Csaknem nyolcszázezer ember vett részt tegnap a Vatikánban és Rómában két néhai pápa, XXIII. János és II. János Pál szentté avatásán, ami a keresztény világban kiemelkedő és jeles eseménynek számít.
A ceremónia részét képező misét Ferenc pápa pontifikálta a Szent Péter téri szabadtéri oltárnál, mintegy százötven bíboros és ezer püspök közreműködésével (koncelebrálásával). Közöttük volt Stanisław Dziwisz krakkói érsek, II. János Pál egykori személyi titkára és Francesco Beschi, Bergamo püspöke is. (XXIII. János szülőhelye, Sotto il Monte ugyanis Bergamo tőszomszédságában található.). XVI. Benedek, tavaly lemondott és azóta nyugalmazott egyházfő, akinek tisztségét Ferenc pápa vette át, szintén koncelebrált a szentté avatási misén.
A zsúfolásig megtelt téren mintegy negyedmillióan gyűltek össze. Az esemény többi résztvevője – akik szintén a világ minden részéből érkeztek – a környező vatikáni és római közterületeken kísérhette figyelemmel (hatalmas kivetítőkön) a szentté avatást. Megtelt a közeli Tevere folyó partja is. A jelentősebb tévétársaságok szintén közvetítették az ünnepséget, s így az érdeklődők a Földön mindenütt figyelemmel követhették a Szent Péter-bazilika előtti téren történteket.
A szertartás egyszerű és viszonylag rövid volt. A rítus részeként Ferenc pápa latinul elmondta a hagyományos szentté avatási szöveget, majd bemutatták a két expápa relikviatartóját. XXIII. János testéből egy apró darab került az ereklyetartóba, II. János Pálnak pedig néhány csepp vére. Ferenc pápa szerint bátor ember volt a szentté avatott két korábbi egyházfő, mert nem féltek szembenézni az ember szenvedésével. (Becslések szerint a katolikus szentek száma meghaladja a 2500-at; egyházi jegyzékükben immár 82 néhai pápa neve szerepel.)
A Szent Péter téren tartott kettős szentté avatási ünnepségen több mint kilencven, magas rangú tisztségviselőkből álló olasz és külföldi delegáció, vagyis összesen hatezer személy – közöttük közel negyven uralkodó, államfő és miniszterelnök – vett részt. A külföldi küldöttségek nem a Vatikán meghívására érkeztek, hanem önként jelentkeztek a ceremóniára.
A magyar delegációt Áder János köztársasági elnök vezette, a küldöttségben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviselte a kormányt. Orbán Viktor miniszterelnök magánemberként zarándokolt Rómába.
A kiemelten fontos esemény résztvevőinek biztonságáról, segítéséről, és tájékoztatásáról összesen 36 000 hatósági személy és önkéntes gondoskodott.
A római katolikus egyház két volt vezetője közül az olasz XXIII. János 1958. október 28-a és 1963. június 3-a között töltötte be hivatalát, a lengyel származású II. János Pál pápasága pedig 1978. október 16-ától 2005. április 2-áig tartott. Előbbit (aki Angelo Giuseppe Roncalliként született) a jó pápaként is emlegetik, utóbbit (akit egyházfővé választása előtt Karol Józef Wojtyłaként ismertek) sokan a béke pápájának és az utazó pápának tartották. Részben gyakori külföldi útjainak köszönheti (129 országot keresett fel), hogy mindegyik elődjénél több egyházi és állami vezetővel találkozott.
Térségünkhöz és korunkhoz Wojtyła áll közelebb, aki Krakkó püspöki hivatalából került a Szentszékbe, a római katolikus egyház történetének első szláv (lengyel) pápájaként. A történészek egyetértenek abban, hogy fontos szerepe volt a kelet-európai kommunista diktatúrák megpuhításában, a rendszerváltozás előkészítésében, és az európai egység megteremtésében.
Besorolása a szentek közé azonban nem tetszik mindenkinek. A hét végén, a szentté avatási ünnepség előtt, többen is összegyűltek a Vatikán közelében, hogy a papok szexuális zaklatásainak kitett gyerekekre emlékezzenek. A csoport tagjai régóta nehezményezik, és el is ítélik, hogy II. János Pál annak idején nem foglalkozott a felmerült vádakkal, sőt egyetlen egyházi személyt sem fosztott meg hivatalától ezzel az indokkal. A néhai pápa pártfogói azzal érvelnek, hogy munkatársai nem tájékoztatták ezekről a visszásságokról.
A másik expápa, XXIII. János a múlt század ugyancsak nagy hatású személyisége volt. Hazájában ma is a legnépszerűbb az eddigi egyházfők közül.
Szentté avatásának egyik különlegessége, hogy az ehhez szükséges két csoda helyett esetében a Vatikán megelégedett eggyel is. Rövid pápasága alatt jelentős (olykor forradalminak nevezett) változást indított el a katolikus egyház, s így a hívek életében is. Nevéhez elsősorban a II. vatikáni zsinat összehívása fűződik. 1962-ben azzal a céllal nyitotta meg az egyetemes zsinatot (amire ötszáz éve nem volt példa), hogy modernizálja az egyházat.
Ferenc pápa akár példaképének is tekintheti XXIII. Jánost, aki megtapasztalhatta, milyen nehéz reformokra rávenni a vatikáni bürokráciát. A jelenlegi egyházfő – elődjéhez hasonlóan – szintén változásokat, újításokat akar az egyházban, de nem mindegyik főpap támogatja.
