A hóhért szinte mindenütt az állam alkalmazza. Nem irigylésre méltó foglalkozás, mégis biztos munka, már ahol van halálbüntetés. Srí Lankán azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A szigetországban egy éven belül már három hóhér mondott le, újat azonban még nem sikerült találni.
Ez gondba ejtette a hatóságokat, ugyanis a munkahelyet már nagyon be szeretnék tölteni. Munka pedig akadna bőven, s helyi viszonylatban kiválóan meg is fizetnék az alkalmazottat. Havi 58 dollár fizetés illetné meg, ami arrafelé szép pénznek számít. Az állásra külföldről is jelentkeztek már, de a helyi törvények nem teszik lehetővé más államok polgárainak alkalmazását ebben a sajátságos munkakörben.
A hóhérhiány tehát továbbra is égető problémája az országnak, ahol 405 bebörtönzött vár arra, hogy végrehajtsák rajta a halálos ítéletet. Az elítéltek egyelőre nyugodtan alhatnak: hóhér nincs, s ha lesz is, akkor sem kell idegeskedniük, hisz a legutóbbi – bírói ítélet alapján végrehajtott – kivégzés 1976-ban volt.
Az azóta eltelt évtizedekben Srí Lankának volt épp elég baja: hatósági kivégzések nélkül is folyt épp elég vér az országban. A szigetet belharcok és polgárháború pusztította.
A 21 milliós lakosság 12 százalékát alkotó tamilok soraiból verbuválódott szakadárok katonai szervezete (LTTE) önálló államot akart létrehozni a többségében buddhista szingalézek lakta Srí Lanka északi és északkeleti részén. Célját fegyveres küzdelemmel akarta megvalósítani. A harcokban 1972 óta több mint 70 ezer ember halt meg. A belháború úgy ért véget 2009-ben, hogy a hadsereg végzetes csapást mért a tamil lázadókra.
A kormányerők sikere ellenére a hat éve bevezetett rendkívüli állapotot azonban csak idén márciusban oldották fel. A titkosszolgálatnak ez a hat év épp elég lehetet arra, hogy csendben eltegye láb alól a kormány által – háborús és szakadár múltja miatt – nemkívánatosnak tartott személyeket. A maradék munkát ezentúl a hóhérnak kellene elvégeznie.
Hóhérra tehát égető szükség van Srí Lankán, ahol a halálra ítéltek többségének semmi köze a háborús vérengzésekhez. Szinte mindegyikük köztörvényes bűnöző. Sokan gyermekek ellen elkövetett erőszakért vagy gyilkosságért kapták a legsúlyosabb ítéletet, mások egyéb törvényszegés(ek)ért.
Több jogász és politikus nemrég kampányt indított a halálbüntetések végrehajtásáért. Igyekezetük egyelőre hiábavaló, előbb hóhért kellene találni, majd rávenni Mahinda Radzsapaksza államfőt, hogy olykor-olykor engedélyezzen egy-egy kivégzést.
