Már augusztusban hivatalba kellett volna lépnie Afganisztán új elnökének, de erre csak a napokban kerülhet sor. Bár a választás két fordulója (áprilisban és júniusban) rendben lezajlott, a két fő vetélytárs – Abdullah Abdullah exkülügyminiszter és Asraf Gáni volt pénzügyminiszter – nem tudott megegyezni abban, hogy ki az igazi győztes.
A pastu Gáni az ország legnagyobb etnikai csoportjának a tagja, Abdullahot főleg a tádzsikok támogatják. Abdullah azzal vádolta ellenfelét, hogy a második fordulót csalással nyerte, s ezért a választás végeredményét nem ismerte el. Amerikai közbelépésre meggondolta magát, s a napokban kompromisszumot kötött (a hatalommegosztásról). Ennek lényege: Asraf Gáni közgazdász lesz az államfő, Abdullah pedig a megalakuló egységkormány élére javasolhat valakit (akár önmagát is), aki ügyvezető igazgatóként fog működni miniszterelnöki hatáskörökkel. A kormány munkájába azonban komoly beleszólása lesz az államfőnek is.
Az elnök beiktatása hétfőn esedékes. Gáni a 2001 óta hivatalban lévő Hamid Karzai államfőt váltja fel a tisztségben. Bár hivatalosan Gáni lesz az elnök, szinte mindenben együtt kell működnie a 65 éves Abdullahhal, hisz az ország vezetésében csaknem egyenrangúak lesznek. Gáni a stratégiai döntésekért felel, az 54 éves, (szem)orvos végzettségű Abdullah (vagy az ő embere) a kormány élén a napi ügyekkel lesz megbízva. A fő kérdés most már az, hogy a két korábbi rivális együtt tud-e működni, és fel tudja-e számolni a kaotikus viszonyokat az országban. A zűrzavar 2001 után sem szűnt meg, noha akkor – az amerikaiak vezette külső katonai beavatkozással – sikerült megbuktatni a fanatikus iszlamista tálibok rezsimjét.
Az Egyesült Államok azt várja, hogy Kabul végre aláírja az amerikai–afgán biztonsági megállapodást, és a NATO-erők statusáról szóló egyezményt. Ez egyre sürgetőbb, hisz a közép-keleti ország kormányát támogató – NATO-irányítás alatt álló – nemzetközi haderő (ISAF) nagy része az év végén távozik, de a terepen maradó mintegy tízezer külföldi (főként amerikai) katona állomásoztatásának jogi kereteit biztosítani kell. Abdullah és Gáni már megerősítette: aláírják a szerződéseket.
Az ISAF segítségével az utóbbi 13 évben Afganisztánban kiépült ugyan egy ingatag politikai rendszer, de a rezsim fő ellenségeit, a tálibokat nem tudta legyőzni. Az ország továbbra is komoly biztonsági, politikai és gazdasági kihívásokkal néz szembe.
Ezért a megállapodás az USA-val és a NATO-val mindkét fél érdeke. Washington ugyanis nem akarja Afganisztánban is megismételni az iraki forgatókönyvet, Kabulnak pedig kell a nemzetközi támogatás, hogy eredményesen harcolhasson a tálibok ellen.
