Amint a képen látható, Szarvas József színművész, Félegyházi-Megyesy Péter, a Nemzeti Színház almafájának örökbefogadója és Vidnyánszky Attila, a teátrum vezérigazgatója ültették el tegnap, csütörtökön a Nemzeti Színház Trianon 100 rendezvénysorozata részeként azt az őshonos oltott almafát a színház épülete előtt, amely a békediktátum százéves évfordulóján mélyértelmű szimbolikával üzen a maga puszta jelenlétével mindazoknak, akiknek – ahogy mondani szokás – fáj Trianon.
Forrás: MTI
Miért almafát, és miért őshonosat? Wass Albert Tizenhárom almafa című regénye alapján azokra az őshonos kisebbségi sorsokra – történetesen magyar sorsokra – való világos utalás ez, akik Trianon után más országok állampolgárai lettek, nem azért, mert ők távoztak volna idegenbe, mint manapság is teszik sokan, hanem azért, mert az addig szomszédos ország határa a kierőszakolt nagyhatalmi döntés nyomán „nemes egyszerűséggel” egyik napról a másikra átlépett a szülőföldjükön és rajtuk magukon is.
A budapesti faültetést követően a Nemzeti Színház 12 színművésze – Szarvas József mellett Rátóti Zoltán, Tóth Auguszta, Szabó Sebestyén László, Bakos-Kiss Gábor, Nagy Márk, Tóth László, Rácz József, Rubold Ödön, Nagy Mari, Horváth Lajos Ottó és Bordás Roland elindultak 12 határmenti településre, ahol a helyi képviselőkkel elültettek egy-egy almafát. A következő helyszínekre került emlékfa: Somoskőújfalu, Balassagyarmat, Tompa, Kelebia, Tarpa, Újszalonta, Dunasziget, Magyarszombatfa, Berzence, Sátoraljaújhely, Gyálarét és Nagylak.
„A Nemzeti Színház célja a faültetéssel az volt, hogy közösen emlékezzünk a 100 évvel ezelőtti eseményekre olyan határmenti magyarországi településeken, amelyek Trianon következtében közvetlenül élték át a szétszakítottság fájdalmát, és annak következményeit” – hangsúlyozták a közleményben. Mint fogalmaztak, "Trianon ma nem csupán a veszteséget jelenti, hanem hitforrásként is szolgálhat minden magyar számára: a nagy tragédia után is vagyunk, létezünk”
A kárpátaljai születésű Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház március 6-án tartja a Tizenhárom almafa című bemutatóját, amelyet a színház honlapján a következő alcímmel vezetnek fel: Trianoni utótörténet Wass Albert szövegei, valamint a korabeli dokumentumszövegek alapján.
A következő, elgondolkodtató szöveget olvashatjuk a darab kapcsán az említett honlapon: „A trianoni békediktátum országcsonkolással járó fantomfájdalma még ma is érezteti hatását. A korábbi világrend visszaállítása után vágyakozó magyarság egy újabb háború véradósságát megfizetve volt kénytelen rádöbbenni arra, hogy ha történelmi egyensúly létezik is, az csak a győztesek szempontjait tükrözi. Ami pedig ezt felülírja, az nem más, mint a szülőföldön való megmaradás ténye. Ahogy Wass Albert szerint a Jóisten kezdetben markából hintette szét a székelységet, dolgos és konok embereket szórva a földnek egy szegletére, úgy lesz időtlenné az a jelenlét is, mely egy nép örökkévalóságát szavatolja.
Ezt a tényt hivatott bemutatni előadásunk is, mely Trianont több szempontból megvilágítva, az első világháborútól napjainkig tartó időszakot veszi górcső alá. Ezen belül Wass Albert Tizenhárom almafa című kisregénye lenne az a kiindulópont, mely a túlélés eszméjét a székelység állhatatos, néha keserű, időnként jóízű, de mindig zsigerből fakadó humorára alapozza.”
