Hivatalosan is polgári öltönyre válthatja katonai egyenruháját Abdel-Fattah al-Sziszi. Az egyiptomi hadsereg tábornoki rangú volt vezetőjét, országa tényleges urát, májusban ugyanis – egy színjáték keretében – államfővé választották. A szappanopera szerű produkció legutóbbi fejezetében pedig tegnap beiktatták hivatalába. Ezzel hivatalosan is megkezdődhet a Sziszi-korszak Egyiptomban, amely 86 milliós lakosságával a legnépesebb ország az arab világban.
A polgári öltönyben is jó megjelenésű 59 éves al-Sziszi esélyt kapott arra, hogy nagy elődei, az ugyancsak a hadsereg soraiból az államfői bársonyszékbe átülő Gamal-Abden Nasszer, Anvar el-Szadat és Hoszni Mubarak örökébe léphessen.
Egyiptom új elnöke már tavaly megkezdte a felkészülést az új tisztségre. Előtte azonban katonáival megbuktatta a 2012-ben – demokratikus választáson – elnöki tisztséghez juttatott iszlamista Mohamed Murszit. A hivatalából 2013 júliusában eltávolított, majd bebörtönzött és perbe fogott Murszi állítólag azért jutott erre a sorsra, mert hagyta megerősödni a radikális iszlám erőket, ráadásul rosszul kormányzott, aminek következtében kenyérlázadások, tüntetések söpörtek végig az országon. Az al-Sziszi vezette hadsereg ezért nem csak Murszit állította félre, hanem legfőbb politikai támogatóját, a Muzulmán Testvériség iszlamista szervezetet is betiltotta. Az ország második legszervezettebb politikai erejének számító Muzulmán Testvériség ellen az al-Sziszi vezette hatalom már tavaly ősszel kiterjedt hajszát indított. Bebörtönzéssel, halálos ítéletekkel, és általános megfélemlítéssel teljes illegalitásba kényszerítette a még szabadon levő tagságot, sőt a Murszi-hívek jó részét is megfélemlítette.
A kőkemény intézkedések sok embernek nem tetszenek, főleg a Muzulmán Testvériség támogatóinak. Az elégedetlenkedők elítélik a hatalom megtorló intézkedéseit, s az elmúlt időszakban sokszor tüntettek Szisziék ellen. A májusi elnökválasztáson mégis mintegy 26 millió ember szavazott al-Sziszire; a résztvevők 93 százaléka. Bár a részvétel alacsony (44 százalékos) volt, a voksolók alighanem azért támogatták, mert a közrend tartós megszilárdítását, stabilitást, nyugalmat, biztonságot, a gazdaság fellendítését, munkahelyeket, valamint a hatalmi harc és a mindennapok káoszának lezárását várják tőle az utóbbi bő másfél év belpolitikai zűrzavara és a nyomor helyett. Egyiptomban tíz emberből négy nyomorban él.
Az al-Sziszit támogatók alighanem megelégelték azt is, hogy szinte menetrendszerűek a tüntetések a nagyobb városokban, a fanatikus iszlamisták pedig már-már naponta hajtanak végre terrortámadásokat, merényleteket a Sínai-félszigeten. Mindez pedig komoly csapást mért Egyiptom idegenforgalmára, amely az ország egyik fő bevételi forrása. A másik az Egyesült Államoktól, Szaúd-Arábiától, és máshonnan származó sok milliárd dollár segély, amiből a lakosságnak is jut, de annál több kerül a hadsereghez, amely al-Sziszi elnöksége alatt tovább növelheti politikai befolyását.
