A Budapesti Corvinus Egyetemet is feldarabolják?
Idén Budapesten csak az majálisozott a szabadban, akit erre munkaköri leírása vagy eltökélt meggyőződése kötelezett: a randa, nyálkás, esős hidegben lényegében komoly büntetéssel ért fel egy-egy május elsejét ünnepelni hivatott helyszín felkeresése. Így aztán nem volt meglepő, hogy a munka ünnepe meglehetősen visszhangtalan maradt a médiában: a szakszervezetek tették, amit kellett, az MSZP is tartott egy grandiózusnak szánt, aztán nagyon ázottá sikeredett rendezvényt, a Jobbik sátorba ment ünnepelni a Hajógyári-szigetre, az LMP meg ki se dugta a biciklit az esőbe. A kormányfő is a kényelmet választotta, az ünnepnapon egy Facebook-bejegyzésben tette közzé, hogy kabinetje szociális konzultációt kezdeményez.
Egy újabb levelezés az országgal. Ezúttal tíz kérdésre válaszolhat az ország minden lakcímmel rendelkező polgára. Egyszerű, eldöntendő kérdésekről van szó. Például olyanokról, hogy: Bevezessék-e a védett kort azon munkavállalók esetében, akiknek csak néhány évük van a nyugdíjig, vagy simán ki lehessen rúgni az 54 éves embert? Inkább segélyt folyósítson az állam a rászorulóknak, vagy inkább munkahelyeket teremtsen? Szorítsa-e az állam korlátok közé a rezsiköltségeket? Az állam csak azokat az egyetemi képzéseket támogassa, amelyekkel el is lehet helyezkedni, vagy erre ne legyen tekintettel? Persze, el lehet gondolkodni az ilyen kérdéseken, véleménye is lehet szinte mindenkinek, miért is ne lenne? Csak valahogy úgy tűnik, hogy ezek olyan dolgok, amiket a kormánynak kellene kezelni, ilyesmiről kérdezősködni kicsit demagógnak tűnik. Elsősorban azért, mert nagyjából előre borítékolhatóak a válaszok. Akkor meg minek?
Egyébként is, egyre többen gondolják úgy, hogy a kormánynak levelezés helyett dolgoznia kellene. Itt van például a Takarékbank legfrissebb elemzése, amely szerint ugyan várható, hogy gyorsul a gazdasági növekedés, lassul az infláció, és stabilizálódik az államháztartás helyzete, de ugyanakkor esélyes, hogy a munkanélküliség tartósan magas marad. A kormány terveiben ugyan rendre szerepel az új munkahelyek megteremtésének kitétele is, egyelőre azonban a válság miatt megszűnt, elvesztett munkahelyek pótlására kell összpontosítani. Ami azért nem kis feladat.
De úgy tűnik, előbb inkább bezárásokkal kell számolni. A héten elég nagy port kavart az oktatási államtitkárság legújabb elképzelése, amely szerint a jelenlegi 29 egyetem közül a jövőben csak 12 maradhatna meg. S ha van is ráció abban, hogy a gyenge képzést produkáló vagy ezer más ok miatt feleslegesen fenntartott felsőoktatási intézményt elmossa a Széll Kálmán-terv meg a konvergenciaprogram, abban semmi védhető nincs, hogy az illetékesek a rendkívül eredményes, az egyik legmagasabban jegyzett Budapesti Corvinus Egyetemet is feldarabolnák. Ráadásul a vidéki egyetemek közül is csak néhány maradna mutatóba. Fel is van háborodva az érintett nagyvárosok vezetősége kellőképpen, úgyhogy a Fideszen belül megkezdődött a lobbizás a tervezet módosítása érdekében. Lázár János frakcióvezető kénytelen volt közölni: egyelőre ötletelés folyik arról, hogy mit kellene tenni a felsőoktatással, kialakult kormányálláspont nincs.
Mindezzel az a gond, hogy ez már a sokadik „ötletbörze” az oktatás átalakítása területén, s eddig a kormány még mindegyik, az államtitkárság által jegyzett elképzelést elvetette. Ami egyre nagyobb idegességet szül tanárok, diákok és szülők körében, hiszen az átalakítások, módosítások rövid határidő alatt, egy-két év múlva életbe is lépnének. Márpedig ha egy középiskolás épp valamelyik rangos és népszerű egyetemet nézi ki magának, akkor már két-három évvel korábban el kell kezdenie az ehhez szükséges lépcsőfokok megmászását. Nem mindegy tehát, hogyan alakul az érettségi- és felvételirendszer, hogyan számítják majd a ponthatárokat, s egyáltalán: létezik-e majd két év múlva a kérdéses egyetem.
Egy év elmúlt, az eufória lassan lecseng, a gondok pedig halmozódnak. Komolyabban neki kellene látni a dolgok megoldásának.
