Három volt miniszter a fő esélyes arra, hogy Afganisztán elnökévé válasszák az áprilisban esedékes voksoláson, amelyen a jelenlegi államfő, Hamid Karzai már nem indulhat. Karzai a fanatikus tálibok vezette kormány – külső katonai beavatkozással történt – 2001-es megbuktatása óta irányítja az országot, de az alkotmány értelmében harmadszor már nem indulhat az elnöki mandátumért.
A kilenc jelölt közül azonban a bizalmasának tartott volt külügyminiszter, a hetven éves Zalmai Raszul a legjobb úton halad afelé, hogy államfővé válasszák. Esélye a napokban tovább nőtt, miután a jelenlegi államfő testvére, Kajum Karzai, aki korábban szintén jelöltette magát az elnökválasztásra, visszalépett a javára. A Karzai család tehát igyekszik mindent megtenni, hogy politikai szövetségesük és lekötelezettjük kerüljön Afganisztán élére.
A tervet csupán két másik jelölt, Abdullah Abdullah, korábbi külügyminiszter és Asraf Gáni közgazdász, a pénzügyi tárca volt vezetője húzhatja keresztül. Abdullahnak már van tapasztalata az elnöki tisztségért folyó küzdelemben, hiszen a 2009-ben tartott legutóbbi választáson ő végzett a második helyen, Karzai mögött. Támogatói most abban bíznak, hogy ezúttal ő lesz a győztes.
Az afgánok egy része reménykedve várja az április 5-én esedékes szavazást, mások azonban gyanakodva tekintenek a közelgő választásra. A szélsőséges tálibok – akik a NATO-vezette, de elsősorban az Egyesült Államok irányítása alatt álló nemzetközi haderő (ISAF) bevonulása óta véres harcot folytatnak az idegen fegyveresek ellen – ugyanakkor elutasítják az elnökválasztást. Megpróbálnak minél nagyobb bizonytalanságot és félelmet kelteni a választók körében is. Az ország egyes részeit ellenőrzésük alatt tartó tálibok igyekeznek elhitetni a lakossággal, hogy a választás egy színjáték lesz csupán a Nyugat, vagyis a megszállók rendezésében.
Az ISAF katonái ellen harcoló tálibok nemrég közleményben szólították fel a választásra jogosultakat, hogy ne vegyenek részt a szavazáson, sem a jelöltek kampányrendezvényein. Ellenkező esetben az életüket kockáztatják, ugyanis merényleteket helyeztek kilátásba a kampányrendezvények és a szavazóhelyiségek ellen is. Fenyegetéseik nyomatékosítása végett az utóbbi időben támadások sokaságát hajtották végre a fővárosban, Kabulban és másutt. A merényleteknek több választási alkalmazott is áldozatul esett.
A tálib fenyegetés ellenére az elnökválasztás fontos lesz Afganisztán életében. A Nyugat azt várja, hogy az új elnök megbízatási ideje alatt sikerül megszilárdítani Afganisztán (jelenleg ingatag) biztonságát, s a NATO az idén befejezheti – a még mindig csaknem ötvenezer főből álló – csapatainak tervezett kivonását, s ezzel véget érhet a számára eredménytelen háború. (A tervek szerint a harcoló egységek az év végéig távoznának az országból, de tízezer katona továbbra is maradna. Főként amerikaiak állomásoznának a jövőben Afganisztánban; elsősorban a 350 ezer fős helyi hadsereg, és rendőri erők kiképzésében vennének részt.)
Karzai távozása a hatalom éléről szintén előnyös lehet a Nyugat, elsősorban Washington számára, hisz az afgán elnök az utóbbi időben összekülönbözött az amerikai kormánnyal. A Fehér Ház abban bízik, hogy az új államfő aláírja majd azt a kétoldalú megállapodást, amelynek értelmében amerikai csapatok 2014 után is maradhatnak. Erre Karzai már jó ideje nem hajlandó.
