A szeptemberi romániai helyhatósági választások estéjén minden pártelnök lelkesen nyilatkozott politikai alakulatának győzelméről. A parlamenti választások után szinte senki sem lehet boldog.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szavaz vasárnap az erdélyi Csíkkarcfalván (Fotó: MTI)
Minden idők legkisebb részvételén vagyunk túl, a szavazásra jogosultak kevesebb mint egyharmada választott. A magyarok részvétele is az országos átlag körüli volt.
A Szociáldemokrata Párt győzött 30 százalék körüli eredménnyel. (Végleges adatok még nincsenek.) Sikerét elsősorban Klaus Iohannis elnöknek köszönheti, aki alkotmányt sértő módon a liberálisok mellett kampányolt, s nem mulasztotta el, valahányszor alkalma adódott rá, hogy a szocdemeket okolja az ország minden bajáért. Győztek a szociáldemokraták, de nem találnak szövetségeseket a kormányzáshoz.
A liberálisokat büntették a legkeményebben, a választók 25 százaléka szavazott bizalmat az elnök embereinek. A szocdemek utalnak arra, hogy ez a szavazati joggal rendelkező állampolgárok kevesebb mint 10 százalékát jelenti, tehát a kormány valójában csúfosan megbukott.
Mégis a liberálisoknak áll a zászló, a centralista és jobboldali pártok támogatásával kormányzóképes lehet a Nemzeti Liberális Párt. Akkor is, ha a progresszív USR-Plus szövetség, amely 25 százalék körüli eredménye számított, a végső elszámoláskor mínuszban jött ki, valahol 15 százalék körüli szavazatszámot gyűjtött be,
Bejuthat még Traian Băsescu – kommunista besúgói neve: Petrov volt – pártja, ha a tántorgó politikai alakulatot a moldáv–román kettős állampolgárok átsegítik a küszöbön.
Az erdélyi magyarok szembesülhettek azzal a régi – némiképpen a kampányban elhanyagolt – igazsággal, hogy nem minden arany, ami AUR (aur magyarul aranyat jelent). A romániai törvényhozásba bekerült hófehérke párt újfasiszta képződmény: a kimúlt Nagy-Románia Párt még primitívebb, még populistább változata, aki nemcsak a Románia területén élő magyarokkal, hanem az Úzvölgye halottaival is hadakozik.
Előretörésüket, a román nacionalizmus beláthatatlan következményekkel járó előretörését mi, magyarok akadályozhattuk volna meg, ha felismertük volna a veszélyt, ha nem hallgatunk a jobb- és baloldalról kísértő szírén hangokra, ha legalább ugyanolyan arányban megyünk el szavazni, mint az előző, a magyar–magyar–magyar összefogás előtti választáson.
Ha…
A vasárnapi választás a tiltakozásról szólt. Mi nem ilyen lovat akartunk – üzenték a távol maradók az SZDP-nek, az NLP-nek, az USR-Plusnak, az RMDSZ-nek is. Nem a koronavírus, hanem a politikai undor tüneteként jelentkezett a közöny.
Történelmi lehetőséget szalasztottunk el, azt hogy jóval létszámarányunk fölött legyünk ott a törvényhozásban. Hat százalékot sikerült megszerezni csupán. Most már bánkódhatunk az elvesztegetett esély miatt, még akkor is – sőt éppen amiatt –, hogy a számok játéka az RMDSZ-nek kedvez: szükség lehet rá kormányalakításhoz.
