Nyolc hónapnyi ellenségeskedés után 2014 nyolcadik hónapjában kellett volna befejeződnie Dél-Szudánban a háborúskodásnak. Ez nem történt meg, még mindig nincs béke az afrikai országban, bár a szembenállók augusztus első felére ígérték.
Azt azonban a kormány ellen lázadók vezetője, Riek Machar sem tudja megmondani, hogy mikor teszik le a fegyvert. Salva Kiir dél-szudáni elnök a héten már azt is megígérte ellenlábasának, hogy miniszterelnök-helyettes lehet, csak hagyjon fel az ellenállással.
A huzavona és az eredménytelen alkudozás ellen erélyesen kikelt John Kerry amerikai külügyminiszter is, aki a konfliktus mielőbbi békés rendezését sürgette. Az ENSZ szintén azt szeretné, ha véget érne a háborúskodás az országban. Edmond Mulet, a világszervezet békefenntartatásért felelős vezetőjének a helyettese, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy Dél-Szudánban humanitárius katasztrófa és elhúzódó belső konfliktus fenyeget.
A 2011-ben függetlenné vált országban dúló polgárháború miatt már közel kétmillió ember kényszerült otthona elhagyására. Közülük 400 ezren külföldre menekültek, a többiek az ország különböző vidékein vagy az ENSZ által működtetett (túlzsúfolt) táborokban húzták meg magukat.
A szembenállók vezetőinek, Salva Kiir államfőnek és volt helyettesének, Riek Machar lázadóvezérnek nemrég kellett volna találkozniuk, hogy megállapodjanak a békéről. Korábban közvetítőkön keresztül zajlott az egyezkedés, és az idén januárban, majd májusban is sikerült tűzszüneti megállapodást kötniük, de azt nem sokkal utána valamelyik fél megszegte.
A két tábor képviselői azóta is tárgyalgatnak a tűzszünetről, miközben a katonák és a lázadók egymást támadják. Az ellenségeskedésnek részben etnikai oka van. Kiir államfő az egyik nagy törzs tagja, ellenlábasa, a volt alelnök pedig a másiké.
A háború fő célja mégis az, hogy a győztes megszerezze a kőolajkészletek feletti ellenőrzést. A kontinens egyik legszegényebb országának számító Dél-Szudán ugyanis a kőolaj eladásából él. Az állam és a hadsereg tehát az olajjövedelmekből működik, ami azt jelenti, hogy akié az olajkút, azé a hatalom. Ez természetesen fordítva is igaz: akié a hatalom, azé az olaj(pénz). A háborúskodás emiatt dúl Dél-Szudánban, ahol közben az éhínség is pusztít.
Az ENSZ már többször jelezte: ha nem lesz gyors megbékélés, az országnak élelmiszerhiánnyal és katasztrofális éhínséggel is szembe kell néznie.
A harcok a 10,8 millió lakosú országban tavaly decemberben robbantak ki, miután Machar exalelnök emberei megpróbálták megbuktatni Salva Kiir államfőt. A puccs elbukott, de az országban kitört a polgárháború.
