A Balkánon leesett az első hó, de továbbra is 3 ezer menedékkérő és migráns tengődik ilyen túlzsúfolt befogadóközpontokban, mint a lipai; sátrakban, konténer-házakban. Máshol ideiglenes sátortáborokban.
Az Európa Tanács emberi jogi biztosa felszólította a bosnyák kormányt; sürgősen cselekedjen!
Az ENSZ migrációs ügynöksége elkezdett hálózsákokat, takarókat, cipőket, tisztasági csomagokat, ételt és téli ruhákat osztani.
„Most, talán egy vagy két hét múlva, esetleg később, de mindannyian itt fogunk meghalni a táborban” - mondja a marokkói Ahmed. Jól ismerem Boszniát, az itteni viszonyokat. Tudom miről beszélek – három éve és három hónapja vagyok már itt. Tisztában vagyok a helyzettel, ismerem ezt a helyet.”
Egész családok kísérlik meg a bejutást Horvátországba, így az Európai Unióba. Tíz-, és száz kilométereken keresztül gyalogolnak a fagyos erdőkön, mezőkön át, keresve az utat. Kisgyermekeiket magukra kötve, a nagyobbacskákat biztatva, húzva-vonva, drótkerítések alatt átsegítve.
Hogy végül a horvát határőrök visszatoloncolják őket oda, ahonnan indultak, ahol már nem bírták tovább a várakozást.