Gőzerővel folyik Indiában a felkészülés az áprilisi parlamenti választásra. A voksolás fő esélyese az ellenzéki hindu nacionalista Bharatija Dzsanata Párt (BJP), a 2004 óta kormányzó baloldali Kongresszus Párt (INC) a közvélemény-kutatások szerint alulmaradhat a megmérettetésen. Bár a felmérések nem kedveznek az INC-nek, a párt mindent megtesz, hogy megelőzze legveszélyesebb jobboldali vetélytársát, a BJP támogatta Narendra Modit.
A karámra emlékeztető „kordonon” áthajolva Rahul Gandhi lekezelni igyekszik egyik szimpatizánsával a Balasinorban (Gudzsarát állam) tartott kampánygyűlés során (Fotó: Beta/AP)
A kormányzó Kongresszus Párt vezette – UPA betűszóval jelölt – baloldali koalíció miniszterelnök-jelöltje, a 43 éves Rahul Gandhi igyekszik minél több választót megnyerni. Rahul a kormányzó INC alelnöke is; a pártot anyja, az olasz származású Sonia Gandhi vezeti.
Noha Rahul a nagy múltú Nehru–Gandhi politikusi dinasztia sarja, pusztán a név nem fogja biztosítani számára a győzelmet. A lakosság nagy része ugyanis elégedetlen a 81 éves Manmohan Szingh miniszterelnök irányította kormány eddigi tevékenységével. Sőt az utóbbi időben a legfelsőbb politikai vezetést egyre több támadás éri a korrupció, az élelmiszerek drágulása és a nem elég dinamikus gazdasági növekedés miatt.
Politikai elemzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a választás végkimenetele, vagyis a jobboldali BJP győzelme korántsem biztos. Legutóbb is a BJP győzelmét jósolták a felmérések, de a Kongresszus Párt köré tömörült koalíció meglepetésszerű győzelmet aratott, és a sikernek köszönhetően folytathatta a 2004-ben megkezdett kormányzást.
Az újabb, meglepetésszerű győzelem reményében a fiatal és ambiciózus Rahul már jó ideje járja az országot, vagyis mindent megtesz a baloldali koalíció támogatottságának a növeléséért. Ha csak teheti, igyekszik betartani az indiai választási bizottság útmutatását is, amely szerint a jelölteknek ajánlatos a kampányban „tiszteletben tartaniuk a demokrácia és a pluralitás elveit”, és az sem árt, ha szavatolják „a legmagasabb követelményeket kielégítő politikai beszédeket”.
Az azonban már nem rajta múlt, hogy nemrég egyik nyilvános szereplése családi tragédiával végződött. Pedig minden nagyon jól kezdődött a kelet-indiai Asszam szövetésig államban, ahol Rahul helyi aktivistákkal találkozott. Olyannyira sikeres volt a szereplése, hogy a jelen levő elragadtatott hölgyek hol csoportosan, hol egyenként puszilták meg az ifjú miniszterelnök-jelöltet. Bár feszélyezve érezte magát, Rahul mégsem tiltakozott a női választók rohama ellen. Talán azért, mert helyi szokásnak vélte a lelkesedés ily módon történő kifejezését.
Nem sokkal később derült ki, hogy nem helyi szokásról van szó. Hovatovább, akár halálos vétek is lehet az ilyen viselkedés. Az egyik férj legalábbis erre a következtetésre jutott, miután a tévében meglátta, hogy felesége puszikat nyomott Rahul Gandhi fejére. A történtek után nyomban kérdőre vonta hitvesét, aki nem élte túl a „beszélgetést”. A helyi híradások szerint a feldühödött férj megégette feleségét, majd miután meggyőződött arról, hogy az asszony tűzhalált halt, önmagát is felgyújtotta. A férfi bőrének nagy része megégett, esélye a felépülésre, túlélésre minimális.
A világ legnagyobb demokratikus államának tartott Indiában a választási kampány idején gyakran csapnak magasra a politikai szenvedélyek, de az asszamihoz hasonló – politikai indíttatású – gyilkosságok azért arrafelé is ritkák. A tragédia inkább annak a felmérésnek az eredményét erősíti, mely szerint a G20 országai közül Indiában a legrosszabb a nők helyzete. A kutatásból az is kiderül, hogy még Indonéziában és Szaúd-Arábiában is jobb körülmények között élnek a nők, mint Indiában.
