Nem tarkítják választási plakátok sem a litván főváros, Vilnius, sem más települések köztereit, jóllehet új államfőről döntött az ország. Itt-ott elvétve azért virít néhány politikai hirdetés a balti országban, csakhogy némi látszata is legyen az elnökválasztásnak. A tegnapi voksolás fő esélyese Dalia Grybauskaitė elnök asszony volt, aki 2009 óta tölti be hivatalát.
Vetélytársaihoz hasonlóan ő sem erőltette meg magát a vérszegény kampányban. Igazi tévévitát sem tartottak, bár a hét jelölt egyszer azért közösen is megjelent a kamerák előtt. De csak a programjukat ismertették, diskurzus nélkül.
A litvánok többsége továbbra is azt szeretné, ha a jelenlegi államfő maradna tisztségében. A felmérések szerint a függetlenként induló Grybauskaitė a 2,5 millió választó csaknem 40 százalékának voksára számíthat. A vetélytársak közül a kormányzó szociáldemokraták favoritja, Zigmantas Balčytis, és az ugyancsak a hatalmi koalícióhoz tartozó Munkáspárt jelöltje, Artūras Paulauskas jócskán lemaradt mögötte: a közvélemény-kutatásokban egyiket is, másikat is csupán a választók 10-10 százaléka támogatta.
Ha egyik jelölt sem szerez 50 százalék plusz egy szavazatot, második fordulót kell tartani. Erre május 25-én kerülhet sor, a litván európai parlamenti választással egy időben.
A jelenlegi államfő, akit Litvániában sokan Vaslady-ként emlegetnek, azért népszerűbb, mert kiáll hazája nyugati integrációja, s az euróövezeti tagság mellett, illetve ellenzi a Moszkvától való politikai és gazdasági függőséget. (A három balti állam közül Észtországban és Lettországban már euróval fizetnek, Lettország 2015-ben venné át a közös pénzt.)
Grybauskaitė számos követőjének az elnök határozottsága is imponál, és persze az, hogy jól ismert, elfogadott politikus mind az EU-ban, mind a NATO-ban.
Helyi elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy sem az elnöknek, sem a többi jelöltnek nincs konkrétumokat tartalmazó programja. Azt is felróják neki, hogy a pillanatnyi helyzetnek megfelelően alakítgatja álláspontját fontos gazdasági, politikai és szociális kérdésekben.
A Lietuvos rytas pedig amiatt kesereg, hogy a pártok és az ország politikai rendszere válságba süllyedt, s ezért már több mind egy évtizede képtelen új, és markáns vezetőket kinevelni. A vilniusi lap szerint a pártok nem csak utánpótlási gondokkal küszködnek, hanem politikai programmal is hadilábon állnak, s húzódoznak a reformoktól, amelyeket valószínűleg nem lehet megkerülni. Tavaly ugyan folytatódott Litvánia kilábalása a korábbi mély válságból, a gazdaság tartós növekedésének biztosítása azonban alapvető strukturális változásokat kíván.
