereszteződésében. Ahogy akkor arról beszámoltunk, a Jobbik ünnepségére gyülekezők „között újabb formáció is feltűnt: a fekete egyenruhában, gázálarccal, rohamsisakkal, fekete kakastollakkal díszített, csendőrség feliratot viselő csoport zavartalanul járkált fel s alá a lezárt Bajcsy-Zsilinszky úton, a forgalmat elterelő rendőrök szeme láttára”.
KÖZÖS JELLEMZŐK
Ideje volt tehát, végső ideje, hogy az állam visszavegye a rendfenntartás jogát. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület meg a Nemzeti Őrsereg Hajdúhadházon járőrözgetett az elmúlt hetekben, más egyenruhások más falvakban, a Véderő nevű szervezet meg egyenesen kiképzőtábort tervezett nyitni az utóbbi hónapokban a hírekben rendszeresen szereplő Gyöngyöspatán. Közös jellemzőjük ezeknek a csoportoknak, hogy tagjaik egyenruhában vonulnak, rendszerint olyan településeken, ahol jelentős a cigány lakosság aránya, ahol a közelmúltban valamilyen bűncselekményt követtek el, s ahol kis létszámú a rendőrség – vagy egyáltalán nincs is jelen. A helyi cigánysághoz tartozókat ezek a formációk igazoltatják (amihez a rendőrségen kívül Magyarországon senkinek sincs joga), s jelenlétük, tevékenységük nagyfokú félelmet kelt a romákban.
A „SZENZÁCIÓS” FALU
És minden bizonnyal ennek tudható be az a történet is, amely nagypénteken szenzációként bejárta a világsajtót, s amely szerint evakuálni kellett a cigány nőket és gyerekeket. A Véderő tagjai (akik között nem lehetnek más pártok, szervezetek, egyesületek tagjai, mégis ott láthatóak a soraikban a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület trikóját viselő egyének) április közepén érkeztek Gyöngyöspatára: a szervezet rendteremtési célból kiképzőtábort akart berendezni. Éppen a helyi cigánysorral szembeni domboldalon. A cigányok rettegtek az egyenruhásoktól, a két csapat között verbális összetűzések is voltak. A tervek szerint az első tábor nagypénteken nyitotta volna kapuit. Amikor erről tudomást szerzett egy gazdag amerikai üzletember, felkérte a Vöröskeresztet, hogy szervezzen egy hétvégi kirándulást a helyi roma nőknek és gyerekeknek – feltételezhetően azért, hogy ha esetleg lennének összetűzések a helyiek és a táborlakók között, abból a többség kimaradjon. A csoportok pénteken reggel indultak útnak. Csakhogy időközben megérkeztek a faluba roma jogvédők, akik világgá repítették a hírt, hogy itt bizony a Vöröskereszt evakuál a szélsőségesek elől, amire már évtizedek óta nem volt sem szükség, sem példa Magyarországon. A szónak meglehetősen rossz a csengése, ráadásul nagyköveteket és más fontos személyeket is mozgósítottak, hogy utazzanak el a faluba, ismerkedni a helyzettel. A helyzet délutánra már odáig fajult, hogy a belügyminiszter is megjelent a településen, ahol sajtótájékoztatót is tartott. Utána végigment a cigánysoron, meghallgatta a helyiek gondjait-bajait. Távozásakor a cigányok megtapsolták. A rendőrök közben szépen megakadályozták, hogy a Véderő megnyissa a tábort: garázdaság szabálysértésére hivatkozva előállítottak mindenkit, akin egyenruhaszerűség volt. Pontosabban (az Index helyszíni tudósítói szerint) azokat, akik deréktól felfelé és lefelé is egyenruhát viseltek. Azok, akik a terepszín nadrághoz Magyar Nemzeti Gárda vagy Szebb Jövőért feliratú pólót viseltek, szabadon távozhattak. És maradt a nagyon erős rendőri jelenlét egész hétvégén. A Véderő honlapján (amíg az még elérhető volt) egy résztvevő arról számolt be, hogy mit is lehet tanulni ezeken a táborozásokon: „A főparancsok szépen rámutat az emberi test gyenge pontjaira, megtanuljuk, hogy késsel, vagy akár a nélkül, egy fegyveres őrt, hogyan kell profin hatástalanítani. Csendben. Azonnal. Nincs rá ellentechnika. Aki ilyen helyzetbe kerül, fel sem fogja az adott pillanatot. Már az előtt vége van…”
A FÉLELEM ELOSZLATÁSÁNAK KÉPLETE
Mindez tehát mindennek nevezhető, csak békésnek nem. Ideje volt, hogy az állam közbelépjen. Mert szélsőségesek akadnak mindkét oldalon. Ahogyan azt Kumin Ferenc, a Századvég Alapítvány vezető elemzője írta blogjában: egyáltalán nem valószínű, hogy kizárólag rasszista neonácik és liberális jogvédők összecsapásairól szólnak ezek az esetek. „Sokkal inkább erőszakról és félelemről, amelyek újabb erőszakot és félelmet szülnek a bosszú és a kontrollálatlan cselekvés örök logikájának megfelelően. Miért ne lehetne megérteni azt a gazdát, akinek ellopják a terményét, és akin nem tud a rendőrség segíteni? Persze hogy várja a segítséget, és nem lesz finnyás elfogadni annak bármilyen formáját. Miért ne lehetne megérteni azokat a cigány családokat, akik félnek, ha fura egyenruhásokat látnak masírozni a kertjük előtt?” Kumin a megoldást is látja: „Mindenkinek van oka félni, és civilizált közösségekben ilyenkor egyetlen szereplő akad, amely ezt az ördögi kört szétzúzhatja: az erővel és tekintéllyel rendelkező, az erőszak monopóliumával hatásosan élni képes állam.” És végre erre az állam is ráébredt.
Végül is, jobb később, mint soha.
