Nemcsak üt, hanem tanít is

Szerdán a szabadkai Vajdasági Mathias Corvinus Collegium Alapítvány vendége volt Kovács „Kokó” István olimpiai bajnok ökölvívó, aki személyes történetein keresztül mutatta be a kitartás és a küzdeni akarás erejét. A magyar sportlegendával Agárdi Gábor, a Pannon RTV megbízott igazgatója beszélgetett.

Kovács István mesélt a sportolói csúcspontokról és mélypontokról, kiemelve az önfegyelem, a céltudatosság erejének jelentőséget. Elmesélte, hogy ökölvívócsaládba született, ahol a ring világa természetes volt. Nem rejtette véka alá, hogy gyerekként nem volt tehetséges a sportokban, inkább a kultúra, a szavalóversenyek vonzották. Mégis, amikor először érezte meg a szorítóban a „flow” állapotot, rájött, hogy a boksz nemcsak fizikum, hanem szellemi stratégia is, akár egy sakkjátszma.

Az előadásban megjegyezte, hogy 1996-ban az Európa-bajnoki arany, az atlantai olimpiai győzelme felforgatta az életét. Beszélt arról is, hogyan lett belőle az ország első „celebsportolója” a kereskedelmi televíziók hajnalán. Lapunknak azt is elárulta, hogyan állt talpra egy megtört pályafutás után, és hogyan vált immár 41 éve az ökölvívás „szerelmesévé”.

Az előadás központi gondolata, hogy a kudarc nem ellenség, hanem tanító. Tudna példát mondani? Hogyan tanult meg a sikerekkel és a bukással egyaránt megbirkózni?
– A vereséget megtanultam kezelni, sőt jobban kezeltem, mint ahogyan a közvélemény kezelte. Egy sportoló másképp éli meg a kudarcot, győzelmet, mint a rajongó, aki iszonyatosan örül, vagy mérges. Szerencsésnek tekintem magam, mert az amatőr és a profi ökölvívó-pályafutásom alatt, csaknem 20 éven keresztül 320 mérkőzést vívtam, ebből 297 amatőr és 23 profi mérkőzés volt. Összesen 15 vereséget szenvedtem, egy profi és 14 amatőr versenyt, ami azt jelenti, hogy 95 százalékos győzelmi arányom volt. Jelenleg nem változtatnék a pályafutásomon, nem vagyok csalódott, mert ez formázta az én személyiségem.

Hogyan formálja az életfelfogást a boksz? Hogyan készült fel mentálisan egy meccsre?
– Minden, amit elértem, akivé váltam, azt az ökölvívásnak köszönhetem. Ennek a küzdősportnak óriási jellemformáló hatása van, nemcsak az életmód alakításában, hanem fejleszti a szellemi képességet, a fizikai hátteret, a gondolkodásmódot és a lelki stabilitást is. Én még ma is tanulok az ökölvívásból. Nem lehet bemenni a szorítóba azzal a gondolattal, hogy a másik jobb nálad. Itt az embernek szembe kell néznie a fizikai fájdalommal, a félelemmel, a lelki kihívásokkal, ezért elengedhetetlen, hogy a versenyzőnek legyen önbizalma és hite önmagában. Nekem ilyen jellegű gondom nem volt, inkább arra kellett hangsúlyt fektetnem, hogy hogyan tudom minél hosszabb ideig fenntartani a sikerszériámat. Az amatőrök között volt 35 mérkőzésen keresztül tartó győzelmi sorozatom. A profiknál, amikor elvesztettem a világbajnoki címet, szembe kellett néznem azzal, hogy új szintre kell, hogy lépjek. A bokszban megszerzett tudást, fizikai és mentális felkészültséget át kellett ültetnem egy másik világba, a sportdiplomáciába, az üzleti élet és a mentorálás területére.

Melyik eredményére a legbüszkébb?
– Azon kevés ökölvívók közé tartozok, akiknek sikerült az összes létező címet begyűjteni. Ez azt jelenti, hogy amatőr Európa-bajnoki, világbajnoki és olimpiai bajnoki címet is bezsebeltem, valamint a profi Európa- és világbajnoki címet is megszereztem. Ez Mate Parlov jugoszláviai ökölvívónak is sikerült. Mint minden sportoló, úgy én is az olimpia bajnoki címet emelem ki, mert ezt a legnehezebb megkaparintani.

Mennyire népszerű ma Magyarországon az ökölvívás, mekkora az utánpótlás?
– Ezt az óriási sikert okozhatta a Sztárbox, a Hell Boxing megjelenése, az olimpián megszerezett két ötödik hely vagy akár a Hámori Luca kontra Imán Helif nézettsége is hozzájárult, de bízok benne, hogy az új elnökség, az új vezetőség is szerepet játszik a sportág népszerűségben. Reneszánszát éli most Magyarországon az ökölvívás. A napokban kezdődő magyar kupára 508-an regisztráltak, ami rekordnak számít. Ki kell használni a helyzetet, hogy az elkövetkező 4–8 évben az olimpián eredmények is szülessenek.

Hogyan érintette, hogy az Európai Ökölvívó-szövetség elnökségi tagja lett?
– Tervben volt. Nem is olyan rég még a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó-szövetség (AIBA) főtitkára voltam. Amikor onnan eljöttem, és Magyarországon a Magyar Ökölvívó-szakszövetség közgyűlése megbízott azzal a feladattal, hogy legyek az elnök, állítsak össze egy elnökséget, prioritásnak éreztem, hogy rendezzük a nemzetközi sportdiplomáciai helyzetet. Kiléptünk az AIBA kötelékéből, beléptünk a World Boxingba, ezzel egy időben kiléptünk a régi európai szövetségből, és beléptünk az új európai szövetségbe. Újjáalakuló szövetségről beszélünk, azt is lehetett látni, hogy sportdiplomáciai lehetőségek kínálkoznak, amelyekre rögtön reagáltunk. A feladatot megoldottuk, bekerültem az elnökségbe, és megnyertük az utánpótlás-, az U23-as Európai-bajnokság rendezési jogát, reménykedünk, hogy ezzel közelebb kerülünk a célhoz, hogy jövőre elnyerjük a felnőtt-Európai-bajnokság rendezési jogát is. Ami a jövőt illeti, a szövetségen belül sok feladatunk van: jogi, gazdasági, sportszakmai szempontból. Két hete a honvédelemi miniszterrel tárgyaltam egy együttműködéssel kapcsolatban, jelenleg szponzorszerző körúton vagyok, de mindjárt utazok New Yorkba egy bokszgálára, szeptembertől pedig a Sztárbox következik.

Ami az új világszövetséget illeti, amit most ismert el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, mit gondol, ezzel megoldódik az ökölvívás helyzete az olimpián?
– Szerintem már megoldódott. Remélem, hogy nemcsak a közelgő olimpiáról beszélünk, hanem végérvényes a megoldás. A World Boxing már nem követheti el azokat a hibákat, amelyeket az IBA elkövetett, hiszen tanultunk a múltból, több esélyt nem fogunk kapni. Bárki is lesz a Nemzetközi Olimpia Bizottság elnöke, Thomas Bach vezetősége helyesen járt el, amikor figyelmeztette a Nemzetközi Ökölvívó-szövetséget, hogy nem jó irányba halad a sportág, beleértve a szabályrendszer megsértését, a korrupciót, a gazdasági visszaéléseket. Az IBA nem tudott olyan szinten felelni ezekre a kérdésekre, hogy megtarthatta volna a státuszát, így veszélybe került az ökölvívás az olimpián. Úgy vélem, hogy valós veszélyt nem tartogatott, mert ennek a sportágnak helye van az olimpián, inkább csak a sportágnak a nemzetközi szövetségbeli képviselete volt veszélyeztetve, hogy vajon melyik lesz az a szövetség, amelyikkel együtt lehet majd működni. A World Boxing, Boris van der Vorst vezetésével – remélem novemberben sikerül bekerülni oda is az elnökségbe –, teljesen átlátható struktúrával, egészen más elképzelésekkel, olyan gazdasági modellt felépítve, olyan vezetői garnitúrával vág neki ennek a feladatnak, és idén Liverpoolban a világbajnokságon bizonyíthat, hogy alkalmas arra a feladatra, amire a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felkérte, és onnantól kezdve megoldódnak majd ezek a kihívások.