Nyugtalanságot nem, de gyanút keltett Pekingben, hogy a japán kormány rekordméretű katonai költségvetést akar elfogadtatni a parlamenttel. A kínai vezetés attól tart, hogy a szomszédos ország jelentősen megerősíti hadseregét, és ez akár további bonyodalmakat okozhat a két ország évek óta kiélezett viszonyában.
A konzervatív Abe Sindzó vezette jobboldali kormány 2,8 százalékkal, csaknem 4980 milliárd jenre (42 milliárd dollárra) növelné a hadi kiadásait az áprilistól kezdődő költségvetési évben. A döntés összhangban áll a 2013-ban elfogadott nemzetbiztonsági stratégiával, melynek értelmében 2019-ig öt százalékkal növelnék a védelmi kiadásokat.
A 2014 végén újraválasztott japán kormányt azonban a térségben kiéleződött politikai feszültség is rákényszeríthette a katonai költségvetés növelésére. Észak-Korea sorozatos nukleáris fenyegetései, a kínai–vietnami és a kínai–Fülöp-szigeteki (területi) viszály ugyancsak hozzájárulhatott ehhez, ahogyan az egyre erőteljesebb kínai fellépés a Szenkaku (Tiaojü)-szigetek hovatartozása körül kialakult kétoldalú vitában.
A fő ok (a katonai kiadások növelésére) alighanem mégis a Kínával fennálló konfliktus, bár erre Tokió még csak utalást sem tett. Nakatani Gen védelmi miniszter a Japán körüli stratégiai helyzet változásával indokolta a tárcájának szánt pénzösszeg növelésének tervét, ezt azonban a parlamentnek is jóvá kell hagyni. A törvényhozás beleegyezése azonban borítékolható. Nakatani szerint a fő cél a „megfelelően felkészült és mobil” védelmi kapacitások biztosítása, és persze az, hogy hazája rugalmasan tudjon reagálni a biztonsági kihívásokra.
Mindezt szem előtt tartva a szigetország már hozzáfogott a fegyveres erők szerepvállalását szabályozó alkotmányos korlátok lebontásához is. Ennek eredményeként a II. világháború után született japán békealkotmány immár lehetővé teszi, hogy az ország hadserege az eddiginél komolyabb szerepet vállaljon külföldi nemzetközi békemissziókban, bővítse hadiiparát, és szükség esetén a megtámadott szövetséges segítségére siessen.
Kína és Dél-Korea a japán militarizmus újjáéledésének jeleként értelmezi a szigetországi alkotmány „felhígítását”. Peking szerint Japán korábbi önvédelmi politikája ezáltal támadó jellegű stratégia felé mozdult el.
Sok szakértő is úgy véli, hogy Tokió lépése komoly irányváltást jelez, a militarizmus feltámadását azonban nem tartják valószínűnek.
Az viszont már tényként kezelhető, hogy Japán hatalmas összegeket fordít új fegyverek beszerzésére. A tervek szerint a közeljövőben a légierő részére F–35 típusú vadászgépek, tengeri járőrözésre alkalmas felderítő repülők, drónok és kétéltű helikopterek beszerzésére készül, a haditengerészet arzenálját pedig rombolókkal és rakétavédelmi rendszerekkel bővítené. Ugyanakkor tengeralattjáróinak számát a jelenlegi tizenhatról huszonkettőre növelné.
