Halálos áldozatokkal járó tüntetések okoztak felfordulást Egyiptomban a katonai hatalomátvétel első évfordulóján. Az arab világ legnépesebb országában tavaly július elején buktatta meg a hadsereg az iszlamista Mohamed Murszi államfőt, Egyiptom első demokratikusan megválasztott elnökét. Előzőleg Kairóban és több vidéki városban hatalmas tömegek követelték – olykor erőszakba torkolló tüntetéseken – az elnök távozását, és az őt támogató konzervatív iszlamista Muzulmán Testvériség hatalmának megtörését.
Egyiptomban 2011 óta egymást követték a látványos belpolitikai fordulatok, amelyek gyökeres változást ígértek a 86 millió lakosú országban. Hoszni Mubarak elnök harminc évig működő és kemény kézzel irányított rezsimjét 2011 elején söpörte el a népharag, az arab tavasznak nevezett diktátorbuktató eseménysorozat részeként. Az elnöki székben Mohamed Murszi követte. Ő lett az ország első iszlamista államfője, miután 2012. június 30-án letette hivatali esküjét.
A demokratikus választáson elnöki tisztséghez juttatott Murszi kormányát 2013. július 3-án buktatta meg az akkor Abdel-Fattáh el-Szíszi tábornok vezette hadsereg, majd hamarosan be is börtönözte és perbe fogta. Murszi állítólag azért jutott erre a sorsra, mert hagyta megerősödni a radikális iszlám erőket, ráadásul rosszul kormányzott, aminek következtében romlott a közbiztonság és a gazdasági helyzet, az országon pedig kenyérlázadások, tüntetések söpörtek végig. Politikai szereplése államfőként rendkívüli módón megosztotta az országot. Bírálói szerint azért is el kellett távolítani a hatalomból, mert képtelen volt iránytani a politikai-gazdasági válságba sodródott Egyiptomot, és túlzottan vallásos politikája részeként az iszlamisták hatalmát akarta kiterjeszteni.
Murszit azóta bíróság elé állították, az őt támogató iszlamista mozgalmat, a Muzulmán Testvériséget betiltották, majd terrorista szervezetté nyilvánították. Az ország második legszervezettebb politikai erejének számító Muzulmán Testvériséget az El-Szíszi vezette hatalom – bebörtönzésekkel, halálos ítéletekkel és általános megfélemlítéssel – teljes illegalitásba kényszerítette. Vezetőit már rég elfogta, és épp a múlt szombaton változtatta életfogytiglani börtönre a rájuk korábban kirótt halálbüntetést.
A közel egy éve rács mögött ülő exelnök támogatói sok tüntetést szerveztek már a rendszer ellen. A katonák és a rendőrök a – gyakran erőszakos utcai – megmozdulások résztvevői közül több mint 1500 tüntetőt megöltek, ezreket pedig megsebesítettek. Murszi hívei közül legalább 15 000 ül börtönben.
A megbuktatott elnököt egyebek mellett azzal vádolják, hogy gyilkosságokra uszított, és erőszakkal akarta káoszba taszítani Egyiptomot. Perét többször is elnapolták, de a Muzulmán Testvériség sok-sok tagját már halálra ítélték.
Az egyre súlyosbodó belpolitikai és gazdasági válság, illetve a reménytelennek tűnő helyzet megoldására az 59 éves El-Siszi tábornok vállalkozott, akit májusban – egy demokratikusnak álcázott választás keretében, nagy szavazattöbbséggel – államfői tisztséggel jutalmaztak honfitársai, majd júniusban hivatalába is beiktatták. Ezzel ő lett Egyiptom hetedik elnöke. Kinevezésével egyszersmind esélyt kapott arra, hogy nagy elődei, az ugyancsak a hadsereg soraiból államfővé avanzsáló Gamal-Abden Nasszer, Anvar el-Szadat és Hoszni Mubarak örökébe léphessen, vagyis ugyanazzal az elszántsággal és katonás szigorral vezesse országát, mint elődei. Stílusával összhangban.
Az alacsony, mindössze 44 százalékos részvétellel megtartott májusi elnökválasztáson a voksolók bő 93 százaléka alighanem azért támogatta, mert a közrend tartós megszilárdítását, stabilitást, nyugalmat, biztonságot, a gazdaság fellendítését, munkahelyeket, valamint a hatalmi harc és a mindennapok káoszának lezárását remélik tőle a 2011 óta tartó belpolitikai zűrzavar és a nyomor helyett. Az El-Sziszit támogatók valószínűleg megelégelték azt is, hogy szinte menetrendszerűek a tüntetések a nagyobb városokban, a fanatikus iszlamisták pedig már-már naponta hajtanak végre terrortámadásokat, merényleteket a Sínai-félszigeten.
Egy évvel a hatalomátvétel után az élet azonban még mindig nem tért vissza a rendes kerékvágásba Egyiptomban, amely továbbra is külföldi pénzügyi segítségre szorul. El-Sziszi sok milliárd dollár támogatására számíthat. A pénz elsősorban az Egyesült Államokból, Szaúd-Arábiából a Nemzetközi Valutaalaptól és máshonnan érkezhet.
Erre szüksége is lesz, hisz Egyiptom továbbra is komoly gazdasági gondokkal küszködik. A problémák megoldásából a lakosságnak is alaposan ki kell vennie a részét. Ibrahim Mahlab miniszterelnök egy hete erre fel is hívta honfitársai figyelmét. Közölte: mindenkinek felelőssége a gazdaság megmentése. Az állam tavaly már 4,25 milliárd dollárt fordított a gazdaság élénkítésére, de ez nyilvánvalóan kevésnek bizonyult. Ezért új intézkedésekre van szükség.
A nemrég megalakult egyiptomi kormány máris vakmerő akcióba kezdett: megszorító intézkedésekhez hasonló lépéseket tett. A múlt hétvégén 40 és 77 százalék között megemelte az üzemanyagárakat. Ennek következtében a tömegközlekedés is drágul, akár tíz százalékkal is. Júliustól többet kell fizetni az áramért is. Az energiaszektornak szánt bőséges állami támogatásokat ráadásul a következő öt évben (fokozatosan) 67 százalékkal szándékozik csökkenteni a kormány.
Ilyen nagyarányú áremelés évtizedek óta nem volt Egyiptomban. A miniszterelnök azzal nyugtatja a lakosságot, hogy az új benzináraktól függetlenül az élelmiszerek nem drágulnak.
Az eddigi döntéshozók azért nem merték rászánni magukat drasztikus áremelésekre, mert tartottak a szegények lázadásától. Becslések szerint a lakosság csaknem fele napi 14 egyiptomi fontnál (1,45 eurónál) kisebb összegből kénytelen megélni.
Az ország legfőbb problémája még mindig a szegénység. Bár a korábbi kormányok eddig rengeteget költöttek arra, hogy az alapvető élelmiszerek és a rezsi megfizethető legyen a szegények számára, Egyiptomban tíz emberből négy még mindig nyomorban él.
